Itt a forradalmi filmcsokor

„Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét?” Visszanéztünk, és csokorba szedtük az 1848–49-es szabadságharchoz kapcsolódó legemlékezetesebb filmes feldolgozásokat.

A legnemesebb eszmék: Föltámadott a tenger

Nádasdy Kálmán és Ranódy László 1953-ban készítette el az 1848–49-es szabadságharc monumentális feldolgozását, Illyés Gyula írásából. A film a szinte lehetetlenre vállalkozik, amikor teljes részletességgel igyekszik követni az eseményeket, s ennek függvényében még nem is tűnik soknak a két és egynegyed óra játékidő. A forradalom kitörésének első napjától követhetjük nyomon többnyire Petőfi Sándor nézőpontjából a történéseket, majd a harcok előrehaladtával Bem szerepe egyenrangúvá válik a költőével. Ők ketten a Föltámadott a tenger alcímét is képezik, ezzel is idealizálva szerepüket a forradalomban. A mozi nem tud, nem is akar teljes történeti hűségre törekedni, a szabadságvágyat, a hazafias érzületet és a küzdeni tudást helyezi előtérbe. Ezért, és az optimista üzenet érdekében látjuk hosszasan kitartva A Népért és Szabadságért Mindhalálig feliratot, ezért szónokol Kossuth, Bem és Petőfi is többször a legnemesebb eszmékért. S emiatt sem a szabadságharc leverésével ér véget a film, mert ugyan Kossuth azt szónokolja, hogy jönnek még nehéz idők, de a záró képsorokban azért a büszke sereg vonul büszke vezérei irányításával (Bemmel és Petőfivel), hogy megvédje a nagy nehézségek árán kivívott szabadságot.

Megtörni a konok parasztokat: Szegénylegények

Jancsó Miklós sokat emlegetett és idézett filmje 1869-ben játszódik, amikor a szabadságharcban részt vett, Rózsa Sándor vezette szegénylegényeket és betyárokat elfogják, illetve vallatják. A „Sánc” igazi pszichológiai hadviselés helyszíne, ahol csellel és lélektani játszmákkal lehet megtörni a konok parasztokat. A Szegénylegények formailag és dramaturgiailag is minden idők egyik legkiemelkedőbb magyar filmes teljesítménye, amely közvetlenül nem a ’48–49-es eseményekhez kötődik, ráadásul az 1869-es időpont-megjelölés is relatív, mert a rendező a tárgyi környezetet és autentikusságot használta fel jelenkori kritikák bújtatott megfogalmazásához. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy a filmnek helye van a forradalommal és légkörével foglalkozó filmek sorában, főképp miután a Szegénylegények főszereplője, a besúgóvá lett, majd meggyilkolt Gajdar az a Görbe János, aki a Föltámadott a tengerben még Petőfi Sándorként védte a hazát és szabadságot.



Az aranykor: A kőszívű ember fiai

A Baradlay testvérek drámai történetét megéneklő Jókai-regény és a belőle készült film mélyen beágyazódott a kollektív tudatalattinkba. Én nem is tudom elfogulatlanul nézni: kamasz apám is szerepel benne statisztaként. Ez persze akkoriban egyáltalán nem volt szokatlan, abban az időben, vagyis a hatvanas években a tömegjelenetek – lásd Egri csillagok – még tényleg tömegeket igényeltek. Pörgött a filmgyártás, csúcson volt a történelmi filmek gyártása, és ennek az aranykoraként is aposztrofálható időszaknak Várkonyi Zoltán, a film rendezője volt az egyik kulcsfigurája. A film utóélete összenőtt az ünneppel, szinte kötelező választás március 15. körül, valamelyik csatornán szinte biztosan felbukkan. Éppen ezért értékeit is nehéz megítélni – állítólag nem minden ízében hiteles, ráadásul tényleg kicsit túl színes, túl sokat akar mesélni, túl ez, túl az – hiszen szinte már családi ereklye.


Egész század a szabadságért: 80 huszár

Szökésben lenni – nem ismeretlen alaphelyzet a filmvásznon. Az azonban már ritkaságszámba megy, amikor egy szinte egész huszárszázad dönt úgy, itt az ideje lelépni a kijelölt állomáshelyről és elindulni a szabadságáért küzdő hazába. A film alapját valós események motiválták – Petőfi is megénekelte a Lenkei százada című balladájában. Ebből a történelmi alapanyagból gyúrt a rendező Sára Sándor Csoóri Sándorral együttműködve feszültséggel teli kosztümös filmet. A forgatókönyv íróinak nem a múlt fényezése volt a céljuk, a film a gyötrelmekről, az elszabadult érzelmekről mesél, és nem a hősies pózokról. Ráadásul mindezt korhűen, az apró részletekre ügyelve.



A beletörődő, a lángoló és a praktikus: Amerikai anzix

Nehéz lenne röviden összefoglalni, ki is volt és milyen szerepet töltött be a magyar filmművészetben a tragikusan fiatalon elhunyt Bódy Gábor. Kísérletező kedve fékezhetetlen volt, ez első játékfilmjéből is egyértelműen kiderül. Bódy úgy mesél az amerikai polgárháborúban harcoló három emigráns honvéd „kalandjairól”, hogy közben a filmtrükkök, a torzított hangok és a vágás segítségével azt a hatást kelti: korabeli amatőr felvétel nézői vagyunk. Éppen ezért nem lehet azt állítani, hogy vasárnapi sziesztafilm az Amerikai anzix, mégis megéri rászánni az időt, hiszen olyan tömény filmes élményt kínál, amilyenre kevés példa van. Arról nem is beszélve, hogy tipikus vagy annak vélt magyar karaktereket mutat a vásznon, akik természetesen az Újvilágban sem tudnak elszakadni Magyarország problémáitól és sorskérdéseitől. Meddig érdemes hinni egy ügyben? Három választ kínál fel a film a három karakteren keresztül – a beletörődő, a lángoló és a praktikus –, és valójában egyiket sem lehet nyugodt szívvel elvetni vagy kigúnyolni.