– Tulajdonképpen milyen pozícióban került a Helikon Kiadóhoz?
– Ha lenne ilyen titulus, akkor úgy hívnának, hogy szépirodalmi igazgató, de nevezzünk kiadóvezetőnek. Az ügyvezető igazgató Halmos Ádám a Libri Kiadótól. Ebből kiderül, hogy a nevezett kiadó lesz az üzemeltető.
– Tehát szakmai igazgató.
– Igen. Aki kitalálja, felhívja, megtárgyalja…
– Eddig Osztovits Ágnes volt az irodalmi vezető. Marad a kiadó alkalmazásában?
– Ágnes továbbra is segíteni fogja a munkánkat, ám ezek csak alkalmi feladatok lesznek, tehát hivatalosan nem marad a Helikon Kiadó munkatársa. Annak ellenére történt így, hogy személy szerint nagyon szerettem volna, ha marad, hiszen mind az irodalmi, mind a társadalomtudományi vonalon nagyra tartom a tudását és a tapasztalatát, de ő döntött így.
– Az irodalom mellett milyen területeket fog még át a Helikon?
– A Helikonnak eddig is többféle profilja volt, ezeket szeretnénk mind megtartani. Nemsokára megjelenik Böjte Csaba negyedik könyve, sőt reményeim szerint még érkeznek mellé más szerzők, hasonló tárgyú könyvekkel, olyanokkal, melyek a 21. században megélhető hit problematikájával foglalkoznak. A hívőknek szükségük van olyan gondolatokra, amelyek az elmúlt évtizedekben felmerülő kérdésekkel szembesítik őket, azaz a saját életükkel. Ezenfelül kiemelném a filozófiai tárgyú könyveket, akár a vallás és a hit kapcsán is, de a tárgykörben erős válogatásra lesz szükség. A társadalomtudományokra ezután is nagy hangsúly esik, azon belül a történelemre, fókuszpontban természetesen a magyar történelemmel. Erre már példát is tudok mondani, születőben van ifj. Bertényi Iván Széll Kálmánról szóló könyve. Szerkesztői előéletem okán a legkönnyebb dolgom nyilván a magyar szépirodalom területén lesz, itt a kortárs vonulatot szeretném erősíteni, lírában és epikában egyaránt. Drámakiadásról sajnos, úgy látszik, le kell mondanom, ami nagy szívfájdalmam, mert itthon sincs olvasóközönsége, egyszerűen nem eladható. Szeretnék ugyanakkor új külföldi szerzőket bevezetni, hiszen bőven akadnak még olyan tollforgatók külföldön, akiket érdemes megmutatni a magyar olvasóknak.
Péczely Dóra: Az olvasó nyilván szerző-, nem pedig
kiadóközpontú
Fotó: Hadley Kincade
– Ráadásul két nagy klasszikusunk kiadásának jogai is a Helikon tulajdonát képezik.
– A miénk Weöres Sándor és Márai Sándor életműkiadásának joga, de nagyon szeretném tovább bővíteni ezt a klasszikus vonalat. Ötletek vannak, de erről bővebbet nem mondhatok. Az egyik legnagyobb baj egyelőre az, hogy nem tudatosodott az olvasókban, hogy például Weöres Sándor könyveit a Helikonnál találják meg. Erősíteni kell a reklámot, a PR-t. Szeretném, ha néhány év múlva a Helikon hallatán az olvasók kiadónk szerzőinek hosszú sorát tudnák felsorolni.
– Márai Sándor és Weöres Sándor mellett van még két Sándor: Csoóri és Kányádi. És persze egy János, Lackfi János. Egy szerkesztő számára nehéz szerzőt váltani?
– Van egy ötödik Sándorunk is, Alessandro Baricco! Nekem nagyon nehéz megválnom a szerzőimtől. De ez alkati kérdés, szinte magánügy. Szerkesztőnek, főszerkesztőnek nem tudnám most elképzelni magam, bár nyilván lesz, akit én fogok szerkeszteni, de más típusú feladatokra jöttem a Helikonhoz. Gondolom, ugyanolyan lesz a közös munka, mint a Magvetőnél, de mivel más feladataim lesznek, így más típusú kapcsolatom lesz a szerzőkkel. A célom az, hogy azok az olvasók, akik helikonos szerzők könyveit olvassák, még több magyar szerzőt ismerjenek meg, olyanokat is, akik eddig nem kerültek be esztétikai horizontjukba. Ezt a célkitűzésemet támogatja ez a patinás, értékorientált kiadó, hiszen a Helikonnak sok olyan könyve van, ami irodalmunk alapját képezi. Lackfi János pedig a legfiatalabb a költők közül a Helikonnál. Jánossal kortársak vagyunk, a középnemzedékhez tartozunk. Talán nem lepődik meg senki, ha azt mondom, vannak nála is fiatalabb, állandó kiadó nélküli költők, írók a magyar irodalmi palettán.
