Szökni tudni kell

Advent van, mindenkinek kell egy búcsújáró hely, ezért most mesélek egy kicsit Szeleste kastélyáról és mesebeli kápolnájáról.

Kinek mi. Diszkógömb, tizenharmadik havi, nájlon’acskó, túlóra, koszorú, félelem, félöröm, reszketés. Ilyen az év vége, nevezzünk az egyszerűség kedvért Adventnek. Valami véget ér, valaki születik. A hirdető hirdet, a PR rászervez, a HR oszt-szoroz, a munkavállaló Frontint legel. A munkaidőn kívül töltött idő a porszívózásé, minden értelemben. Csak az az óra hiányzik, amikor az árnyék beéri az embert, amikor csend lesz és a zsibbadás enyhül. A pillanat, amikor a homlok újból hűvös lesz, s az ember lopva keresztet vet. Esetleg savászánában egyesül a mindenséggel. De legalábbis kilép a ketrecből, miként Otár Joszeliani minisztere az Őszi kertekben. Érdemes elébe menni a bajnak. Karácsony előtt félreülni, repülőgép-üzemmódban összegezni. Megadóan várni, hogy kihallatsszon odabentről az óbégatás. A lélek költségvetési hiánya. Hiszen hány ünnep megy amiatt tönkre, hogy a terített asztalnál éri el a végzet a családtagokat, ahogy a kortárs dán filmekben dramaturgiailag szokás. Advent: a félreértések elkerülése végett nem vég, hanem kezdet. Várakozás. Amihez hely, idő és csend kell.

Öt éve is talán, hogy először gurultam be a szelestei kastélyt ölelő arborétumba. Nem kell köntörfalaznom: ez maga a csoda. Odakint a vasi rónaság, idebent öles fák, méltóságteljes, Gyűrűk urába illő lombkoronák és áhítat. A távolból még idehallatszanak a 86-os út szlovén-magyar-szlovák kamionjai, halovány sírásukhoz viszonyítva a levélhullás, kéregpattogás, varjúkárogás olyan zene, amit egyezményesen csendként ismer el az emberiség. Ez a csend, a szelestei mégis több. Gróf Festetics Andor és utódja, báró Baich Mihály méltó növényimádóként és dendrológusként tökéletes parkot nevelt a kastély körül, s bár, ten fiad, Szeleste, kebledre a kommunisták szemet vetettek, kiebrudalva a kastélytulajdonos Baich Mihályt a vagyonából (és szeretett arborétumából), azért a fa az úr. Baich Mihályt az államosítás utáni iszonyat az öngyilkosságba kergette, a rendszer aztán kimúlt magától – a fák ma is állnak. A kuszaság, a rendszertelenség, az avar meg még jól is áll nekik. Az arborétumot ma ugyanis a pici önkormányzat kezeli, és hát Szelestének érthetően ilyesmire nincs apparátusa. Még jó, hogy itt lakik a többgenerációs botanikus família, amelynek falkavezére, Bánó István nyugállományú növénytudós emlékezetes arborétumtúrákat vezet a kertben, hála neki, megnyílnak a növények, bemutatkoznak, a visszatérő vendéget már ismerősként üdvözlik.

•

A kastélyszállót 2005 óta a zalai Halász Ferenc és testvére, Kulcsárné Halász Zsuzsanna vezényli. Az ő érdemük, hogy helyreállt a harmónia az egymástól államilag elszakított park és a kastély között – a szálló ma igazi aranysziget. Nemcsak kortárs Szindbádoknak. Ezért is írok Szelestéről: azoknak, akinek nincs menekülési útvonala, haditerve, miegyebe, szívből ajánlom: a térerő minimumon, a kedvesség maximumon. Itt még a csapból is szeretet folyik. A testi bajokra ajánlott, egyedülálló gyógyvíz mellett az arborétum éke, a Munkás Szent József kápolna lelki bajokra javallt, hatását helyben, azonnal kifejti – intim lelkigyakorlat.

