A város főterén ezúttal is ezrek gyűltek össze, hogy a borzas busóbundába öltözött és faragott álarcokat viselő hagyományőrzőkkel együtt, kereplők, kolompok zajára elbúcsúztassák a telet.
A húshagyókeddi záróprogram késő estébe nyúló népünnepéllyé vált, amelynek keretében a résztvevők táncra perdültek a hatalmas hangszórókból szóló népzenékre, éhségüket pedig helyben főtt és sült ételekkel, szomjúságukat forralt borral csillapíthatták.
A kitelepült vendéglősök, kürtőskalácsosok bódéi előtt az utolsó nap is hosszú sorok kígyóztak, s láthatóan a népművészeti és fa használati tárgyak, ajándékok iránt is volt kereslet.
Hegedűs Emese, a busójárás egyik fő szervezője az MTI érdeklődésére elmondta: az emberiség szellemi kulturális örökségének UNESCO-listájára 2009-ben felkerült népszokás idén is hatalmas tömegeket vonzott, számításaik szerint a hétvégi fő programokra 40–50 ezren voltak kíváncsiak.
Úgy vélte, ez az eredmény a komoly szervezőmunkának, a harminc helyszínen mintegy nyolcvan autentikus, színvonalas programot előkészítő, lebonyolító, évek óta együtt dolgozó csapatnak is köszönhető. Hegedűs Emese örömének adott hangot, hogy egyre több mohácsi fiatal öltözik be busónak. A városban idén a tavalyinál kettővel több, 34 busócsoport működik, ezekben mintegy ezren tevékenykednek.
A sokácok, azaz a baranyai horvátok messze földön híres farsangi fesztiválját egy 1783-as feljegyzés említi először. A mohácsi sokácok körében élő legenda szerint furfangos őseik a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. Álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.
Az idei busójárás lebonyolítását a hó és a dunai jégzajlás nehezítette, de ez nem befolyásolta a programok minőségét. A legnagyobb attrakció vasárnap volt, amikor busók keltek át a szigeti oldalról a Dunán. Még aznap látványos felvonulást tartottak Mohács főterén, majd a Duna vizére bocsátották a kimúlt telet jelképező fakoporsót. Hétfőn házról házra járva, beszélgetve, iszogatva, lányokat ijesztgetve mutatták be télűző tudományukat.
