Itt a véres tizennégyes

Tizennegyedik születésnapját ünnepli a The Thrilling Detective – a lap közreműködői összeállították minden idők tizennégy legjobb magánnyomozós bűnügyi kötetét.

Persze botor dolog azt állítani, hogy léteznek örök érvényű listák, de arra mindenképpen jó ez a játék, hogy lássuk, miben tér el a tengerentúli ízlés, ha krimiről van szó. Magyarországon sokan ugyanis még mindig Agatha Christie és Conan Doyle műveivel azonosítják az igazi krimit, és valójában nem is tévednek: elsősorban ők jelölték ki a klasszikus detektívtörténet máig érvényes dresszkódját, rajtuk és a követőiken verte el a port annak idején a Nyugat több kritikusa, és még a bumfordi szocialista krimik is rájuk akartak hasonlítani a maguk csökött módján.

Igaz, ma már az olvasó ritkán gondol először az inasra, ha a gyilkos kilétén töpreng, és a paplakok meg az úri kúriák sem kerülnek elő sűrűn mint bűnügyi helyszínek, de azért az elvárás ugyanaz maradt: a nyomozó a logika mankójával piszkálja elő a cáfolhatatlan igazságot, és azt egy színpadias leleplezés során jól dörzsölje is a gyanúsítottak orra alá. Azért van változás: a nálunk is nagyon népszerű skandináv krimik inkább már az amerikai kemény krimikre hasonlítanak. Kiégett nyomozó, akit igazságérzete mindig bajba ránt, komor társadalomrajz, korrupció és veszélyes erotika: elnagyoltan ez lenne a krimi amerikai vérvonala. Szerencsére már itthon is egyre több klasszikus példáját olvashatjuk.

Így például rögtön a The Thrilling Detective listájának első helyezettjét is, amely nem más, mint A máltai sólyom. Dashiell Hammett klasszikusa persze nagyon sokat köszönhet a filmadaptációnak is Humphrey Bogart főszereplésével. Az Agave kiadó jó pár éve folytat egyfajta kultúrmissziót, amelynek célja a minőségi krimiirodalom csúcsainak magyarra fordítása. Hammett-től, aki teljesen megújította a műfajt, és aki nem mellesleg maga is a híres Pinkerton detektívügynökség nyomozója volt, mielőtt írásra adta a fejét, két regényt jelentettek meg.

De a kortárs mesterekre is figyelmet áldoz a kiadó. A listán hatodik helyen szereplő Lawrence Block által teremtett kemény öklű, kemény piás nyomozó, vagyis Matt Scudder történetei is olvashatók magyarul, akárcsak a még mindig egészen fiatal tehetség, Dennis Lehane könyvei is. Ő a listán egyébként a kilencedik helyen szerepel a tizennégyből. Lehane népszerűségét a filmadaptációk is növelik: Viharsziget című, fojtogató hangulatú pszichothrilleréből maga Scorsese mester forgatott hatásos mozit Leonardo DiCaprio főszereplésével, de ugyancsak emlékezetes film készült a Titokzatos folyó című könyvéből is, amelyet szintén nem egy kezdő vett kezelésbe (Clint Eastwood).

A lista helyezettjei közül feltehetően a második, harmadik valamint a tizedik helyezéseket is besöprő Raymond Chandler neve még ismerős. Az általa megalkotott cinikus, folyton bajba kerülő slampos privátkopó, Philip Marlowe jó ideje már nemcsak a műfaj szerelmesei körében, de a finom ízlésű irodalmárok között is kiemelt népszerűségnek örvend. Hogy egy hazai példát is említsünk: Tandori Dezső költészetére is komoly hatással volt. De az amerikai szerző rajongói közé tartozott Ottlik Géza, és hatással volt Lengyel Péterre is, aki fordított is tőle. Chandlertől viszonylag sok regény hozzáférhető magyarul, az Európa Kiadó például folyamatosan jelenteti meg a regényeit Bart István fordításában. Chandler más módon is hatással volt a magyar irodalomra. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt években komoly népszerűségre szert tevő magyar „Philip Marlowe”, vagyis a két háború közötti időszakban nyomozni kezdő Gordon Zsigmond, Kondor Vilmos nyomozója sem jöhetett volna létre, ha nincs az amerikai előd. Ugyanez elmondható a már említett Hammettről is, aki még közvetlenebbül van jelen a megújuló magyar krimi egyik legsikeresebb szövegében, ahogy arról egy egészen hevessé fajult irodalmi „plágiumvita” is tanúskodik. Kondor főhőse egyébként jelenleg már Amerikát hódítja, legalábbis kész tény, hogy már angol nyelven is olvashatók a magyar nyomozó kalandjai egy neves tengerentúli kiadó jóvoltából.

A lista további helyezettjei nem feltétlenül mondanak sokat a magyar krimirajongónak, annak ellenére, hogy a „véres tizennégyes” többségétől léteznek magyar fordítások nevesebb és kevésbé patinás kiadók jóvoltából. Talán még a tizenegyedik helyen található Ross Macdonald nevét érdemes említeni, aki szintén az amerikai kemény krimi klasszikusa, és olvasható magyarul is több könyve.

A magyar krimirajongók egyébként örülhetnek, hiszen a közelgő könyvfesztivál az idén Észak-Európát látja többek között vendégül, és több krimiszerző érkezése is várható.