Amivel nem lehet mellényúlni: Igazából szerelem
Ha egy film már a címében is a szerelem szóval kérkedik, ráadásul karácsony környékén játszódik, akkor jó eséllyel annyi giccs gyűlik össze, amit csak Richard Clayderman és egy fröccsöntött balerina-levélnehezék szerelemgyereke lenne képes túlélni, de szerencsére ez a film csak annyira érzelmes, amennyire kell, viszont végtelenül humoros. Ha mindenképpen ki kell emelni egy érzelmi csúcspontot, akkor az angol ponyvaíró villámnyelvtanfolyamon elsajátított portugál nyelvtudással előadott lánykérését választjuk.
Az esetlenség diszkrét bája: Annie Hall
Intellektuális Valentin-napi választás Woody Allen 1977-es Oscar-díjas mozija, amely az Amerikai Filmakadémia számára jobb volt annak idején, mint a Csillagok háborúja. Minden idők legneurotikusabb filmkaraktere, az évtizedekig önmagát alakító Woody Allen legsikerültebb nőzési kísérletei találhatók meg ebben a felejthetetlen, klasszikus darabban. Ha az ismerkedéssel kapcsolatban keresünk igazán emlékezetes filmjelenetet, meg is érkeztünk a célállomáshoz. Amikor Woody Allen és Diane Keaton beszélgetnek a lila ködös elborultságról, s közben a néző a kétségbeesett belső hangjukat hallja (mégis, mi a fenéről hadoválnak?), nincs ember, aki ne értene meg intergalaktikus összefüggéseket az ismerkedési rituálék katyvaszából. A giccs tökéletes karikatúrája.
Csipkeszegélyes realizmus: Büszkeség és balítélet
Jane Austen az az író, akit titokban a legkomolyabb tudós férfiak is megsüvegelnek, de a közvélemény még mindig amolyan „nőknek való” – amúgy tiszteletre méltó – limonádét lát a műveibe. Lehet persze, hogy ezt a képzetet nagyban megerősíti, hogy 20 és 35 év között nem kevés műveltebb hölgyemény sóhajozik az ő Mr. Darcyja után, de ez nem változtat a tényen, a kor társadalmi viszonyait elegánsan és elmésen csipkedő szöveg remek filmes alapanyag, és még egy férfiember tesztoszteronszintjét sem apasztotta le kritikus szintre valamelyik feldolgozás megtekintése. Mi a 2005-ös, Joe Wright rendezte változatot ajánljuk, meleg, sőt forró szívvel.
A Telesírt Papírzsebkendő Díj győztese természetesen a Titanic
Minden idők romantikus giccsének példafilmje vitathatatlanul a Titanic volt, van és lesz. James Cameron talán a világ urának gondolta magát 1997-ben, s a hatalmas bevétel (az Avatarig minden idők legnagyobbika), meg a 11 elnyert Oscar-díj (a legtöbb holtversenyben a Ben Hurral és A király visszatérrel) ezt alá is támasztotta, de azért mi sosem felejtjük el, hogy a Titanic elsüllyedésének katasztrófáját hogyan sikerült elmaszatolni egy melodramatikus enyelgéssel. Amikor Leonardo DiCaprio és Kate Winslet a naplementében Celine Dionra mutatványozik a hajó orrában – nos, ezzel lehet modellezni a nagybetűs GICCSET (a giccshez meg bátorság kell, mint tudjuk). A hölgyek számára pedig a beteljesült és mindenekfelett álló szerelmet.
Esélyegyenlőségi kategóriában a biztos befutó: Pretty Woman
A nyolcvanas évek nagybetűs romantikus mozija Richard Gere és Julia Roberts szirupos évődése volt. A prostituált, akinek megvalósul Hamupipőke-története, s eljön érte a szőke herceg (na jó, barna) fehér lovon (na jó, limuzinon) – ebből az élményből táplálkoztak és merítettek reményt nők milliói világszerte. Meg persze ne feledkezzünk meg a nők idoljaként éppen a csúcson tartózkodó Richard Gere sármjáról sem. A nagy finálé a tűzlépcsős felrohanással és a virágcsokorral Kern András szinkronján azért valóban ütött. Roy Orbison pedig sosem gondolta volna, hogy egy 1990-es film fogja végleg a halhatatlanságot kínálni 1964-es slágerének. Julia Roberts mindenesetre köszönte szépen a világhírt, amit a sokak által visszautasított szerep kínált. Középkorúak és édesanyáink örök kedvence Valentin-napon!
A táncos-szenvedélyes: Pomádé / Grease (miután kiütötte a Dirty Dancinget)
John Travolta táncos lábai – kisebb képzavarral élve – a Pomádéban másodszor indultak világhódító körútra 1978-ban. Bár korábban a Szombat esti láz sem volt smafu, de azért Olivia Newton-John és John Travolta románca a Pomádéban kiütéssel győzött. A szerelmesek végigtáncolták-énekelték a filmet, rajongók pedig évtizedekre szívükbe zárták a slágereket és a mozit is. Travolta pedig a kor divatjának megfelelően olajozott hajjal, dús barkóval és macsó bőrdzsekiben vonult be a romantikus karakterek Pantheonjába.
