A szombati díjátadó gálával véget ért a Bari Nemzetközi Filmfesztivál, ahol előtte stílusos zárásképp Abbas Kiarostami osztotta meg a közönséggel filmkészítésről vallott gondolatait. A legutoljára a Magyarországon is bemutatott Hiteles másolat című alkotásával sikert arató, 71 éves iráni rendező a kilencvenes évektől vált nemzetközileg is elismert szerzői filmessé, aki valóságos fesztivál kedvenc volt az évek során. A cseresznye íze Cannes-ban Arany Pálmát nyert, a Szelek szárnyánt Velencében díjazták, de ünnepelték Olajfákon át című moziját is, s rendezői munkássága mellett írt díjnyertes forgatókönyvet Dzsafar Panahinak is (Vér és arany). Jean Luc-Godard mondta egyszer róla, hogy a film D.W. Griffith-tel kezdődik és Abbas Kiarostamival végződik, s egy ilyen rendezőtől származó kijelentésnél nagyobb elismerést nem is lehetne kapni.
Kiarostami szeretetteljes vendégeskedése mellett díjakkal ismerték el a fesztivál legjobb filmjeit is. A Bari Nemzetközi Filmfesztivál a magyar elképzelésekhez hasonló modellt igyekszik kialakítani, s mint ilyen, maximálisan követendő például szolgál. Programot szentel az elmúlt év legjobb nemzetközi fesztiválfilmjeinek, gálavetítéseken játssza a legújabb hollywoodi sikereket, igyekezvén megnyerni azok alkotóit személyes megjelenésre, s egy önálló programban az év olasz filmtermését versenyeztetik meg, amelyet nemzetközi zsűri bírál. S mindezt három év alatt sikerült felépíteni, szinte a semmiből, de mindenekelőtt Felice Laudadio művészeti rendező erőfeszítéseinek köszönhetően. Mi mást mondhatnánk erre, mint hogy minden tekintetben érdemes lenne követni a pozitív példát.
Az öt fős nemzetközi zsűri – amelynek delegáltjai a FIPRESCI kritikusaiból álltak – a 2011. január 1-je és 2012. március 9-e között moziban, vagy fesztiválokon bemutatott itáliai alkotásokból összeállított versenyprogramot tekintette meg. A zsűri tagjai idén Klaus Eder, a FIPRESCI Általános Titkárának elnöklete mellett a tunéziai Noura Borsali, az ukrán Olga Klingenberg, a portugál Paulo Portugal és az izraeli Pablo Utin voltak.
Az ítészek az év olasz filmjének Andrea Segre Io Sono Li című filmjét választották. A tavaly Velencében bemutatott és többszörösen díjazott moziban egy kínai bevándorló azért dolgozik Olaszországban, hogy visszaszerezhesse papírjait, s odautaztathassa Kínából nyolcéves fiát. Az alkotás érzékletesen beszél a kulturális különbségekről, némi poétizmussal átitatva.
A legjobb rendezés díját Emanuele Crialese kapta a Terraferma című filmért. A legjobb színésznek Michel Piccolit választották a Van pápánk! címszerepéért, a legjobb színésznő Claudia Pandolfi lett a Quando La Notte-ben nyújtott alakításáért. A Van pápánk! a cannes- i versenyprogramban szerepelt tavaly, s Európa Filmdíjra is jelölték, a Terraferma pedig velencei versenyprogramban kapott elismeréseket.
A legjobb forgatókönyv díját a Maternity Blues című film nyerte. Az év olasz operatőre pedig Luca Bigazzi, aki három filmben nyújtott teljesítményéért (Io Sono Li, This Must Be the Place, Il Gioiellino) együttesen kapta az elismerést. A legjobb vágás díját Andrea Molaioli Il Gioiellino című filmje kapta, a legjobb látványtervező Paola Bizzarri lett a Van pápánk!-ért, a legjobb zeneszerzőnek Andrea Morricone-t választották az L’Industriale-ért. Egy ötvenfős közönség zsűri a fesztiválon vetített külföldi filmek között peidg az osztrák Karl Markovics, a miskolci Cinefesten is nyertes Atment találta a legjobbnak.
