Letisztult formavilág, pasztellszínek, sportos lazaság, elegancia. A Balaton ihlette, átgondolt koncepcióval bíró matróz- és bringás táskákról, hátizsákokról egy laikus szemlélő is első pillantásra meg tudja állapítani, ezek a tárgyak túlmutatnak a kötelező diplomamunkán. Gaschitz Andrea Balatonproject 2011 táskakollekciói pamut és len keverékéből előállított vászonanyagból készültek, a textúra különlegességét az a nanotechnológiás kezelés adja, ami által az anyag teljesen vízhatlanná válik. A vásznat bőrpántokkal és vitorlás karabinerekkel kombinálta a tervező, könnyed, mégis strapabíró táskák születtek, amelyeknek fő éke belül rejtőzik: a balatoni természet képei köszönnek vissza a nyomott, vízálló béléseken, amelyhez különleges kent poliészter vásznat használt fel a tervező. A laptop tárolóhoz is legjobb minőségű anyagokat választotta: grafitporos habból készült szivaccsal párnázza ki a táskát, hogy így tartsa távol a mágnesességet.
Andrea nagyon szeret alternatív, innovációs – víz- és folttaszító – textilekkel dolgozni. Igyekszik ezeket itthon beszerezni, bár, ahogy mondja, elég nehéz megtalálni az erre szakosodott gyártókat. A Balatonproject 2011-hez az alapokat a vitorlás szubkultúra elengedhetetlen tartozékai, a matróztáskák és a szimatszatyrok adták; örök darabok, bármely generáció viselheti őket. – Nem gondolom, hogy könnyebb lenne egy utcai viseletet megtervezni, mint egy haute couture darabot. A használhatóságot szem előtt tartva hosszabb távra kell ilyenkor gondolkodni. Türelemre van szükség, hogy a legjobb utat megtaláld egy adott darab előállításánál. Tervezőként vannak határok, amelyeket nem lépek át. A béléseknél például csak a saját fotóimból készülhetnek, de azokat persze lehet kombinálni. Az arculatba nem illik bele, hogy hozott anyagból dolgozzam. A minőséget és az elveket mindig tartani kell, csak így lehet jó munkát végezni – fogalmaz Andrea.
Ahhoz, hogy a Balatonproject 2011 egységes, szépen kidolgozott arculatot kapjon nagy szerepe volt Tóth Barnie fotográfusnak, Kiss Benedek Kristóf videósnak, Szalay Péter grafikusnak – ők is a Balatonproject 2011 csapatához tartoznak.
De, hogy miért pont a Balaton lett a vezérfonal? Andrea kicsi korában néha bár nyaralt a Balatonnál, de ez nem hagyott erős emléket benne. Andrea jelenlegi párja azonban „balatoni gyerekként” nőtt fel, minden nyarat ott töltött, kívülről-belülről ismeri. Tiszteletbeli lokálpatriótaként ő vezette be Andreát a magyar tenger titokzatos, sokrétű világba. Először nem is a főszezonban, hemzsegő turistáktól zajos időszakban ismerkedtek vele: a Balaton ismeretlen-szép arcát mutatta a lánynak. Már ekkor körvonalazódott benne, hogy ezekből a hangulatokból merít diplomamunkájához.
– Nem országimázsépítés céljával csináltam a táskákat. A Balatonhoz fűződő kapcsolatomat, érzéseimet, gondolataimat, rácsodálkozásaimat fogalmaztam meg bennük – meséli a tervező. Rengeteg felvételt készített a naplementékről, a víztükörről, a nádasról, a jeges Balaton magányáról, a jégbe fagyott levelek szomorúságáról. Ezeket applikálta bele a táskákba, hogy a balatoni életérzés mindenhova elkísérhesse a használókat. A táskákat látva elgondolkodtam azon, hogy a Balatonproject 2011 táskakollekcióból lehetne-e olyan tömegterméket vagy brandet kialakítani, mint például a Tisza cipő.
Andrea anyagi feltételei jelenleg csupán azt teszik lehetővé, hogy megrendelésre utángyártsa a táskáit, de ahhoz, hogy nagyobb mennyiséget készítsen, befektetőt kéne találnia. Több dizájnshoppal és vitorlásbolttal tárgyalt már a lehetőségekről. Kizárólag bizományi megoldással kerülhetnének be a táskái, ez azonban megnehezíti az eladhatóságot. Ördögi kör.
Gaschitz Andrea esetében is felmerül a kérdés: egy frissen diplomázott, a szakmában még szinte semmilyen múlttal nem rendelkező tervező innovatív munkái, hogy juthatnak el a megrendelőkhöz. Kár lenne, ha ezek a munkák, évek múlva a szekrény mélyén porosodnának. A Balatonproject 2011 kollekció darabjai nemcsak a magyarokat szólíthatják meg, akár exkluzív szuvenírként is funkcionálhatnak, Persze ez esetben lokális történetről van szó, de továbbgondolva a Balatonproject felfogható akár fantázianévként is. A lényeg a minőség, a kétkezi munka értéke. Andrea nem elveszett nő, pontosan átlátja a pályája visszásságait.
– Nagyon nehéz helyzetben vannak az egyetemről most kikerült tervezők. Kiváltságosak azok, akik egyből olyan helyzetbe kerülnek, hogy a szakmán belül egyéni útjaikat tudják járni itthon. Persze hallani egy-két sikersztorit, de a nagy átlagnak erőlködni kell, ahhoz, hogy láthatóvá váljon. Bedolgozásra is elég kevés esély van, itthon az ipar szinte megszűnt létezni. Csak külföldön lehet ilyen munkát találni – vélekedik Andrea. – A tervezést szerelemből lehet csak csinálni. Napról-napra élnek a tervezők, bár az utóbbi időkben sokan úgy vélekednek, hogy a gazdasági válság hatására újra teret nyerhetnek a kézműves szakemberek, újra fellendülhetnek a kisvállalkozások. Egy biztos, a belefektetett munka nem vész el, haszonná lesz, csak kérdés milyen formában.
A Tervezőportrék sorozatunk további részei itt olvashatók.
