„Filmszemle van. Ez jó. Az ellenségeskedés nem jó.”

Miközben egy mai konferencián többen a filmszakma szétszakadása miatt aggódtak, Havas Ágnes, a Filmalap vezérigazgatója a mostaninál demokratikusabb rendszert nem is tud elképzelni. Interjú.

– Májusban lesz egy éve, hogy felállt a Magyar Nemzet Filmalap. Hogyan értékelné az azóta eltelt időszakot?
– A támogatási tevékenységünk a pályáztatással kezdődött meg igazán, amit első alkalommal szeptember 20-án írtunk ki, így csak a kezdeti tapasztalatokról tudok beszélni. Az eddigi rendszerhez képest újdonság, hogy folyamatosan várjuk a filmterveket, így nem határidőre dolgoznak az alkotók. A beérkezett projektek nagy része forgatókönyv-fejlesztés, de a gyártásra beadott pályázatok többségét is fejlesztésre javasolta a döntőbizottság. Ez nem azt jelenti, hogy egy évig kell dolgozni a forgatókönyvön, inkább a minőség javítására ösztönözzük ezzel a filmkészítőket, s hogy egy olyan könyvet hozzanak, ami biztos lábakon indulhat el a gyártás felé.

– Hogyan küzdhető le az a szakmai ellenérzés, ami tapintható volt az elmúlt hónapokban?
– Nehezen. De nagyon odafigyelünk a szakma visszajelzésére, véleményére. Ennek köszönhető a támogatási szabályzatunk módosítása is. Az első néhány hónap tapasztalatai alapján láttuk, hogy milyen változtatásokra van szükség. Azt gondolom, ez természetes egy új struktúra esetében, de a gyakorlati tapasztalatokból sokat tanulunk, és ha kell, változtatunk. Minden visszajelzés segít a támogatási rendszer tökéletesítésében.

– Mennyire érzi jogosnak azokat a kritikákat, amelyek például a Magyar Filmművészek Szövetsége felől érkeznek és a konszenzus hiányát róják fel a Filmalapnak?
– A szakmai egyeztetés nem maradt el, csak más módját választottuk a párbeszédnek. Nem a teljes filmszakmát reprezentáló Szakmai Kerekasztallal ültünk le egyeztetni, ami ötven, vagy még több személyt jelentett volna egyidejűleg, hanem kisebb csoportokkal tárgyaltunk, szakterületek szerint differenciáltan, vagyis külön a rendezőkkel, a producerekkel, az art mozisokkal, az art film forgalmazókkal és egyéb szakmai szereplőkkel. A szakmai önkormányzatiság – amit rajtunk számon kérnek – vitte csődbe sajnos a Magyar Mozgókép Közalapítványt. Lehet, hogy mi ebben a vonatkozásban kicsit keményebbek vagyunk, mert nem az a célunk, hogy a szakma minden szereplője támogatást kapjon, hanem az, hogy a legjobb filmterveket valósítsák meg, s erre mi a legtöbb pénzt szeretnénk és tudjuk biztosítani.

– Veszélyben van a Filmalap demokratikus működése, ahogy többen fogalmaznak? Mit tesznek ennek megóvása érdekében?
– Ennél demokratikusabb működést nehezen tudnék elképzelni. A forgatókönyv olvasók – akik egyébként nem alkalmazottai a Filmalapnak – cím és név nélkül olvassák el a beadott könyveket és szinopszisokat. Hacsak hallomásból nem értesültek a pályázó személyéről, nem ismerhetik a szerzőt. Megírják a saját olvasói véleményüket, amelyeknek különböző szempontjai vannak. A fejlesztők – akik öten vannak – szintén elolvassák és véleményezik az anyagot, így alakul ki a két nézőpontot tükröző értékelés, amit a döntőbizottság tagjai megkapnak és figyelembe vesznek. Minden egyes forgatókönyvet és szinopszist elolvasnak a döntőbizottság tagjai is, így egy-egy konkrét döntés legalább tíz ember véleménye alapján születik meg. Szó sincs tehát Andy Vajna, a nemzeti filmipar megújításáért felelős kormánybiztos egyszemélyes döntéseiről, vagy az ő ízléséről. Ő a döntőbizottság egyik tagja. A végeredménynél ráadásul nemcsak a forgatókönyv, hanem a pályázó referenciái, a finanszírozási háttér, a marketing és forgalmazási terv is hangsúlyt kap, így juthat végül egy pályázó gyártási támogatásig.

– Nem naiv egy kicsit a forgatókönyv olvasóknak átadott anyagoknál név és címnélküliségről beszélni egy ilyen kis szakmában, ahol szinte mindenki ismer mindenkit és egymás terveit?
– Lehet, de végső soron azt kell mondanom, hogy minket elsősorban a forgatókönyv minősége és milyensége befolyásol. Persze a referenciák esetében kulcsfontosságú figyelembe vennünk, hogy a pályázó képes-e a vállalását teljesíteni, a beadott filmtervét megvalósítani. Ezt én inkább tisztességesnek nevezem.

(A folytatáshoz kérjük, lapozzon!)
---- Oldal címe ----
– Az összeférhetetlenség kérdését már az első pályázatok után is kritikusnak nevezik egyesek. Divinyi Réka, a Filmalap döntőbizottságának egyik tagja valóban érintett forgatókönyvíróként támogatott filmtervekben.
– Úgy választottuk ki a döntőbizottság tagjait, hogy azok valamennyien a szakmában több évtizede dolgozó és elismert szakemberek legyenek. Ezért ezek az emberek korábban aktívak voltak, így Divinyi Réka is több forgatókönyvet írt, amelyeket még nem filmesítettek meg. Ám ha ezek megfilmesítési jogait megvették producerek, miért zárnánk ki ezért őket a pályázatból? Egyébként ilyen esetben sem a fejlesztő-, sem a döntőbizottságba nem ül be Divinyi Réka, hiszen érintettség áll fenn – de ez nem összeférhetetlenség, a döntőbizottságban a póttag szavaz helyette. Másoknál is felmerülhet hasonló probléma, akkor is a legnagyobb körültekintéssel és hasonló módon járunk el.

„Kapuink nyitottak a szerzői filmesek előtt”

Fotó: Béres Attila

– Van-e olyan hallgatólagos szabály a Filmalapnál, amely maximalizálja egy-egy producer beadott terveinek számát, ezzel is valamiféle kiegyensúlyozottságot teremtve? Ha egy producernek van öt jó filmterve és rendezője, akkor azt mind támogatják, miközben más esetleg egyet sem tud megvalósítani?
– Ha egy sikeres producernek van ízlése, jó rendezőket és jó projekteket szed össze, ez nem befolyásolhat minket. És fordítva is igaz: ha ezalatt egy másik – egyébként tapasztalt – producer több, nem kielégítő színvonalú pályázatot ad be, akkor azokat elutasítjuk.

– Mindezzel azt állítja, hogy a filmgyártás eddigi problémái csak és kizárólag a forgatókönyvek hiányosságaira vezethetők vissza? Tehát a magyar filmhez rögtön visszatérnek a sikerek és a nézők, ha jobban odafigyelnek a könyvekre? Tényleg ilyen egyszerű az egész?
– Nem ilyen egyszerű. Természetesen nemcsak a forgatókönyvekre kell odafigyelni. A filmek marketingje is nagyon nagy jelentőséget kap a mi szemléletünkben. Eddig vagy nem, vagy nagyon kevés forgalmazási támogatást kaptak a filmek, pedig megfelelő marketing és reklám nélkül nem lehet igazán sikeres egy film. A múltban is volt már rá példa, hogy jól sikerült magyar filmet nem talált meg a közönség, mert nem hallott a létezéséről. Mi jelentős, akár tízmilliós marketingköltséget is adunk a film producerének, amellyel megfelelő reklámkampány szervezhető a film köré. Olyat, ami méltó egy gondosan elkészített film moziba juttatásához.

– Eddig Andy Vajna kormánybiztos többnyire közönségfilmekről és azok gyártásáról, támogatásáról beszélt, ám idén már a szerzői filmek készítésének támogatása is átkerült a Nemzeti Erőforrás Minisztériumtól (Nefmi) a Filmalaphoz. Fesztiválsikereink pedig az elmúlt években szép számmal voltak, A torinói ló Berlinben Ezüst Medvét kapott, Kocsis Ágnes Pál Adriennjét Cannes-ban díjazták, Mundruczó Kornél Cannes-ban, most Fliegauf Benedek Berlinben szerepel a versenyprogramban. A szerzői filmekkel tehát mintha nem lettek volna akkora problémák az elmúlt években.
– Kapuink nyitottak a szerzői filmesek előtt, Mundruczó Kornél A repülő ember című filmtervének például már fejlesztési támogatást is adtunk, és Pálfi György Toldiját is támogatjuk. Ha nagy álmokat fogalmazunk meg, akkor azt szeretném, hogy néhány éven belül szülessenek olyan magyar filmek, amelyek az úgynevezett ’A’ kategóriás, nagy presztízsű fesztiválok versenyében – Cannes-ban, Berlinben, Velencében – díjakat nyernek.