Szem nem marad szárazon, / Aludj csak, én álmodom
Sandra Bullockról szokás volt azt mondani, hogy ő „a lány a szomszédból”, bár jó lenne tudni, merre laknak, akik ezt leírták. Azt meg elég kevesen mondhatják el magukról, hogy legjobb formájukat kómában hozzák, ám ebben a szerethetően nyálas filmben ez történik: Peter ájultan hever egy kórházi ágyon, míg Lucy (Bullock) szerelmes tekintettel vizslatja, annak ellenére, hogy nem is ismeri. De az érzelmek forgószínpadán nincs technikai szünet: a bájos Lucy tényleg szerelmes lesz, a kérdés csak az, kibe…
Kételyek, csavarok, Taotou & Tiersen: Amelie csodálatos élete
Kevés emlékezetesebb filmet lehet felsorolni a romkomok világából, mint a Jean-Pierre Jeunet fantasztikus világát romantikus közegben ábrázoló Amelie csodálatos élete. Ez a film adta számunkra Audrey Tautout, Yann Tiersen pedig minden idők legszebb romantikus dallamait nyújtotta át egy csokorban. Az Amelie ráadásul kifejezetten csavaros romantikus darab, sok megállóval, leágazással és kétellyel, miközben kétségtelenül a legszívmelengetőbb mozik egyike a filmtörténetben. Ha rossz kedvünk van és egy esős napon vigasztalhatatlanok vagyunk, a tökéletes választás ez a francia film. Egymás után akár kétszer is.
Klasszikusok alulnézetből: Szerelmes Shakespeare
A Skakespeare PR-gépezet a mai napig zakatol, hiszen senki nem tudja biztosan megmondani, ki is volt ő. A saját korában igazi slágerszerzőnek számító, majd klasszikussá váló angolról már szinte minden képtelenséget leírtak, a korszak számos híres emberét leplezték le utólag, mint drámái szerzőjét, de az se kizárt, hogy egy kétméteres fekete nő volt borostával. Mindenesetre a hiányos életrajz kedvez a spekulációknak, úgyhogy John Madden rendező képzelete is szabadon szárnyalhatott, amikor egy perzselő szerelmi kalandba ágyazta a fiatal zseni alkotói kibontakozásának sztoriját. A néző csak hálás lehet: remek színészek és kiváló korábrázolás a végeredmény, nem kevés humorral.
A legidétlenebb, ámde legszerethetőbb szerelmes film: Idétlen időkig
Az elszúrt randikon bánkódók nyilván örömmel cserélnének a filmbéli utálatos időjóssal, hiszen Philnek (Bill Murray) megadatik, hogy egyetlen napot éljen újra folyamatosan, úgyhogy kellő ideje jut korrigálni az udvarlási technikáján, hogy elnyerje bájos kolléganője, Rita (Andie MacDowell) szerelmét. Kár, hogy minden egyes „új” nappal nulláról indul a küzdelem. Persze végül Phil győzedelmeskedik, elsősorban – nem találnák ki – saját magán. Ez a minden szempontból szerethető film – Murray remekel, a forgatókönyv kiváló, és az érzelemmennyiség is megfelelően adagolt – minden idők egyik legjobb romkomédiája.
Klasszikus újratöltve: Rómeó és Júlia
Azt már megállapíthattuk, hogy Shakespeare gondolt egyet s mást a szerelemről, ha más nem, a Rómeó és Júlia című darabjából ez azért kiderül. Mondani se kell, a filmes feldolgozások száma tekintélyes, a sztorit nem is kell ismertetni. Baz Luhrmann 1996-os formabontó feldolgozása óta nem született kimagasló eredmény ezen a téren, úgyhogy ezt a színes-érdekes-vicces változatot ajánljuk.
Na persze az örökös dobogós a Sztárom a párom
Hugh Grant és Julia Roberts románca a végtelenül romantikus hangszerelt Londonban a kilencvenes évek kötelező kűrje volt nem csak hölgyek számára. A sármos Grant a Négy esküvő és egy temetés sikere után ezzel a szereppel végleg skatulyába került mint a romantikus szépfiú. Egyébként kifejezetten jól is állt neki a szerep, még ha magánéleti botrányaival igyekezett is rácáfolni az ártatlan gentleman jellemére. A megfelelő zeneválasztás, a romantikus instrumentális zene és az alaptörténet (nímand találkozása és valószínűtlen szerelme a világsztárral) mindenesetre sikeresen képes volt életet lehelni a sorvadó tematikába.
Arany Jégkrém Díj: Bridget Jones naplója
Regényként világhírű lett, így filmként is sikerre volt ítélve. Renée Zellweger pedig bevállalta a kilófelesleggel és pasihiánnyal (majd -többlettel) küzdő, szingliségétől és alsóneműjétől szabadulni kívánó átlagcsaj szerepét. A mellérendelt Hugh Grant és filmes pályafutása első fejezetét megnyitó Colin Firth pedig voltak annyira angol úriemberek mellette, hogy ezt a szerelmi háromszöget újra és újra meg akarják nézni nők milliói. Valentin-napi biztonsági választás, ha nem vagyunk túl kreatívak.
Bónusztrekk:
Bár a válogatásba most nem fért be, de amúgy egészen nézhető kis film a Zene és szöveg című marhaság, amiből kiderül egyfelől, hogy mi lett volna, ha Hugh Grant a zenei karriert választja, ebből a klipből pedig az, hogy a szerelem mindent legyőz…
További érdekfeszítő filmcsokraink itt böngészhetők.