– A szerzőknek mit jelent a szerkesztőváltás?
– Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy vannak szerzők, akik ragaszkodnak a szerkesztőjükhöz, és vannak, akik nem. Amikor egy váltás történik, akkor nagyon nehezen megoldható, hogy a szerkesztő „visszaszerkesszen” az előző munkahelyére, bár lehetetlennek nem lehetetlen. Ez ugyanis mindenkinek bonyolítja a helyzetét, és egyébként is, erős kapocs kell ahhoz, hogy az író és a szerkesztő kitartson egymás mellett. Személyesen még nem találkoztam a Helikon szerzőivel, de az átadás-átvétel során azt tapasztaltam, hogy többen ragaszkodnak korábbi szerkesztőjükhöz. Ha másnak is az lesz a kívánsága, hogy az átállás alatt az eddigi szerkesztője segítse a munkáját, és ezt az adott szerkesztő is vállalja, akkor annak nem látom akadályát. Persze hosszabb távon jobbnak látom, ha állandó szerkesztővel, szerkesztőkkel dolgozom. Nemcsak a csapatépítés, hanem a szakmai biztonság, az átláthatóság érdekében is.
– Az átlagolvasó nem nagyon figyeli a szerkesztők mozgását. De ettől függetlenül éppen az ő szemszögéből fontos a tény, hogy Király Levente kivételével a Magvető szerkesztői egy év alatt elhagyták a kiadót. Az, hogy Sárközy Bence és Dunajcsik Mátyás, a korábbi külföldi kapcsolattartó is átkerült a Librihez, ön pedig a Helikonhoz, eléggé felforgathatja a honi könyvkiadást.
– Nem érdemes összeesküvés-elméleteket gyártani, hiszen akkora változást, ami lecserélné egy-egy kiadó olvasóközönségét, nem idéznek elő ezek a típusú személyi átalakulások. Ráadásul az olvasó nyilván szerző-, nem pedig kiadóközpontú. Ez abban lehet a közönség segítségére, hogy egy-két olyan szerzőnek, akinek több kiadónál van az életműve, az talán most egy helyre rendezheti azt, s így talán az olvasó is könnyebben megtalálja majd a könyveit.
– Amikor a Magvető főszerkesztője lett, tulajdonképpen egy kész és jól működő kiadót vett át. Most pedig mindent meg akar újítani.
– Éppen ez a váltás fő oka. Volt egy csodálatos kastélyom gyönyörűen berendezve, a szobák falára maximum egy-két képet lehetett még felfüggeszteni. Viszont most itt egy másik csodálatos kastély, amelynek még, hál’ Istennek, formálható a belső tere és változtatható a berendezése is.
– Tulajdonképpen milyen igazgató vagy tegnaptól, február elsejétől a Helikon Kiadónál?
– Ha lenne ilyen titulus, akkor úgy hívnának, hogy szépirodalmi igazgató, de nevezzünk kiadóvezetőnek. Az ügyvezető igazgató Halmos Ádám a Libri Kiadótól. Ebből kiderül, hogy a nevezett kiadó lesz az üzemeltető.
– Tehát szakmai igazgató.
– Igen. Aki kitalálja, felhívja, megtárgyalja…
– Eddig Osztovits Ágnes volt az irodalmi vezető. Marad a kiadó alkalmazásában?
– Ágnes továbbra is segíteni fogja a munkánkat, ám ezek csak alkalmi feladatok lesznek, tehát hivatalosan nem marad a Helikon Kiadó munkatársa. Mindannak ellenére történt így, hogy személy szerint nagyon szerettem volna, ha marad, hiszen mind az irodalmi, mind a társadalomtudományi vonalon nagyra tartom a tudását és a tapasztalatát, de ő döntött így.
– A szépirodalmon kívül milyen területeket fog még át a Helikon?
