Bármennyi gondja-baja van mostanában a magyar könyvszakmának, a gyerekkkönyv-felhozatal miatt biztosan nem kell szégyenkeznük. A nagy könyvesboltok gyerekrészlegén mindig hosszabb időre ragad le az ember, mint ahogy tervezte. És nem csak azért, mert viszontlátja a gyerekkori klasszikusokat – szinte mindent kiadtak már újra, ami a mostani felnőtt generációknak fontos lehet – hanem mert rengeteg az újdonság, és ezeknek elég nagy része tényleg minőségi.
Amiket a legkisebbek tépnének darabokra...
De nem lehet, mert a kiadói szándék szerint úgy össze vannak rakva, hogy ezeket aztán hat lóval se. Egyébként két nagyon helyes és nagyon friss kiadványról van szó. László Noémiben és Kovács András Ferencben annyi biztosan közös, hogy mindketten az erdélyi irodalmi életből érkeztek, de Magyarországon is nagyon népszerűek, nem véletlenül. Egyikük sem kizárólag gyermekíró, de mindketten nagyszabású projekteken bonyolítanak ezen a területen, kiváló formaérzékkel (és formai tudással), bájjal és kreativitással jelentkeznek a gyermekvers-prérin. A kötetek, amikről most szó van, a legkisebbeknek szólnak. „Lapozók”, épp csak jelzésnyi szövegekkel kedvenc afrikai állatainkról és az évszakok szelíd körforgásáról, három év körül ennél nagyobb bonyodalmakra nincs is szükség. Mindkét kötetben egyetlen verset hízlaltak könyvvé, László Noémitől az Afrikát, Kovács András Ferenctől pedig a Napsugár-csíziót. Utóbbit Faltisz Alexandra, előbbit pedig Orbán János Dénes meséjének, a Búbocskának az illusztrátora, Csillag István rajzolta.
(László Noémi: Afrika, Guttenberg Kiadó, 2011., Kovács András Ferenc: Napsugár-csízió, Guttenberg Kiadó, 2011)
Amit egy anyuka írt, így hát csupa játék és bölcsesség:
Buzási Luca fiatal anyuka, és első kötetes szerző kislányának, Szaffinak és kisfiának, Ábelnek ajánlja Afrikai nap című verseskötetét. A családfő nigériai, így hát a gyerekek is egyszerre vannak otthon a magyar hétköznapokban, és persze a távoli Afrikában is. Édesanyjuk versein keresztül mindenképp. Utaztató versek ezek, és persze eszünkbe jut egy klasszikus, Rémusz bácsi, akinek a történetei gyerekkorunkban olyan közel hozták Afrikát. Buzási Luca kötetének minden verse csupa zene, és akad köztük több kerek mese is a hasát fogó hi-hiéna hahotájától Saidon, a papagájon át a szent elefántig és a majomkenyárfáig. Az afrikai nap mese-morzsái közé fért hiszti-szelidítő vers is, kőbe lehetne vésni: „Hüppög, elalszik a hiszti, lágy szeretet szelídíti.” Külön kiemelést érdemelnek az illusztrátor, Magyar András finom rajzai.
(Buzási Luca: Afrikai nap, Fapados kiadó, 2011)
Ami nem is mese, cserébe a halálról szól:
Singer Magdolna foglalkoztatókönyve, a Boldogan éltek, míg meg nem haltak...és azután? Szépen illusztrált kötet, de nem mese, ha csak nem annyiban, hogy gyerekeknek próbál meg komoly dolgokról beszélni, és tanácsot adni a szülőknek, hogyan foglalkozzanak a kicsikkel, ha valaki eltávozott a családból, és ezt fel kell dolgozni valahogy. Közösen megoldandó feladatok, kérdések és ötletek szülőknek és gyerekeknek. Bennem csak azért volt némi ellenkezés, mert a világmindenségről és a természet körforgásáról szóló mondatokat olvasva az az érzésem támadt, hogy a saját gyermekemet a saját válaszaimmal szeretném majd megnyugtatni. Ha nem lesznek készen, legalább rá leszek kényszerítve, hogy találjak néhányat. Mindegy, hogy milyet, de saját szavakat. Ettől függetlenül a könyv még lehet nagyon hasznos.
