„A bajor mesekastélytól a Watt-tenger homoksivatagjáig… A madártávlat perspektívájából megéljük a távolság varázslatát… Nézzen meg velünk egy ismeretlen országot, Németországot, felülről. Kövessen minket a csúcstámadók birodalmába, repüljön át a hatalom katedrálisai felett, és fedezze fel elődeink titkait” – áll a Deutschland von oben első részének beköszöntőjében, miközben a lenyűgöző légi felvételeken az Alpok csúcsai és a kölni dóm tornyai törnek az ég felé, zeppelin közeledik a frankfurti felhőkarcolók felé, vagy épp sasok repkednek az Északi-tenger fölött. És mindezek alatt wagneri monumentalitású nagyzenekari aláfestés hömpölyög. Bár a hivatalos címke szerint egyszerű földrajzi sorozatról van szó, a filmek valójában – persze kimondatlanul – ennél jóval többről, a német kultúrtájat megalkotó germán szellem bemutatásáról szólnak. A nagyszabású sorozat megmozgatta a németeket: ki a végre megélt hazafiasság, ki a gyanúsan patetikus, történelmi okok miatt örökre elkerülendő nacionalizmus újraéledését látja a sorozatban.
A Deutschland von oben sorozatot a német közszolgálati adó, a ZDF megbízásából Petra Höfer és Freddie Röckenhaus dokumentumfilmesek készítették. „Több valóságot, mint realityt!” – nyilatkozta szellemes szójátékkal Röckenhaus egy másik filmje kapcsán. A dokufilmes szerint a mai nézőket „halálra informálják”, miközben elveszítik viszonyítási pontjaikat. Röckenhaus a hamis, sekélyes és olcsó valóságshow-kat kárhoztatja, és sajnálja, hogy a nézők nem kapnak helyettük fontos, reális és időszerű témákat feldolgozó műsorokat. A német filmesek most ezt próbálják pótolni egy egyszerűen nagyszerű eszközzel: lefilmezik a levegőből a német tájat úgy, ahogy van – persze a legmodernebb technikával, hatásos felvételekkel.
A sorozat első része a városokat dolgozta fel: a Boden-tó mellől zeppelinnel elindulva az északi metropolis Berlint és annak utóbbi kétszáz évének hányattatott fejlődését; az őszi Oktoberfest idején ünneplő Münchent; a rómaiak alapította Kölnt, és a felhőkarcolókkal büszkélkedő, Mainhattannak is nevezett Frankfurtot mutatják be a nézőknek – más városok mellett. A légi felvételeken túl műholdképekkel, számítógépes animációkkal, megszólaltatott szakértőkkel mutatják be a német városok fejlődését. A második részben hasonló alapossággal ábrázolják a sokszínű német tájat, követve a vándormadarak útját; míg a harmadik részben a vizek világára koncentrálnak, a nyüzsgő kikötővárosoktól a természetes tavakig. S a sorozat után jön a mozifilm: a Deutschland von oben amúgy is monumentális képi világa a szélesvászonra költözik 2012 júniusától.
A sorozat körüli vita eközben nem áll meg a filmes szaklapok határainál. Míg a szakmai kritikusok a kifogástalan produkciót dicsérik, addig a politikai lapok a Deutschland von oben üzenetére is fogékonyak: a konzervatív-liberális Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint „a legmodernebb módszerekkel készült hazaismereti és történelmi tévésorozat, ami jobb, mint a Google Earth”. Mások kétkedésüknek is hangot adtak: „Mi a haza, mit jelent nekünk a haza?” – kérdezi aktuális számában a baloldali Spiegel a film kapcsán. A lap méltányolja a szép képeket, de felteszi a kérdést, hogy nem vált-e ki mindez pátoszos hazafiasságot a németekből? A Spiegel mindenesetre összegyűjtötte olvasói válaszait a haza és hazaszeretet kérdésére, fotókkal és történetekkel.
Egy liberális blog szintén az egészséges és veszélyes hazafiasság határát próbálja meghúzni a film apropóján. A Stuz.de viszont arról számol be: furcsa, hogy a hi-tech kütyük és internetes térképprogramok korában egy lassú ütemű természet- és tájfilmről beszélgetnek a német gyerekek a suliban. De mi ezzel a gond? A vita bizonyosan jobb, mint bármely tabu. A nagy sikernek bizonyult sorozat és a hamarosan bemutatandó mozifilm – ahogy egyre több más alkotás is – egy újabb, már nem a jogos kritikáktól a kiüresedett öngyűlöletig jutó '68-asok ízlése szerint csiszolt tükröt állít a németek elé. Hogy olyannak lássák saját hazájukat, amilyen valójában.
