Az egész úgy kezdődött, hogy Hunter S. Thompson minden papírformára rácáfolva és önpusztító életmódja ellenére egészen 68 éves koráig élt, s csak 2005-ben költözött át az örök alkoholmezőkre, viszont akkor is önszántából. Hátrahagyott mítoszt, egy új szemléletű újságírást, baromi sok üres üveget, barátokat, meg egy sor megfilmesítésre váró témát. Utóbbi kettő Johnny Depp személyében egybeesik, mert a színész Thompson egyik legjobb barátjaként az újságíró hagyatékának filmes gondozását önként vállalta, s kezdte el még annak életében.
A meglehetősen pszichedelikus Thompson-műveket vért izzasztóan nehéz filmre adaptálni, de hogy nem lehetetlen, azt Terry Gilliam briliáns vállalkozása, a Félelem és reszketés Las Vegasban bizonyítja. Az 1998-as filmben történetesen Depp volt a főszereplő egy sportriporter szerepében, aki többet kokózott és „repült”, mint amennyit józan volt. A Rumnapló is elsősorban Depp szívügye volt, a rendezést pedig ezúttal az a Bruce Robinson vállalta magára, aki pályafutása során eddig három játékfilmet készített, s az utolsót 1992-ben. Robinson a hosszúra nyúlt vakációról visszatérve, hosszas előkészítés után vitte vászonra a Rumnaplót, a csúszásban szerepet játszott, hogy előbb alkotói válságba került, majd ezt piával próbálta orvosolni. Az alkohollal szoros barátságot ápoló filmes a hullámvasutazást az egész forgatás során folytatta, de így legalább közelről élte át azt, amit a vásznon szeretett volna viszontlátni. Kár, hogy nem sikerült tökéletesen átadnia az érzést.
A Rumnapló sztorija az ötvenes években, Puerto Ricóban játszódik, ahol vészesen alkoholista amerikai újságírók törnek-zúznak, szexelnek, szóval élik tökéletesen hedonista életüket, olykor pedig még dolgozni is futja idejükből. Mint minden Thompson esetében, ez a történet is erős életrajzi adalékokkal szolgál. A sztorit eredetileg 1961-ben írta, de a kilencvenes évekig nem került nyomda alá. Johnny Depp talán odavolt a projektért, de ezúttal azért elég színtelen-szagtalanra sikerült az alakítása, és ez a jellegtelenség az egész filmre igaz. Van itt rum, meg jó nő, meg Puerto Ricó-iak, s a szavak szintjén még megjelenik az újságírás is. Piás jelenetből, káromkodásból nincs hiány, ám igazán szürreálisra csak egy epizód emlékeztet, igaz, az már majdnem megüti a korábban emlegetett Gilliam-film színvonalát. Azt leszámítva viszont egyszerűen lapos és unalmas a Rumnapló, amelyben – amellett, hogy a film meglehetősen modoros – az ember hiába várja a tudatállapot képi ábrázolását. Talán túl nagy volt a lelkesedés, s a görcsösség egy középszerű mozit eredményezett. Depp ezúttal közel sem olyan hiteles Thompson-alteregó, mint a Gilliam-filmben, így aki a gonzó mesterének elméjébe szeretne betekinteni, inkább bízza magát a Félelem és reszketés Las Vegasban-ra.
(Rumnapló – színes amerikai film, 120 perc, 2011. Rendező: Bruce Robinson.)
