Vargha Mihály nyílt levelében kitért arra, hogy az erdélyi magyar képzőművészek szakmai szervezete, a Barabás Miklós Céh már korábban szorgalmazta egy új, egész Erdélyt lefedő művészeti múzeum létrehozását, az erdélyi művésztársadalomnak eddig még nem sikerült meggyőznie az adminisztratív elitet egy ilyen intézmény fontosságáról.
A szobrászművész szerint egy olyan erdélyi képzőművészeti csúcsintézményre lenne szükség, amely gyűjti, feldolgozza és értékelvűen bemutatja az elmúlt kilenc évtized erdélyi művészeti termését. Az elképzelés szerint az intézmény kiállításait Erdély nagyobb városaiban is lehetne látni, és olyan műcsarnokot működtetne, amely hazahozza a világhírű erdélyi származású alkotókat, és Európában, a nagyvilágban népszerűsíti az itthon született életműveket.
Vargha a múzeum tervének ügyében megkereste Kelemen Hunor romániai művelődési minisztert, aki jónak tartotta a gondolatot. A Székely Nemzeti Múzeum kezdeményezését támogatta Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is. Úgy fogalmaztak, ha az erdélyi szakmai szervezetek jónak tartják, hogy sepsiszentgyörgyi székhellyel, a Székely Nemzeti Múzeum keretén belül létrejöjjön egy erdélyi képzőművészeti közgyűjtemény, akkor ebben vállalják a rájuk háruló feladatokat. A Kovászna megyei tanács már két évvel ezelőtt megvásárolt erre a célra egy csaknem félhektáros telket a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum szomszédságában.

Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított