A Lili Marleen című slágert Lale Andersen énekesnő tette ismertté, később Marlene Dietrich is énekelte. A második világháborúban mindkét fél katonái énekelték, tetszett Hitlernek is, aki állítólag azt mondta: „Ez a dal mindnyájunkat túlél”. John Steinbeck szerint „ez volt a nácik egyetlen pozitív hozzájárulása a világhoz”.
A dal egy 1939-ben kiadott lemez B oldalán jelent meg először Lale Andersen előadásában és csak 700 példány fogyott el belőle. Sikertörténete 1941-ben kezdődött, amikor a belgrádi német katonai adó sugározni kezdte a frontra. A katonák tömegesen kérték, és akkor született meg a mítosza. Később már német adók is játszották, akár naponta harmincszor is hallani lehetett a slágert, a katonák pedig csaknem egymillió köszönőlevelet írtak Lale Andersennek a dalért.
A dal szövegét egy Hans Leip nevű fiatalember írta 1915-ben, aki egyesítette benne annak a két lánynak a nevét, akik tetszettek neki: Liliét, egy zöldséges lányáét és egy Marlene nevű ápolónőét. Művéhez később írt még két versszakot, amelyben a szerelme után sóvárgó katona már halott. Érdekes, hogy ez a két versszak a különböző verziókban nincs mindig benne. A dal megzenésítője, Norbert Schultze a náci párt tagja volt, „bombás Schultzénak” nevezték, mert előszeretettel komponált harci indulókat.
Jean-Pierre Guéno francia történész könyvet írt a Lili Marleenről, és kutatásai alkalmával rábukkant egy eddig még soha be nem mutatott verzióra. Az elfeledett változat zenéjét nem Norbert Schultze, hanem Rudolf Zink írta. A Zink-féle Lili Marleen sokkal szomorkásabb, mint a Schultze által írt, „feszesebb” változat, amely nem sokkal később vált híressé – olvasható a Der Spiegel német hetilapban. Az elfeledett felvétel a Le Point oldalán hallgatható meg.
A háborúellenes dalok közé sorolt mű akkoriban létezett többek között olasz és francia változatban is, magyarul Nagykovácsi Ilona énekelte lemezre 1943-ban Márikám címmel. A szövetségesek 1944-ben Anne Shelton albumával jelentették meg a saját angol nyelvű verziójukat, a dalt pedig az a brit 8. hadsereg adoptálta, amelyik 1942 őszén El-Alameinnél megfutamította a német Afrika-hadtestet.
A Lili Marleent mára mintegy ötven nyelvre fordították le. Sláger volt a második világháború után többek között az Egyesült Államokban, a jugoszláv vezető, Josip Broz Tito is szívesen hallgatta, legutóbb az 1980-as évek közepén Japánban élte reneszánszát. A dal mítoszáról 1981-ben készített filmet Rainer Werner Fassbinder német rendező Lale Andersen önéletrajzi írása alapján.
