Ismeretes, korábban éppen Eperjes Károly lobbizott Dörner György direktori pályázata mellett. A Blikk állítása szerint a színész egyre kevésbé érezte jól magát az Új Színházban, komoly feltételekhez kötötte azt, hogy szerződést hosszabbítson.
– Eperjes csak három rendezővel hajlandó együtt dolgozni. Azért távozik, mert nem velük dolgozunk. Szamóca művészeti tanácsadó a veszprémi színházban, ott dolgozik majd teljes állásban – nyilatkozta a Blikknek a neve elhallgatását kérő informátor. Pozsgai Zsolt elmondta: Eperjesnek március 31-ig kell válaszolnia arra, hogy akar-e maradni vagy sem.
– Semmi esélyt nem látok arra, hogy Eperjes nálunk marad, ennek ellenére Dörner György igazgató és én is nagyon örülnék neki, ha mégis így döntene – nyilatkozta a lapnak Pozsgai, aki diplomatikus választ adott Eperjes állítólagos feltételeire.
A Blikk által közölt információ megjelenése után Pozsgai Zsolt a következő nyilatkozatot juttatta el a Szinház.hu-nak:
Eperjes Károly még az Új Színház művésze. És nincs épeszű színházi vezető, aki örül annak, ha ilyen művészi kvalitású színész, mint ő megválik a társulattól. A Blikk információi arról, miért és mennyiben támogatta Dörner Györgyöt – legjobb ismereteim szerint valótlanságon alapulnak. Ezt a történetet máshogy ismerem. Az Új Színház esetében egy színházi program kapott bizalmat. És ennek megfelelően el is kezdtük a munkát. A héten mutatjuk be a Kodolányi-darabot, próbálják Páskándi Vendégség-ét, április elején még két magyar mű olvasópróbájára kerül sor. Előkészületben van az őszi Nyírő-bemutató, majd Jókai, Wass Albert kerül sorra. Ebben a programban Eperjes Károlynak nagyon is lenne méltó feladat, sőt, annak örülnék, ha ő is segítene választani. Illyés Gyulától Tamási Áronon át akár Sárospataki Istvánig bőven akad főszerep az ő személyiségére, színészetére.
Így van ez akkor is, ha kettőnk viszonya „egyoldalú szerelem”. Veszprémben Bujtor István igazgatása alatt nagyszerű feladatokat kaptam, pályafutásom egyik legszebb időszakát jelentette ez a két év. Bujtor halála előtt, nyáron azon dolgoztunk, hogy a veszprémi kamaraszínházat megújítsuk. Hol Pista lakásán, hol a Balatonon szövögettük a terveket, raktuk össze több évre a bemutatókat. Megbízott ennek a programnak a vezetésével. Majd Bujtor halála után ez a terv, és személyem azonnal lekerült a napirendről, amit úgy gondolom, úriemberként intéztem, elfogadtam, hogy Eperjes Károly nem bennem gondolkodik. És nem éreztem ízlésesnek, hogy eltávozott barát ígéreteivel hozakodjam elő, csendben távoztam. És bár világos volt, hogy Eperjes általában mit gondol munkáságomról, leforgathattam egy tévéfilmet Veszprémben, még előbb bemutatott darabomból, melynek szakmai /és nem politikai/ ajánlója volt Eperjes Károly, ezért hálás vagyok neki.
A színház főrendezőjeként úgy vélem, hogy Eperjes Károlynak, ha ő is úgy gondolja, továbbra is megkülönböztetett helye lehetne a társulatnál. És szerintem az ő művészi pályájának is jót tenne, ha nem az eddig általa megszokott rendezőkkel dolgozna. Ezt a megújulást, ezt az új levegőt szeretnénk felajánlani. Hogy él-e vele, vagy sem, az kizárólag az ő dolga. És ilyen pálya, ennyi film és tévészerep, és emlékezetes színpadi alakítás után neki sincs szüksége arra, hogy én, vagy bárki megmondja, merre haladjon tovább. Ez kizárólag az ő dolga.
Viszont nagyon fogom sajnálni, ha március 31-ig azt közli, hogy nem marad. Ebben az esetben nincs más dolgom, mint a továbbiakban sikert, értékes művészi feladatokat kívánjak neki – olyanokat, amilyeneket ő képzel el magának.„
