Kövér András Kövi
Ne nézzé’! Tévézzé’!
Tévégyerekkor az Orionon,
vagy egy otthoni fakeretes Videoton
katódsugárcsövéből a képernyőre lőtték,
amit egy nemzedék nézett, kikkel Te is együtt nőttél.
Magyar egy, magyar kettő, nem volt magyar három,
a kábeltévé eleinte nem volt más, csak álom.
Minden hétfőn jelentkeztek elvonási tünetek,
ahogy a készüléken hangyafoci jelzett adásszünetet.
A televízió megfertőzött, mint a lépfene,
a képernyőre rátapadt a magyar nép szeme,
és élőben mutatta meg egy kultúr-közintézmény,
ahogy a tévéközvetítés lett a közösségi élmény.
Esti mesét lesni jó, hogyha hétköznap van,
itt a Tévémaci örök és elpusztíthatatlan.
Vagy vegyük a várban elvegyült félkegyelmű egyfejűt,
aki azért győz, mert jószívű, a neve is ennyi, hogy Süsü.
Mesél az utókor Dr. Bubóról,
Mézgáékat Máris szomszéd faggatja Ufókról,
és egy éneklő hal legyen nektek a kabalátok,
ti városbéli puhányok nyavalyások!
Az Intermouse-hoz bejutni nehéz nem volt,
csak tudni kellett hozzá az egérjelszót:
„Egy aprócska kalapocska,
benne csacska macska mocska”.
És a Frakkéknál is majdnem ugyanez volt,
csak ott macskák réme szervezte a kutyaterrort,
mert a nyávogáselnyomás faji alapú,
ahol cicariadóban menekül a Sziamiaú!
Nem feledem én a nép eledelét,
az évtizedes gazdagréti teleregényt,
ahol a magyar valóság a telepen élt a panellakók szemében tükröződve.
Mi meg jól értesültek lettünk tőle,
ami egy csütörtök estét megér,
azt is innen tudtuk meg, hogy drágulni fog a kenyér,
hogy mire megy az a négy igen, mi a privatizáció,
és hogy beszálljunk az internetbe arra erős a motiváció.
Kinyílt a vasfüggöny, elért a nyugat,
a rosszakra Rin Tin Tin és Benji is ugat,
és KIT motorházán átcsúszva jut el
az elkövetőig a TJ Hooker.
Parton gepárdok, tengerben sellők
a pattogó műmellű vízi mentők,
és függetlenül attól, hogy milyen hitet vallasz
péntek este mindenkinek belefért a Dallas.
Olajkutat ki ás?
Sok arra a piás,
de stex az van Texasban,
ahol Bobbyék basznak az ablakban.
Whiskey jéggel Southforkban éjjel-nappal alap,
gonosz tervet forral Jockey a cowboykalap alatt.
És hogy huginak is rendszeresen eszébe jusson barbiezni
sokat segített ezen a vasárnapi Walt Disney!
Ez kellett a népnek,
mielőtt a hétfőbe lépnek
abból töltődjön a lélek,
a gyerek a tévébe révedt,
azon rajzfilmeket nézett,
és nemzedékünk vérnyomása egy csapásra felszaladt,
mert Antall József halálakor a Kacsamesék megszakadt.
Felteszem, hogy arra nincs már egyöntetű felelet,
mostanában milyen műsort bámulnak a gyerekek,
hisz egy szimpla alapcsomagban is elég sok a csatorna,
ennek ellenére mégis elkapcsolunk gyakorta,
mert minél több a nézhető film, annál nézhetetlenebb,
és általában képtelen lekötni a figyelmemet.
Pedig a tévéadás valaha egy közös pontot képezett,
hát őrzi még az archívum és a kollektív emlékezet.
• • •
• • •
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!