– A Helikonnak eddig is többféle profilja volt, ezeket szeretnénk mind megtartani. Nemsokára megjelenik Böjte Csaba negyedik könyve, sőt reményeim szerint még érkeznek mellé más szerzők, hasonló tárgyú könyvekkel, olyanokkal, melyek a 21. században megélhető hit problematikájával foglalkoznak. A hívőknek szükségük van olyan gondolatokra, amelyek az elmúlt évtizedekben felmerülő kérdésekkel szembesítik őket, azaz a saját életükkel. Ezen felül kiemelném a filozófiai tárgyú könyveket, akár a vallás és a hit kapcsán is, de a tárgykörben erős válogatásra lesz szükség. A társadalomtudományokra ezután is nagy hangsúly esik, azon belül a történelemre, fókuszpontban természetesen a magyar történelemmel. Erre már példát is tudok mondani, születőben van ifj. Bertényi Iván Széll Kálmánról szóló könyve. Szerkesztői előéletem okán a legkönnyebb dolgom nyilván a magyar szépirodalom területén lesz, itt a kortárs vonulatot szeretném erősíteni, lírában és epikában egyaránt. Drámakiadásról sajnos, úgy látszik, le kell mondanom, ami nagy szívfájdalmam, mert itthon sincs olvasóközönsége, egyszerűen nem eladható. Szeretnék ugyanakkor új külföldi szerzőket bevezetni, hiszen bőven akadnak még olyan tollforgatók külföldön, akiket érdemes megmutatni a magyar olvasóknak.
– Ráadásul két nagy klasszikusunk kiadásának jogai is a Helikon tulajdonát képezik.
– A miénk Weöres Sándor és Márai Sándor életműkiadásának joga, de nagyon szeretném tovább bővíteni ezt a klasszikus vonalat. Ötletek vannak, de erről bővebbet nem mondhatok. Az egyik legnagyobb baj egyelőre az, hogy nem tudatosodott az olvasókban, hogy például Weöres Sándor könyveit a Helikonnál találják meg. Erősíteni kell a reklámot, a PR-t. Szeretném, ha néhány év múlva a Helikon hallatán az olvasók kiadónk szerzőinek hosszú sorát tudnák felsorolni.
– Márai Sándor és Weöres Sándor mellett van még két Sándorotok: Csoóri és Kányádi. És persze egy János, Lackfi János. Egy szerkesztő számára nehéz szerzőt váltani?
– A szerzőknek mit jelent a szerkesztőváltás?
– Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy vannak szerzők, akik ragaszkodnak a szerkesztőjükhöz, és vannak, akik nem. Amikor egy váltás történik, akkor nagyon nehezen megoldható, hogy a szerkesztő „visszaszerkesszen” az előző munkahelyére, bár lehetetlennek nem lehetetlen. Ez ugyanis mindenkinek bonyolítja a helyzetét, és egyébként is, erős kapocs kell ahhoz, hogy az író és szerkesztő kitartson egymás mellett. Személyesen még nem találkoztam a Helikon szerzőivel, de az átadás-átvétel során azt tapasztaltam, hogy többen ragaszkodnak korábbi szerkesztőjükhöz, és ha másoknak is az lesz a kívánsága, hogy az átállás alatt az eddigi szerkesztője segítse a munkáját, és ezt az adott szerkesztő is vállalja, akkor annak nem látom akadályát. Persze hosszabb távon jobbnak látom, ha állandó szerkesztővel, szerkesztőkkel dolgozom. Nemcsak a csapatépítés, hanem a szakmai biztonság, az átláthatóság érdekében.
– Az átlagolvasó nem nagyon figyeli a szerkesztők mozgását. De ettől függetlenül éppen az ő szemszögéből fontos a tény, hogy Király Levente kivételével a Magvető szerkesztői egy év alatt elhagyták a kiadót. Az, hogy Sárközy Bence és Dunajcsik Mátyás, a korábbi külföldi kapcsolattartó is átkerült a Librihez, te pedig a Helikonhoz, eléggé felforgathatja a honi könyvkiadást.
– Nem érdemes összeesküvés-elméleteket gyártani, hiszen akkora változást, ami lecserélné egy-egy kiadó olvasóközönségét, nem idéznek elő ezek a típusú személyi átalakulások. Ráadásul az olvasó nyilván szerző-, nem pedig kiadóközpontú. Ez abban lehet a közönség segítségére, hogy egy-két olyan szerzőnek, akinek több kiadónál van az életműve, az talán most egy helyre rendezheti azt, s így talán az olvasó is könnyebben megtalálja majd a könyveit.
– Amikor a Magvető főszerkesztője lettél, tulajdonképpen egy kész és jól működő kiadót vettél át. Most pedig mindent meg akarsz újítani.
– Éppen ez a váltás fő oka. Volt egy csodálatos kastélyom gyönyörűen berendezve, a szobák falára maximum egy-két képet lehetett még felfüggeszteni. Viszont most itt egy másik csodálatos kastély, amelynek még, hál’ Istennek, formálható a belső tere és változtatható a berendezése is.
