Igaz, a kis Andy már Amerikában, közelebbről Pittsburghben látta meg a napvilágot 1928-ban, de a művészetté fényesített közhelyek és a túlhabzó sztárkultusz visszahúzódó atyamestere nem véletlenül fazonírozta át a nevét: az eredeti Andrew Warhola névvel legfeljebb gondnokként tudnánk elképzelni egy városszéli motelban.
Szlovákia magáénak vallja
A ruszinok még mifelénk is elszigeteltnek és különlegesnek számítanak a számos etnikum között, amerikai léptékben pedig talán egyenesen értelmezhetetlen ez a népcsoport – mondhatjuk, Warhol a kívülállóságot a génjeiben hordozta. A „sehonnant” egyébként, ahonnan ez az fura lény az amerikai olvasztótégelyben fortyogó etnikai varázsfőzetbe pottyant, ma úgy hívják, hogy Mikova (Mikó). A család egykori lakhelye Szlovákiában található. Mégsem itt ápolják elsősorban a világhírű alkotó emlékét, hanem a lengyel határ közelében található városkában, Medzilaborcéban. A hely magyar névvel is dicsekedhet, úgy hívják: Mezőlaborc. A települést – némiképp önhibáján kívül – elég ritkán emlegetik együtt a világ meghatározó kulturális fővárosaival, mégis itt található az Andy Warhol Múzeum.
Az Andy Warhol Múzeum épülete Medzilaborce városában
Forrás: warhol.org
Ahhoz, hogy megértsük, milyen sajátosan kelet-európai fricska is ez az intézmény, elég elolvasni a hazánkban is gyakran megforduló Andrzej Stasiuk vonatkozó beszámolóját a helyről Az én Európám című kötetben. Stasiuk leírásában egy olyan világperemi punnyadásba süppedt közegről olvashatunk, amelynek a közepén – a helybéliek számára is érthetetlen módon – egy technopalotának álcázott kulturális intézmény magasodik. Valószínűleg magának Warholnak is tetszene ez a különös ellentét.
Warhol persze ironizált, amikor azt mondta, sehonnan se jött: a családban nagyon is jelen volt Kelet-Európa emléke. A városi legendák szerint maga Andy is időnként szlovákul veszekedett édesanyjával New York-i házának emeletén, miközben lent amerikai hírességek és alig-hírességek pusztították a mindenféle készleteket meg magukat. Mikor bátyja, John Mikovába utazott, a híres testvér nagy mennyiségű snapszot rendelt az ősök földjéről. Fél év múlva azonban már nem élt: 1987. február 22-én egy rutinműtét után, orvosi műhiba következtében halt meg. A testvér a család iránti tiszteletből kezdett a gyűjtemény rendezésébe, ebből lett a szlovákiai múzeum.
Reklámszatyorban utazott
Ha hűek akarunk maradni Warhol személyiségéhez, akkor igazából csak a legendákat kellene most felsorolni az életéről, amelyek közül sokat ő maga gyártott. Mint amikor lazán odaveti könyvében, hogy New York-ba egy reklámszatyorba pakolva került, amibe egy barátja gyömöszölte bele. Hasonlóan élvezetes az az anekdota, miszerint még ismeretlen művészreménységként egy neves festőt faggatott arról, hogyan szerezhetne sok pénzt. A mester a nyaggatásba belefáradva így felelt: hát fessen! És így is lett: Warhol festett pénzt. Meg konzerves dobozt. Meg a hétköznapi banalitás számtalan megnyilvánulását.
Warhol megfestette a hétköznapi banalitás számtalan megnyilvánulását – többek között dobozokat
Forrás: popartheaven.org
Lételeme volt a tömegtermelés. Ahogy Henry Ford és a futószalag forradalmasította az autógyártást, és elérhetővé tett egy álmot százezrek számára, úgy Warhol is iparosította fifikás művészi gegjeit. Már újságrajzoló grafikusként – divatlapok illusztrációit készítette, főleg cipőket – azon kísérletezett, hogyan lehet minél gyorsabban minél többet legyártani a rajzokból (hiába, hamisítatlan kelet-európai…).
Egy ember, aki gyár lett
Nemcsak intézmény lett, egyenesen gyár. Így is hívták (Factory) legendás műhelyét, ahol többek között az elviselhetetlenségig tolták ki például a filmezés határait, például órákon át filmeztek egy alvó embert. Leveskonzerv, coca-colás üveg, bankjegy, Marilyn Monroe, Mao Ce-tung: Warhol univerzumában (ami nagyon is a miénk) minden lehet banális, és a banalitás is nagyon komoly.
Warhol és a pop szinonimák: imádta a zenét, vagy inkább a zenészeket. Bábáskodásával indult el a hírnév útján a Velvet Underground együttes, amelynek első lemeze – The Velvet Underground and Nico, 1967 – híres banános borítóját Warhol tervezte, sőt producerként is őt tüntették fel. Nevéhez fűződött a Rolling Stones Sticky Fingers című albumának tasakja is, amelyet valódi cipzárral lehetett kinyitni. Warhol nagy hatással volt a fiatal Bob Dylanre és David Bowie-ra, utóbbi sok évvel később filmen játszotta el egykori mentorát. Figurája feltűnik Oliver Stone Doors-filmjében, személyének a rockzenében is több dal és lemez állított emléket. Ezek közé tartozik a Simple Minds Killing Andy Warhol című száma (1998), vagy a Velvet Underground egykori két tagja, Lou Reed és John Cale Songs for Drella című albuma (1990) is. Íme egy kis ízelítő:
