Végső búcsú a csembaló mesterétől

Sebestyén János Liszt- és Erkel-díjas csembaló- és orgonaművészt február 24-én, pénteken 12 óra 45 perctől búcsúztatják pályatársai, barátai, tisztelői, növendékei a Farkasréti temető Makovecz-termében – közölte Horváth Anikó csembalóművész, Sebestyén János volt tanítványa. A művész életének 81. évében, február 4-én hunyt el.

Sebestyén János csembaló- és orgonaművész, a Zeneakadémia csembaló tanszakának megalapítója, a Magyar Rádió nyugalmazott főmunkatársa volt. 1931. március 2-án született Budapesten muzsikus családban: édesapja gordonkaművész, édesanyja zongoraművész volt. Érdeklődése hamar a zene felé fordult, a konzervatóriumban, ahol édesanyja is tanított, zongorázni tanult, az orgonát édesapja ajánlotta számára. Sebestyén János a zeneművészeti főiskola zongora-, orgona- és zeneszerzés szakán folytatta tanulmányait. Még főiskolás volt, amikor a Magyar Rádióhoz került, amelynek 1950-től öt évtizeden át maradt munkatársa.

A zongora és az orgona mellett hamarosan egy újabb hangszernek, a csembalónak is kiváló „tudósa” lett. 1970-ben, Kovács Dénes hegedűművész rektorsága idején tanszéket alapított az akkoriban különlegességnek számító hangszernek. 2000-ben ő szervezte meg az első hazai nemzetközi csembalóversenyt, amelynek egyben zsűrielnöke is volt, ahogy öt alkalommal elnökölt a Liszt Ferenc Nemzetközi Orgonaversenyen is.

Zenepedagógiai tevékenysége és hangverseny-fellépései mellett népszerűek voltak rádiós műsorai is, mint az Egy rádiós naplójából, Azok a rádiós évek..., az Emlékek szárnyai című sorozatok. Rádiós műsoraiban beszélgetőpartnerei élete érdekelte, vendégei közt volt színész, nagykövet, zenész egyaránt.

A televízióban külföldön élő művészek portréival jelentkezett, s hosszú időn keresztül az ő értő kommentálásával közvetítette a televízió a hagyományos bécsi újévi koncertet, valamint a magyarországi karmesterversenyeket. Mindezek mellett könyvet írt az Oscar-díjas magyar születésű Rózsa Miklós zeneszerzőről, valamint a rádió történetéről.

Sebestyén Jánost munkássága elismeréseként itthon Erkel Ferenc-díjjal (1967) és Liszt Ferenc-díjjal (1974) tüntették ki, megkapta az érdemes művész címet (1982), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (2000), továbbá több külföldi ország kitüntetését. Március 2-án töltötte volna be életének 81. évét.