Állatok és csempészek miatt érdemes moziba menni

A hét mozibemutatói közül kettőben az állatok kapják a főszerepet, egyben pedig az európai filmkészítés hagyományai hadakoznak Hollywooddal. Állati balhék mindenfelé.

Fehér pokol

Már február elején megjósoltuk, hogy az idei év színésze Liam Neeson lesz. Akkor négy 2012-es nagyágyúra hivatkozva tippeltük meg a brit színész elsöprő hónapjait, pedig éppen a január 27-i hétvégén indult Amerikában a Fehér pokol című filmje, amely ugyan csak 25 millió dollárból készült, mégis az első helyen nyitott az USA mozipénztáraiban. Azóta világszerte már 70 millió dollár értékben váltottak a filmre jegyet világszerte, így az eredetileg Magyarországon csak DVD-bemutatóra tervezett Fehér pokol honi debütálása márciusra mozipremierré érett. Neeson egy feleségét elvesztő vadászt játszik, aki egy alaszkai repülőszerencsétlenség következtében tucatnyi társával a túlélésért küzd. Hogy a film akciókedvelőknek is izgalmat tartogasson, nemcsak a faggyal és hóval kell szembenézniük, hanem egy vérszomjas farkascsordával is, akik kifejezetten sportot űznek az embercsoport megritkításából. Nem számoltak viszont az elszánt Liam Neesonnal, aki már az Elrabolva kapcsán is bizonyította, hogy simán és hatékonyan képes torokra menni. Bár a Fehér pokol középtájt kicsit megül, s repetitívvé válik az újabb és újabb ember–állat összecsapás, az autentikus környezet, meg Neeson markáns jelenléte a vásznon teljesen rendben lévő szórakoztatást kínál a márciusi tavaszban. És még pufajka sem kell hozzá, hogy elmenjünk a moziba megnézni.

Az igazi kaland

Ez a hét az állatoké a magyar filmszínházakban, Az igazi kalandban ugyanis Matt Damon – itt is felesége elvesztése után – gyerekeivel egy állatkertet vásárol. Az igazi kaland teljesen banális alaphelyzetet kínál a gazdasági válság közepén és a honi ingatlankrach árnyékában. Mégis, ki hiszi el, hogy egy gyerekei kedvére tenni akaró jómódú férfi háznézőben úgy dönt, hogy egy 16 hektáros állatkertet vesz meg? Ebben a filmben mégis ez történik, s természetesen minden a hollywoodi dramaturgia szerint formálódik a cselekmény további részében. Szerencsénkre az egyik állatgondozó Scarlett Johansson, amitől mindjárt jobb kedvre derültünk, az egyik gyerek az állatokért, a másik egy tinédzser állatgondozó lányért kezd lelkesedni, így a nehézségek ellenére (valamint a fogyó pénz dacára) mindenki megkapja a magáét ebben a kedves családi filmben. S ha valaki megkérdezné (mint jelen sorok írója), hogy két ekkora világsztár (Damon, Johansson) mi a fenét is látott ebben a forgatókönyvben, gyorsan tegyük hozzá, hogy a rendező – némiképp megdöbbentő módon – az egykor szebb karrierről álmodó Cameron Crowe. Aki azért a régmúltban Jerry Maguire, Majdnem híres, Vanília égbolt filmekkel reklámozta tehetségét és készségét az emberi kapcsolatok és szerelem míves kidolgozása terén. Azok az idők elmúltak, így maradt 2012-re egy állatkerti mozi, amelynek végén az alkotók sietnek hozzátenni, hogy itt afféle megtörtént esettel van amúgy dolgunk.

Csempészek

Baltasar Kormakur számára már régóta érett egy sikeres hollywoodi bemutatkozás, s bár amerikai színészekkel már nem egyszer dolgozott az izlandi rendező (Út a mennyországba – Forest Whitaker, Lélegezz – egy csokornyi közepesen jól csengő név), a Csempészek az igazi premiere az álomgyárban. A 2000-ben az itthon is közkedvelt 101 Reykjavíkkal induló direktor kilencedik rendezésében Mark Wahlberg viszi a prímet, Kate Backinsale, Giovanni Ribisi és Ben Foster pedig vokálozik mellette. A történet egy panamai csempészés megszervezése körül bonyolódik, vérbeli akciófilm, ahogy azt az előzetes is ígéri. Ne hallgassuk el, hogy az ötlet 100 százalék recycling, Kormakur egy 2008-as izlandi film, a Reykjavík–Rotterdam remake-jét készítette el, amelyben „véletlenül” ő játszotta a főszerepet és a mozi producere is volt, ellenben nem ő ült a direktori székben. Ezért persze nem szabad kárhoztatni a messziről jött izlandit, hiszen ki látta vajh Amerikában színészi próbálkozását, s ha látta is, eszébe jut-e a Csempészek nézése közben? Aligha. Kormakur így készített egy az átlagos hollywoodi akciófilmek sorában emlékezetesebb darabot, nyomokban a szerzői filmes énjét is meg tudta villantani, s bizonyított az amerikai stúdiófőnököknek is, hiszen a rá bízott – amerikai léptékkel – szerény költségvetésből (25 millió dollár) összehozott egy korrekt kasszasikert (eddig 87 milliós bevétel világszerte). Folytassa, Baltasar!