Miért ciki a Barátok Közt-tetoválás?

Van, aki függő, más sunyiban követi, alig mérhető százalék nem néz sorozatot egyáltalán. De mi vesz rá valakit, hogy a Marslakókat nézze? Fiatal írók próbálták megfejteni a sorozat-kultusz titkát a Hadikban.

A címben szereplő kérdés valójában úgy hangzott el a csütörtök esti beszélgetésen, hogy miért nem varrat senki a hátára Berényi Miklós tetoválást? A kérdés egyébként arra vonatkozott, hogy miért tudnak egyes sorozatok eljutni a kúlság állapotába, mások meg miért nem. Az egész beszélgetés valahol e körül zajlott, és bár a viszonylag jelentősebb számú hallgatóság feltehetően nem úgy távozott, hogy az itt szerzett tudásból gond nélkül összerántja a magyar Lost vagy a pannon Maffiózók forgatókönyvét a hosszú hétvégén, sok elgondolkodtató szempont került elő a találkozón.

A beszélgetés résztvevőiben egy közös vonás mindenképp volt: egytől-egyik sorozatfüggők. Ezt leszámítva elég széles volt a merítés: a két moderátor, Bednanics Gábor irodalmár és Csepregi János író, vendége Sixx, az Index újságírója, Winnie, a Sorozatjunkie szerzője valamint Krigler Gábor forgatókönyvíró voltak. Eleinte még el lehetett különíteni a két tábort: az irodalmároknak le kellett lazulniuk, hogy ne akarjanak mindenáron a bölcsészettudomány küzdőszőnyegén kigyakorolt intellektuális félkörívesekkel fejre támadni.

Nem csak nézni, szétbeszélni

Szerencsére egy idő után elmaradoztak a nyakatekert kérdések, és a beszélgetés egyre inkább azokra az izgatott eszmecsérekre emlékeztetett, amiket az iskolai szünetekben folytattunk éppen a különböző tévésorozatokról – történeti okokból ezek a Dallas-Familia Kft.-Angyalbőrben tengelyre fűzhetőek fel. Az ugyanis kiderült feketén-fehéren ezen az estén is: a sorozatot nemcsak nézni jó, hanem szétbeszélni is.

Rövid történeti áttekintésében Winnie épp azt az időszakot elevenítette fel, amikor hirtelen nálunk is bekövetkezett az a robbanás, ami a sorozatnézést szégyellnivaló intellektuális onániából menő elfoglaltsággá tette. Ezt a kilencvenes évek siralomvölgye előzte meg, amikor már a Kárpátok bércei sem állták többé útját a brazil szappanoperáknak. 2004 körül viszont már viszonylag izmos volt itthon is a nethasználók társadalma, és a sajtó is rácuppant a szenzációra, hiszen a Lost, a Született feleségek és a Grace klinika egyaránt sokmilliós premierrel büszkélkedhettek a tengeren túl, erre már oda kellet figyelni.

Sorozatklónok támadása

Ezek a sorozatok ráadásul úgy lettek népszerűek, hogy kijátszották a kliséket: a Született feleségektől sokan azt várták, hogy egy kvaterkázó női széria lesz, de rögtön egy öngyilkossággal indul. A rejtély, ahogy a Lost esetében is, kulcsfontosságú elem, ha a sikert firtatjuk – utalt az emlegetett sorozatok újdonságára Winnie. Szerinte a siker oka az a fontos változás is, hogy a mostani sorozatok képesek kitalálni egy olyan világot, ami lassan épül fel a fontos karakterek részletes és időigényes kidolgozásával együtt. Ez nagyobb nézői aktivitást igényel, ezért is jönnek létre fórumok, ahol a felmerülő kérdésekre közösen lehet keresni a választ. Sixx elmondása szerint azért is propagálja a jó sorozatokat, mert szeretné, ha újra széles körben folyna a sorozatok közösségi kibeszélése. Hogy ez mennyire fontos igény, arról szerinte az is árulkodik, hogy Amerikában már különféle mobilos alkalmazásokat is fejlesztettek, melyek segítségével „együtt” lehet nézni és kommentálni a képernyőn látottakat.

Az sem mellékes, hogy a fentebb emlegetett sorozatok sikerei után beindult a nagyüzem: így matematikailag is nagyobb lett az esélye annak, hogy figyelemre méltó szériák szülessenek. Hirtelen mindenki sorozatokat akart csinálni. Krigler Gábor, aki a Barátok közt stábjában kezdte pályafutását, jelenleg pedig a magyar HBO csapatát erősíti, arra a változásra is felhívta a figyelmet, hogy míg a 80-as években a tévéből mindenki a filmvászon irányába törekedett, mára megfordult a trend. Őket is egyre több hazai producer, sőt író keresi meg különféle tervekkel.

Túl kevés, túl drága

A beszélgetés egyik fontos sarokpontja volt, hogy miért hiányoznak a hazai fejlesztésű sorozatok? Krigler szerint nem feltétlenül kell profi forgatókönyvírónak lenni. A kultikussá vált Drót című sorozatot említette, amit egy újságíró talált ki, és amin regényírók dolgoznak. A Drót egyébként sokszor került elő pozitív referenciaként, Winnie szerint például többkötetes regénysorozathoz hasonlította, Sixx pedig utalt rá, hogy a sorozat része a tananyagnak az egyik amerikai egyetem speciális kurzusán. Krigler azon a véleményen volt, hogy nálunk az iskolában sem kap hangsúlyt a történetmesélés mikéntje. Persze gyakorlati okai is vannak a hiánynak: nincs szakembergárda és túl sokba kerül.

Persze az út tényleg hosszú, mire egy ötletből konkrét sorozat lesz. Krigler mesélt a magyar HBO által meghirdetett pályázat tanulságairól: 260 pályázatot kaptak, 30-35 ötlet volt értékelhető, és végül két terv maradt talpon. Nagy gond, hogy míg jó ötletek vannak, kevés az olyan író, aki képes azokat kidolgozni. Sokszor ugyanis nem az írja meg a forgatókönyvet, akié az ötlet. Winnie szerint ez a különbség a regény- és a sorozatírás között, de Csepregi joggal vetette ellen, hogy az USA-ban a sztárírók is egész stábbal dolgoznak. Úgyhogy, magyar írók, itt a tét! Csak nem szabad elfelejteni, ami a beszélgetésen is elhangzott: az írónak tudnia kell, kiknek írja a sorozatot. Különben Stixx szerint úgy járunk, mint a Marslakókkal, amiről senki sem tudja, milyen nézőnek szánták, hiszen nincs ember, aki élvezni tudná. Persze ma már ott tartunk, tette hozzá, hogy egyre meredekebb ötletekre van szükség, hiszen ki gondolta volna húsz éve, hogy olyan sorozatok futnak majd egyszer, ahol például egy kémiatanár sutyiban drogot főz.