(Singer Magdolna: Boldogan éltek, míg meg nem haltak… és azután? Segítség a gyászban – foglalkoztatókönyv gyerekeknek és szülőknek, Móra Kiadó, 2011)
Ami soha nem fog kimenni a divatból:
Kányádi Sándor gyerekversei és meséi. A költőnek ez a legfrissebb gyerekkönyve, mármint kiadás szempontjából. A verseket és meséket talán már ismerhettük, a Napsugár gyermekfolyóiratban megjelent darabok közül válogat a Helikon Kiadó, Deák Ferenc gyönyörű, színes, klasszikus illusztrációival. Jeremiás és a gépsárkány, avagy a szamár esete a Mercédesszel – a címadó mese eleve sokat elárul arról, hogy Kányádi hogyan vegyíti a gyerekkorából hozott világot a kortárs jelenségekkel. A mesék között egyébként van népmesére emlékeztető történettől elkezdve gyermekkori történeteken át állatmeséig minden, a versekkel együtt pedig már végképp sokszínű a paletta, és Kányáditól sokat lehet tanulni: emberi méltóságról, tiszteletről, az előítéletek kárairól és a békés együttműködés hasznairól, és arról, hogy ha nem vigyázunk, a mostani pazarló életmódunkkal szépen lassan elhasználjuk ezt a gyönyörű világot. Az „európai értékek”-szemináriumokon az ő életművét kellene oktatni, de a gyerekeket azért ne ijesztgessük ilyen szavakkal.
(Kányádi Sándor: Jeremiás és a gépsárkány, Helikon Kiadó, 2011)
Amit hosszú idő után látunk viszont, kortársra dizájnolt cicusokkal:
Bálint Ágnes Foltoskönyökűje. A szerzőt, gondolom, nem kell bemutatni, a mese pedig nagyon jó, sziporkázó névadásokkal és térdet csapkodtatóan aranyos párbeszédekkel. A foltoskönyökű, hiú fahuszár és a táncos talpú macskák története 1962-ben jelent meg először, azóta várt az új kiadására, de megérte. Nagyon szép kis kötet, a lidércszemű cicusok a hatalmas ufófejükkel rajzfilmre kívánkozó alkatok. Egyértelműen trendik, de igényesek, a kötetre nem lehet panasz.
(Bálint Ágnes: Foltoskönyökű, Móra Kiadó, 2011)
Amit végre férfi írt, és fociról szól:
A Virág utcai focibajnokság. Nem mintha Kovács András Ferenc nőnek számítana – csak, hogy az eddig felsorolt szerzőknél maradjunk. De akárhonnan válogatunk, egyértelmű, hogy a gyermekirodalomban többségben vannak a hölgyszerzők, ezért is örülünk a változatosságnak, most éppen Dávid Ádám kötetének. Mindennapi, de nem tipikus történet futballedző nagymamával, zeneszerző apukával és a kisiskolás élet kemény megpróbáltatásaival, aztán egyszer csak arra riadunk, hogy valami nagy baj van, és a főhős Koppánynak még azt is meg kell oldania, hogy Apu visszajöjjön Apátiából. Inkább gyermekregénynek mondanánk, mint mesekönyvnek, mert a tintakígyóktól eltekintve minden és mindenki nagyon valóságos benne, csak éppen a nézőpont nem a felnőtteké, hanem a saját kifejezésével élve örökké „koppoló”, valóságot és képzeletet rajzokban megörökítő kisgyereké. Hétéves kortól ajánlják.
(Dávid Ádám: A Virág utcai focibajnokság – Rubik Anna illusztrációival, Pozsonyi Pagony Kft, 2011.)
A nagy falat
A végére hagytuk, már csak azért is, mert szokatlan jelenség, hogy a Magvető Kiadó meseregényt jelentessen meg. Az előzővel ellentétben ez valóban mesei tájakon játszódó meseregény, bár látszólag Zalán is csak egy olyan hétköznapi kisfiú, mint Koppány. Csak éppen ő nem rajzol, hanem a képregényeket bújja, míg egyszer különös látogatót nem kap, akivel aztán mindenféle varázslatos helyekre és varázslatos lények közé is eljut. Játékszabályok azonban itt is vannak, és jó, ha a fantáziáját sem hagyja az ember otthon. Az „Egy város, amit le kell győznöd„ alcím is azt sugallja, hogy küzdelmes lesz az utazás Dobozvárosba, ahol fontos küldetés vár Zalánra. Regény lévén az illusztrációk nyilván kisebb súllyal esnek latba, de azért a könyv érdekességei közé számít az is, hogy a szerző saját maga rajzolt hozzá – egy alkalommal még képregényt is. A könyvet tíz év feletti gyerekeknek ajánlják.
(Lakatos István: Dobozváros, Magvető Kiadó, 2011)
