Bon Jovi, azaz Jon Bon Jovi John Francis Bongiovi néven született New Jerseyben.Tinédzserkorától zenélt, és egy stúdióban is gyakran megfordult – igaz, csak portásként. Időnként megengedték neki, hogy munkaidőn túl a mikrofon elé álljon, amit azért annyira nem volt nehéz elérni, mivel a bácsikája volt a stúdió tulajdonosa. Hamarosan egy együttest is összehozott, gyorsan a közönség kedvence lett, nem csekély mértékben építve arra a bizonyos hamiskás, csajozós mosolyra.
A Bon Jovi első albuma 1984-ben jelent meg, de igazán harmadik lemezükkel robbantottak, megteremtve a pop-metál stílust. Az 1986-ban a boltokba került Slippery When Wet egyedül az Egyesült Államokban kilencmillió példányban kelt el és szupersztárrá tette a csapatot. A sikerért azonban keményen megdolgoztak: harminc daluk közül a koncerteken a közönséget tesztelve választották ki azt a tízet, amely végül a korongra került. Ezek közül a You Give Love a Bad Name, a Livin’ on a Prayer és a Wanted Dead or Alive a slágerlistát is vezette.
Egy másfél éves világ körüli turné után pihenő következett. Jon Bon Jovi ezalatt a cowboy-romantika iránti vonzódását kiélve elkészítette A vadnyugat fiai című film második részének zenéjét, ebből nőtt ki Blaze of Glory című szólóalbuma. A filmben rövid időre ő is feltűnt, ezen felbuzdulva belevágott a filmezésbe és jó néhány moziban szerepelt. 1997-ben pedig egy újabb szólólemezt is kiadott.
Együttese 1992-ben tért vissza: a Keep the Faith című album már eltávolodott az arénarocktól, hogy aztán a 2009-es Circle című albummal már vissza is térjenek majdnem ugyanoda. Eddig 130 millió albumot adtak el, 2600 koncerten léptek fel a világ 50 országában (így Magyarországon is), 34 millió rajongó előtt.
Mindez már-már annyira szirupos, hogy alapos okunk van elhinni JBJ életrajzának másik verzióját is. Íme:
• • •
John Francis Bongiovi New Jerseyben látta meg a napvilágot. Édesapja egy táncoló balerinákra szakosodott fröccsöntőüzemben dolgozott, édesanyja gombszemeket varrt fel plüssmackókra. Mindketten egész nap énekeltek, jobbára Adriano Celentano-dalokat. A kis John rendkívüli muzikalitása igen korán megnyilvánult, a családi legendák szerint már négyévesen el tudta játszani zsírpapír és fésű segítségével az Aidát elejétől a végéig, és közben élethűen tudta utánozni a piramisokat is.
Mégis sokáig vacillált a pályaválasztást illetően. Komoly sikereket ért el például különféle cukormázak és szirupok előállítása terén is, de miután kezébe került egy tanulmány, amely meggyőzően bizonyította, hogy a cukrászokra jóval kevesebb groupie jut, mint a zenészekre, inkább a muzsikálást választotta.
A karrier nem indult azonban könnyen. A saját magáról elnevezett zenekar válogatóján első körben elbukott, de miután hajlandó volt megosztani a saját maga által kikísérletezett titkos receptet a gitáros Richie Samborával, akit nagyon zavartak a töredezett hajvégek, bevették a bandába.
Hamar rátaláltak saját hangjukra, igaz, ehhez az is kellett, hogy Johnnak megjelent álmában Richard Clayderman arany guppija, és szicíliai tájszólásban a következőket mondta a kreatív válságban szenvedő Jovinak: vagy megteremted a pop-metált, vagy életed végéig Rod Steward hajdublőreként fogod keresni a kenyeredet.
Bár a kritikusok szerint a pop-metált annyira lehet komolyan venni, mint a műtetoválást és az alkoholmentes sört, ez nem zavarta azokat a milliókat, akik Boviék albumait megvásárolták. A szakmai kritikákra John egyébként a rá jellemző szerénységgel azt felelte egy interjúban: kit érdekel, ha ezzel az egésszel halálra kereshetem magamat.
