Kinek mi. Diszkógömb, tizenharmadik havi, nájlon’acskó, túlóra, koszorú, félelem, félöröm, reszketés. Ilyen az év vége, nevezzünk az egyszerűség kedvért Adventnek. Valami véget ér, valaki születik. A hirdető hirdet, a PR rászervez, a HR oszt-szoroz, a munkavállaló Frontint legel. A munkaidőn kívül töltött idő a porszívózásé, minden értelemben. Csak az az óra hiányzik, amikor az árnyék beéri az embert, amikor csend lesz és a zsibbadás enyhül. A pillanat, amikor a homlok újból hűvös lesz, s az ember lopva keresztet vet. Esetleg savászánában egyesül a mindenséggel. De legalábbis kilép a ketrecből, miként Otár Joszeliani minisztere az Őszi kertekben. Érdemes elébe menni a bajnak. Karácsony előtt félreülni, repülőgép-üzemmódban összegezni. Megadóan várni, hogy kihallatsszon odabentről az óbégatás. A lélek költségvetési hiánya. Hiszen hány ünnep megy amiatt tönkre, hogy a terített asztalnál éri el a végzet a családtagokat, ahogy a kortárs dán filmekben dramaturgiailag szokás. Advent: a félreértések elkerülése végett nem vég, hanem kezdet. Várakozás. Amihez hely, idő és csend kell.
Öt éve is talán, hogy először gurultam be a szelestei kastélyt ölelő arborétumba. Nem kell köntörfalaznom: ez maga a csoda. Odakint a vasi rónaság, idebent öles fák, méltóságteljes, Gyűrűk urába illő lombkoronák és áhítat. A távolból még idehallatszanak a 86-os út szlovén-magyar-szlovák kamionjai, halovány sírásukhoz viszonyítva a levélhullás, kéregpattogás, varjúkárogás olyan zene, amit egyezményesen csendként ismer el az emberiség. Ez a csend, a szelestei mégis több. Gróf Festetics Andor és utódja, báró Baich Mihály méltó növényimádóként és dendrológusként tökéletes parkot nevelt a kastély körül, s bár, ten fiad, Szeleste, kebledre a kommunisták szemet vetettek, kiebrudalva a kastélytulajdonos Baich Mihályt a vagyonából (és szeretett arborétumából), azért a fa az úr. Baich Mihályt az államosítás utáni iszonyat az öngyilkosságba kergette, a rendszer aztán kimúlt magától – a fák ma is állnak. A kuszaság, a rendszertelenség, az avar meg még jól is áll nekik. Az arborétumot ma ugyanis a pici önkormányzat kezeli, és hát Szelestének érthetően ilyesmire nincs apparátusa. Még jó, hogy itt lakik a többgenerációs botanikus família, amelynek falkavezére, Bánó István nyugállományú növénytudós emlékezetes arborétumtúrákat vezet a kertben, hála neki, megnyílnak a növények, bemutatkoznak, a visszatérő vendéget már ismerősként üdvözlik.
•
A kastélyszállót 2005 óta a zalai Halász Ferenc és testvére, Kulcsárné Halász Zsuzsanna vezényli. Az ő érdemük, hogy helyreállt a harmónia az egymástól államilag elszakított park és a kastély között – a szálló ma igazi aranysziget. Nemcsak kortárs Szindbádoknak. Ezért is írok Szelestéről: azoknak, akinek nincs menekülési útvonala, haditerve, miegyebe, szívből ajánlom: a térerő minimumon, a kedvesség maximumon. Itt még a csapból is szeretet folyik. A testi bajokra ajánlott, egyedülálló gyógyvíz mellett az arborétum éke, a Munkás Szent József kápolna lelki bajokra javallt, hatását helyben, azonnal kifejti – intim lelkigyakorlat.
Zsuzsanna néhány éve elhatározta, hogy – mivel a súlyos betegségeiből való kigyógyulás után van mit megköszönnie – az arborétumban álló egykori kútházból kápolnát építtet, és egy három évvel ezelőtti Advent vasárnapon beindult a láncreakció: szót szó, tettet tett követett, libasorban terelte ide a sors az adakozót, az önzetlen építészt, ácsot, kőművest, üvegművest és faszobrászt, hogy aztán 2008. május elejére, munkás Szent József ünnepére álljon a kápolna. Másnap, május 2-án a jáki esperes szép szertartáson meg is áldotta, Zsuzsanna pedig kitárta a kápolna ajtaját, amely azóta is nyitva áll, várva éjjel-nappal a bizonyos belső csendre szomjazót. A történetbe idejáró vezeklőként én is belecsöppentem, akár Őrfi József, az Égigérő szerzője, aki a kezdetek kezdetén olyan kápolnatervet vázlatolt egy jó vasárnapi ebéd után, hogy szó bennszakadt, lehelet megszegett. A kápolna ma mindenkié. A fáké, a csendé, az emberé.
•
Az Adventről a böjt rég lekopott. Az áhítat is. Maradt a pesti Blahán a sok fehér paraván, a kínai csillagszoró raktáráron, az önkormányzati megafenyő a köztereken, a céges karácsony és a sótól felmart bőrcipő. És maradt az év közben halasztott dolog az utolsó utáni pillanatra. A Lényeg. Nem jut mindenkinek személyre szabott El Camino, de szökni tudni kell. Csak egy bejáratott honi óvóhely kell, egy körséta, egy perc egy kápolnában, és egy kis idő. A többi jön magától.
A szelestei kastély a Vas megyei kisközség nevezetessége, ma meghitt szálló működik benne a 13 hektáros arborétum közepén. A kastély építése 1855-ben kezdődött, a munkát gróf Festetich Andor fejezte be, aki 1872-től birtokolta az épületet és a hozzá tartozó földterületet. Ő alapította az akkor hatalmasnak számító arborétumot is, amelyben több mint ötszázféle növénykülönlegességet gyűjtött össze. 1910-től báró Baich Mihály lett az új tulajdonos, aki tervszerű kertépítést folytatott, elkészíttette a kastélyhoz vezető szerpentinutat is, és kialakította jelenlegi arculatát. Egészen az államostításig a kastélyban lakott.
A kommunizmus alatt a kastély teljesen az enyészeté lett, de az ötvenes években az arborétumot természetvédelmi területté nyilvánították. A felújítási munkák 1990-ben kezdődtek meg, a több mint százötven éves műemléképület rekonstrukciójakor a tulajdonos igyekezett megőrizni a kastély egykori hangulatát – megjegyezzük, a szintén zalai tulajdonosnak köszönhető, hogy a kastély egyáltalán magyar kézben maradt, ami már önmagában is öröm.
A szállodát 2005 óta bérli és vezeti Halász Ferenc és Kulcsárné Zsuzsanna, mint mondják, a céljuk egy igazán barátságos, emberközeli, a konyhájával és a különleges gyógyvizével hódító szálló működtetése. A kastélyhoz tartozó Zsuzsanna hotellel, és az abban működő gyógyfürdővel a Szelestei kastélyszálló tényleg hiánytalan pihenőhely. A 1260 méter mélységből feltörő, meleg és rendkívül magas sótartalmú gyógyvíz kifejezetten ajánlott mozgásszervi és reumatikus panaszok esetén, baleseti és műtéti sebek gyógyítására, női és bőrgyógyászati betegségek kezelésére. Kipróbáltuk: ellenjavallata nincs, szívbetegek és magas vérnyomással élők, kedélybetegek és genetikailag vidámak is élvezhetik. További információ.
