Ma este nyolctól az extravagáns külsejű brit hegedűvirtuóz, Nigel Kennedy koncertezik lengyel muzsikusokból álló kvintettjével a Budapest Kongresszusi Központban. Számos világváros után új, Originals című turnéprogramját mutatja be nálunk. A programban persze a dzsessz lesz főszerepben. A komolyzene és a dzsessz világa között Kennedy épp olyan sűrűn ingázik, mint Anglia és Lengyelország között: egyrészt Aston Villa-szurkoló, másrészt lengyel ügyvédnő felesége, Agnieszka hazájában is szeret időzni, jókat muzsikálni. Bach, Elgar, Hendrix vagy Duke Ellington – szinte minden Kennedy kezére áll.
Kennedy Yehudi Menuhin felfedezettje, Dorothy DeLay tanítványa volt a komolyzene csúcsiskolájának számító Julliard Schoolban. A dzsesszhegedű fortélyait a zseniális Stéphane Grapelli segítségével sajátította el. Menuhin egyébként annyira kedvelte, hogy egészen a haláláig maga állta a taníttatását. Első széles körben elismert albuma Edward Elgar Hegedűversenye volt, amelyet a Gramophone magazin az Év lemezének választott 1985-ben, emellett az év klasszikus albuma címet is elnyerte háromszázezer eladott példánnyal. Kennedy a Guinness Rekordok Könyvében is szerepel: az 1989-es A négy évszakkal minden idők legtöbb eladott klasszikus lemezét tudhatja magáénak – a példányszám kétmillió feletti. S bár Antonio Vivaldi időnként agyonjátszott műve még azok körében is népszerű, akik egy Beethoven-versenyműtől már fejfájást kapnak, sok vájt fülű is elismeri, hogy Nigel Kennedy Vivaldi-interpretációja valóban lélegzetelállító.
Az ötvenhat éves brit virtuóz a direkt neki készített öthúros hegedű mellett a híres hegedűkészítő, a cremonai Carlo Bergonzi 1732-ben készült hangszerén játszik. Leginkább szakadt szerelésben, punkos frizurával jelenik meg a koncertjein. Anno a Művészetek Palotájának közönsége azt is megrökönyödve láthatta, hogy Kennedy sörözik a színpadon. Ám emellett – vagy ennek ellenére – élvezet hallgatni a játékát. De nem kell a külsőségeken fennakadni: Nigel mondókája – néhány fárasztó megjegyzést leszámítva – egyébként értelmes, extrém viselkedésével a gépzenén felnőtt fiatalokkal szeretné megismertetni, megszerettetni a klasszikus muzsikát.
Lehet, hogy lesz sör a Nigel Kennedy Quintet mai koncertjén is, de nem biztos – 2009-ben volt, 2010-ben nem volt budapesti koncertjén. Kennedy ezt leszámítva nem bumfordi, színpadon például nem szokott böfögni, mint ahogy azt a Shhh! című albumot népszerűsítő promóciós videón poénnak szánva teszi. Ennél egy fokkal jobban ajánljuk a Nigel Kennedy egyik legfrissebb szerzeményéről, a Four Elementsről készült riportot, amelyen persze sörözéssel, teázással egybekötve beszél Kennedy a pályájáról, a mű születéséről, a dzsessz és a klasszikus zene kapcsolatáról, vagy arról, miért nem lehet ő a nagy Grapelli. Különböző helyszíneken (kocsmában, ködös albioni legelőn) mindvégig az Aston Villa támadója, Gabriel Agbonlahor mezében. Nagyon laza. A művet egyébként a négy elem, a föld, a víz, a levegő és a tűz inspirálta, és 2010-ben alapított újabb zenekarának, az Orchestra of Life-nak készítette. Íme:
