A Rövid című darab egy titkok, hazugságok, szerelem és alkohol áztatta éjszaka története, a Thália Színház, a Füge Produkció és a Jászai Mari Színház közös előadása. Három, életútjában és habitusában is végtelenül különböző nő barátsága, férfiakhoz való viszonya, útkeresése és csalódottsága bontakozik ki az Új Stúdió parányi színpadán. A gyászoló Vera szerepében Györgyi Annát láthatjuk, Emmát, a szomorú szeretőt Bartsch Kata, Margót, az elvált családanyát pedig Horváth Erika játssza.
Ez a három ízig-vérig orosz nő egy New York-i lakásban beszélget egymással megfeneklett életük eseményeiről. A darab végig megőrzi fanyar humorát, miközben a szereplőkről lassan-lassan lehullnak az álarcok. A központi téma végig a nő és férfi kapcsolata, a feltétlen, végtelen szeretet, amely gyakran keserűséghez és gyűlölethez vezet.
„Anyukámtól kaptam egy novelláskötetet, abban olvastam először Ulickaja Az orosz falvak asszonyai című művét, és azonnal tudtam, hogy ezt meg kell csinálni” – emlékezett vissza a kezdetekre Hidvégi Nóra, a darab rendezője. Szerinte a végső cél, hogy a nézők az előadás után kicsit gondolkodjanak férfi és nő viszonyáról, szeretetről, és arról, hogy ki mit és mennyit ad bele egy párkapcsolatba.
Györgyi Anna színésznő a darabról és saját szerepéről
– Mik voltak az első benyomásai a darabról?
– Ulickajának kicsit őrült a világa, és ez nagyon érdekes a színpadon. Már az első olvasás után nagyon tetszett, a szövegkönyvet Garai Judit, egy fiatal dramaturg készítette Az orosz falvak asszonyai című novellából. Engem az fogott meg igazán, hogy az egész olyan plasztikus. Itt van három nő három különböző sorssal, a férfiakhoz fűződő viszonyuk is teljesen más. A darab végül is összjáték, nagyon sok múlik azon, hogy mi hárman hogyan játszunk együtt.
– Elég szélsőségesek az érzelmek a darabban, Vera az egyik pillanatban énekel, örül, majd tombol, üvölt, sír. Színészileg ez hálás szerep, vagy inkább nehézség?
– Úgy gondolom, hogy mindig hálásabb olyan embert játszani, akinek van valami problémája, vannak titkai. Vera özvegyasszony, akinek másfél éve halt meg a férje, egy katonaember, akihez nagyon fiatalon ment hozzá. Mégsem csak a gyásztól szenved. Az élete sem volt mindig boldog, és saját magával szemben sem őszinte igazán. Én egyáltalán nem vagyok ilyen, de érdekes szerep.
– Hol láthatja még Önt a közönség?
– Jelenleg játszom a Pinceszínházban, a Pesti Magyar Színházban, a Tháliában, és hamarosan utazom Miskolcra is.
