A lány, aki „átépítette” magát dzsesszzenésszé

Az MNO megtalálta az egyetlen olyan professzionális dzsesszzenészt, akinek építészdiploma is a kezében van. Jelenleg Ausztriában és Amerikában öregbíti kis hazánk hírnevét.

– Milyen előképzettséged van, illetve hogy s mint derült ki, hogy nem szabad elengedni mellőled a zenét?
– 7 éves koromtól, 4 év kihagyásával folyamatosan tanulok zongorázni, az általános iskolában és a gimnáziumban pedig végig énekeltem kórusban. Gyerekkori zenei tanulmányaim egyik legfontosabb elemének tartom, hogy Kodály-módszerrel tanítottak énekelni. A szolmizációnak nap mint nap hasznát veszem, sokszor ezzel a metódussal tanítok én is. Újpesten 4 évig jártam Éliás Gyulához énekórákra, nagy szerepe volt abban, hogy az éneklést igazán megszerettem. A linzi egyetemen kaptam nagyon sok biztatást és megerősítést abban, hogy jó dolgokat csinálok a zenében, és útmutatást arra nézve, hogyan tudok továbbfejlődni. A zene mellett az én döntésem tart, illetve az a szenvedély, amit a legtöbb zenész érez.

– Visszatérve az albumra, eléggé piano hatása van, nem az a tipikus szombat esti bulizene, sokkal inkább meghitt vagy magányos vacsorák aláfestésére ajánlanám.
– Az album hangulatát a dzsesszballadák és bossa novák sajátos sodrása határozza meg. A legtöbb dal az én szerzeményem vagy Alegrével közös kompozíció. Ezeket a dalokat az elmúlt két évben írtam, mindegyik nagyon erősen kötődik egy érzelemhez, egy lelkiállapothoz, a hallgatók tehát egyfajta zenés naplót kapnak a kezükbe. Remélem, hogy célba ér a zene őszintesége, illetve az a szándék, hogy a dallamokat, dalokat úgy próbáltuk eljátszani, hogy nem több és nem kevesebb hangot szólaltattunk meg, mint amennyi éppen szükséges a zene életre keltéséhez.

– Naplóírás… Ilyen egyszerűen is komponálsz? Csak kinyitod a „könyvet”, és folynak bele a melódiák, verssorok?
– Többnyire nagyon emocionálisan viszonyulok a zeneszerzéshez. Eszembe jut egy téma, egy dallamfoszlány, és megpróbálom előcsalogatni a tudatalattimból. Ez valóban többszöri nekiülésre valósul meg, egy dalon néha egy hétig is gondolkodom, és egyszerre olykor csak pár ütemet írok le. A szöveg többnyire a dallammal együtt születik meg, de vázlatosan teljesen biztosan készen van, mire a dallam és a harmóniák elkészülnek.



– Áruld el, melyik a kedvenced a tizenegy dal közül!
– Nehéz kérdés. Talán az Alegrével együtt komponált Awakening.

– És a Felülről fúj az őszi szél népdalfeldolgozás? Hogyan ízlett a Gulasch odakint? Kapnak még a magyar konyhából, vagy egyszeri próbálkozás marad?
– Mindenkinek nagyon tetszett. A magyar nyelv nagyon egzotikusan cseng a nem magyar anyanyelvű hallgatóságnak. Egy pár másik népdallal is foglalkoztam már, mert nagyon szépnek tartom őket, és az is érdekel, hogyan lehet ezeket a régi motívumokat új hangzásvilágba ágyazni.

– Elegendő alkalmad adódik koncertezni?
– Fix helyem nincs, ahol állandó rendszerességgel fellépnék, de szeretek kicsi, akusztikus formációkkal játszani hangulatos bárokban vagy más helyeken. Adtam már koncertet vasárnap délután a barátaim tetőteraszán, múlt hónapban pedig egy bicikliműhelyben. Ha a kiszemelt térnek jó a kisugárzása és az akusztikája, az már elég ahhoz, hogy ideális koncerthelyszín váljon belőle. Persze a célom a versenyzongorás, jó nevű klubokba bejutni, az viszont sehol sem könnyű.

– Itthon hallhatunk-e valamikor?
-Nagyon remélem, hogy már nyáron – egy gitárossal duóban –, aztán pedig és ősszel és télen is, a teljes zenekarral.