Zsuzsanna néhány éve elhatározta, hogy – mivel a súlyos betegségeiből való kigyógyulás után van mit megköszönnie – az arborétumban álló egykori kútházból kápolnát építtet, és egy három évvel ezelőtti Advent vasárnapon beindult a láncreakció: szót szó, tettet tett követett, libasorban terelte ide a sors az adakozót, az önzetlen építészt, ácsot, kőművest, üvegművest és faszobrászt, hogy aztán 2008. május elejére, munkás Szent József ünnepére álljon a kápolna. Másnap, május 2-án a jáki esperes szép szertartáson meg is áldotta, Zsuzsanna pedig kitárta a kápolna ajtaját, amely azóta is nyitva áll, várva éjjel-nappal a bizonyos belső csendre szomjazót. A történetbe idejáró vezeklőként én is belecsöppentem, akár Őrfi József, az Égigérő szerzője, aki a kezdetek kezdetén olyan kápolnatervet vázlatolt egy jó vasárnapi ebéd után, hogy szó bennszakadt, lehelet megszegett. A kápolna ma mindenkié. A fáké, a csendé, az emberé.

•

Az Adventről a böjt rég lekopott. Az áhítat is. Maradt a pesti Blahán a sok fehér paraván, a kínai csillagszoró raktáráron, az önkormányzati megafenyő a köztereken, a céges karácsony és a sótól felmart bőrcipő. És maradt az év közben halasztott dolog az utolsó utáni pillanatra. A Lényeg. Nem jut mindenkinek személyre szabott El Camino, de szökni tudni kell. Csak egy bejáratott honi óvóhely kell, egy körséta, egy perc egy kápolnában, és egy kis idő. A többi jön magától.

A szelestei kastély a Vas megyei kisközség nevezetessége, ma meghitt szálló működik benne a 13 hektáros arborétum közepén. A kastély építése 1855-ben kezdődött, a munkát gróf Festetich Andor fejezte be, aki 1872-től birtokolta az épületet és a hozzá tartozó földterületet. Ő alapította az akkor hatalmasnak számító arborétumot is, amelyben több mint ötszázféle növénykülönlegességet gyűjtött össze. 1910-től báró Baich Mihály lett az új tulajdonos, aki tervszerű kertépítést folytatott, elkészíttette a kastélyhoz vezető szerpentinutat is, és kialakította jelenlegi arculatát. Egészen az államostításig a kastélyban lakott.

A kommunizmus alatt a kastély teljesen az enyészeté lett, de az ötvenes években az arborétumot természetvédelmi területté nyilvánították. A felújítási munkák 1990-ben kezdődtek meg, a több mint százötven éves műemléképület rekonstrukciójakor a tulajdonos igyekezett megőrizni a kastély egykori hangulatát – megjegyezzük, a szintén zalai tulajdonosnak köszönhető, hogy a kastély egyáltalán magyar kézben maradt, ami már önmagában is öröm.

A szállodát 2005 óta bérli és vezeti Halász Ferenc és Kulcsárné Zsuzsanna, mint mondják, a céljuk egy igazán barátságos, emberközeli, a konyhájával és a különleges gyógyvizével hódító szálló működtetése. A kastélyhoz tartozó Zsuzsanna hotellel, és az abban működő gyógyfürdővel a Szelestei kastélyszálló tényleg hiánytalan pihenőhely. A 1260 méter mélységből feltörő, meleg és rendkívül magas sótartalmú gyógyvíz kifejezetten ajánlott mozgásszervi és reumatikus panaszok esetén, baleseti és műtéti sebek gyógyítására, női és bőrgyógyászati betegségek kezelésére. Kipróbáltuk: ellenjavallata nincs, szívbetegek és magas vérnyomással élők, kedélybetegek és genetikailag vidámak is élvezhetik. További információ.