– A megnövekedett gyártási támogatási lehetőséggel és az azt kiegészítő marketingtámogatással egy film belekerülési költsége óhatatlanul nő. Mennyi lehet tehát az egy évben elkészülő magyar játékfilmek száma reálisan?
– Mindenki a kormánybiztos tavalyi kijelentésébe kapaszkodik, miszerint évi 8-10 filmben gondolkozunk, mondván, hogy ez kevés. Én azt gondolom, ez a szám lehet 12-13 is. De az is lehet, hogy csak 5 lesz. Mindez azon múlik, hogy mennyi a megfilmesítésre érdemes pályázat, mit lehet megfelelő szakmai felelősséggel gyártásra méltónak találni. Már most is rengeteg könyvet fejlesztünk, amelyek egy részéből valamikor film készül. Továbbra is valljuk viszont, hogy az évi 25-30 játékfilm túl sok, ennyit nem bír el egy tízmilliós ország, sem a fogadókészség, sem a finanszírozhatóság szempontjából. Ezt bizonyítja az elmúlt évek gyakorlata. Az elkészülő filmekben egyébként legalább 10 százalék kötelező önrészt kell a filmelőállítónak felmutatni. A teljes finanszírozáshoz a producerek külföldi koprodukciós partnereket vonnak be, ami 30-50 százalékban is fedezheti egy-egy film költségét. A magyar filmre az elmúlt húsz évben a külföldi koprodukciós együttműködés jellemző volt, ez ezután is így lesz. A cél, hogy ne teljes egészében magyar forrásból készüljenek a filmek.

– Az átmeneti időszakban több koproducer elpártolt a magyar filmtől, más producerek szerint hatalmas károkat szenvedtek a magyar alkotók az elmúlt másfél évben.
– Akik hozzánk pályáznak, mind hoznak külföldi befektetőt. Eddig három film támogatásáról döntöttünk, valamennyiben van külföldi pénz. Tény, volt egy elbizonytalanodási időszak, amiben nagyon rosszul érezték magukat az alkotók, a koprodukciós partnerek pedig azt látták, hogy nincs forrás Magyarországról, nincs hova tenni a pénzüket. A Magyar Mozgókép Közalapítvány adósságainak konszolidációját megkezdtük, a nagy részén túl vagyunk, hamarosan lezárhatjuk a múltat. Amióta a pályáztatást elkezdtük, a külföldi gyártók és filmalapok hozzáállása megváltozott, többükkel személyesen találkoztunk a külföldi szakmai fórumokon és fesztiválokon. Az idei berlini filmfesztiválon több német filmalap képviselőjével is egyeztetünk, ahol azt kívánjuk kommunikálni, hogy igenis van pénz, s a jó és érdemes filmtervek mellé oda fogunk állni.

– A három film, aminek gyártási támogatást ítéltek: Ujj Mészáros Károly Liza a rókatündér, Nemes Gyula Zéró és Szász János A nagy füzet című munkái. Ezek lesznek az új időszámítás első nagy közönségsikerei?
– A nagy füzet úgy érkezett hozzánk, hogy már uniós (Eurimages) támogatást kapott, előkészített, költségvetésében reális projekt volt, s a Nefmi is támogatta korábban. A magyar származású Agota Kristof regénye egy világhírű trilógia első darabja, ami nagy nemzetközi sikert aratott, így azt gondoljuk, hogy ez a film a szélesebb közönség számára is érdekes lesz. A forgatása most februárban már el is kezdődik, így ezt a filmet akár még idén láthatja a közönség. A Zéró, Nemes Gyula filmje nagyon fontos problémáról szól. A méhek esetleges kipusztulásával járó ökológiai katasztrófáról már Albert Einstein is beszélt, ez az alkotás pedig ennek a jelenségnek a bekövetkeztét vizionálja, s az üzenete vagy inkább figyelmeztetése számunkra meggyőző volt. Utóbbi filmterv bemutatásához egyébként személyesen utazott ide a német koproducer.

– Amennyiben megfelelő számú magyar film készül az elkövetkező hónapokban, milyen bemutatási lehetőséget képzelnek el a Magyar Filmszemle helyett jövőre?
– A Magyar Filmszemlének nagy hagyományai vannak, amely a magyar film legfőbb bemutatási színhelye hosszú évek óta, elsősorban a filmszakma számára. Abban egyetértünk, hogy az elkészült magyar alkotások kerüljenek a szakma és a nézők elé egy fontos esemény keretében. Ám azért ne csapja össze senki az utómunkát, hogy a filmje éppen februárban kerülhessen bemutatásra.

– Mi a véleménye Tarr Béla kijelentéséről, amelyben tiltakozik a jelenlegi filmfinanszírozás ellen?
– Az egészestés műfajokra soha ennyi pénz nem állt a filmszakma rendelkezésére, de a teljes filmszakmára sem, hiszen az NMHH komoly költségvetéssel támogatja a televíziós dokumentumfilmeket és kisjátékfilmeket, a Nemzeti Kulturális Alap pedig szándékai szerint az artmozikat támogatja. Az egészesés műfajokra idén 5,5 milliárd forint áll rendelkezésre, s örömteli, hogy a hatoslottó játékadójának 80 százalékával gazdálkodhatunk, tehát a forrásunk is biztosított. Filmszemle van. Ez jó. Az ellenségeskedés nem jó.