A US National Academy of Sciences vaktesztjei azt mutatják, hogy a zenészek sem tudnak biztosan különbséget tenni az új és a régi hegedűk között, ha nem látják a hangszert, tehát egy sötét szobában veszik kézbe.
Az 1550 és 1750 közötti korszakot a hegedűkészítők „aranykorának” tartják, bár Claudia Fritz, a Párizsi Egyetem munkatársa szerint a legenda erősebb, mint a valóság. Az bizonyos, és a vizsgálatok is ezt bizonyítják, hogy ezt a periódust egyfajta „kis” jégkorszak előzte meg, amely hatott a faanyag minőségére. Tény az is, hogy a neves itáliai mesterek speciális lakkal vonták be a hangszereket, ezek a tényezők rekonstruálhatók.
Melyik a régi?
Fritz és munkatársai egy sötét hotelszobában 21 zenésznek kínáltak fel hangszereket a teszthez, amelyek közül csak kettő volt eredeti Stradivari és egy Guarneri, a többi a közelmúltban készült. A tesztek azt mutatták, hogy a zenészek számára nem volt teljes biztonsággal megkülönböztethető, melyik a régi és melyik az új hangszer. A 21 muzsikus közül csak nyolcan voksoltak a Stradivarik, illetve a Guarnerik mellett, tizenhárman választottak újat.
Novemberben egy Stradivari-hegedű pontos másolatát alkotta meg komputeres tomográfia segítségével egy amerikai kutatócsoport. Steven Sirr, a Minnesotai Egyetem radiológiai intézetének docense két hegedűkészítővel működött együtt, hogy újraalkossanak egy 1704-es Stradivari-hegedűt, a Betts Stradivariust. Szerették volna megérteni, miként „működik” a hegedű, másrészt újra szerették volna alkotni a különleges hangszert, hogy elérhetővé tegyék a kópiákat fiatal hegedűművészek számára, akik nem tudják megfizetni az eredetit – magyarázta Steven Sirr.
Kérdések és módszerek
A Budapesti Fesztiválzenekar keretében alakult régizenei együttes egyik tagja, Szefcsik Zsolt szerint a historikus zene előadásához nincs feltétlenül szükség eredeti hangszerekre. A modern hegedűkön bélhúrok alkalmazásával közelíthetnek a barokk hangzáshoz, és ha egy modern instrumentumban az úgynevezett „lélek” hosszát megváltoztatják, az is segít elérni a korhű hangadást.
A Manhattan School of Music-ban Pinchas Zukerman növendékeként diplomázott, és ma már ott tanító Horváth Béla hegedű- és brácsaművész szerint New Yorkban nem nagy ritkaság, hogy valaki Stradivarin játszik, ahogy ő. Ez nem erősíti senkinek a karrierjét, ezek a hangszerek egyébként befektetésnek számítanak, szponzorok tulajdonában vannak. Ha egy félig romos régi hangszert építenek újjá, azzal meggyőződése szerint vigyázni kell, sok esetben a rekonstruált hegedű kevesebbet ér, mint egy gondosan elkészített új instrumentum.
