Ó, azok a régi lemezboltok!

Itt a nemzetközi Record Store Day, vagyis a Lemezboltok Napja. És itt az aktuális filmcsokrunk is, benne olyan mozikkal, amelyek a zenefogyasztás hátországát mutatják be.

Függetlenségi háború: Empire Records / A Zenebirodalom visszavág

A lemezbolt több filmben is feltűnik helyszínként, de ebben a moziban szinte a teljes cselekmény a kissé morc, ámde nagyszívű rockrajongó, Joe Reaves független üzletében játszódik. Mondhatni klasszikus dráma, ami egy nap történetét öleli fel attól kezdve, hogy veszélybe kerül a bolt az elvárt happy endig. Közben persze számos szórakoztató epizód történik, és az érzelmek is elszabadulnak. A napot két drámai esemény árnyékolja be: Lucas, akit Joe pátyolgat, elkaszinózza a függetlenséget biztosító megtakarítást, és ráadásul aznap a kivénhedt popsztár, Rex Manning is megérkezik, hogy megkopott sármját csillogtassa anyává vált egykori tinirajongói előtt. A kiskorú alkalmazottak pedig kivétel nélkül kattantak. Ginát mindenki leírja nimfománként, pedig titkos vágyai is vannak, az apucikedvence Corey szüzességétől szabadulna, a művészlelkű A. J. Corey-ba szerelmes, Debra szuicid, és sorolhatnánk. Persze a végén minden jóra fordul, a bolti tolvajról is kiderül, hogy szeretethiányos kamasz, és egy alkalmi tetőkoncert tetőzi be a mozgalmas napot. Bájos és szerethető film, amiben olyan még zsenge sztárjelöltek is feltűnnek, mint Liv Tyler vagy Renée Zellweger, ráadásul a fél szereplőgárda ott tolakszik felnőttként ma is a tévéképernyőn a különféle helyszínelőkben.

Toplistás film: Pop, csajok satöbbi

Rob Gordonnak (John Cusack) is van egy lemezboltja, igaz nem nyolc, csak két súlyosan terhelt alkalmazottal, de a vevők napi átlaga még ennél is kevesebb. Már a film elején elhangzik a nagy kérdés: vajon azért hallgatunk zenét, mert szenvedünk, vagy azért szenvedünk, mert folyton zenét hallgatunk? Rob is szenved, leginkább attól, hogy nincs szerencséje a nőkkel, aktuális partnere is tovább akar lépni, míg ő továbbra is az a srác szeretne maradni, aki az „öt legjobb hétfői dal” típusú toplisták, válogatáskazetták készítésével, és az otthoni lemezgyűjteménye átrendezésével köti le magát. Nem árulunk el nagy meglepetést, ha leírjuk: Rob azért a végén rájön arra, mi az igazán fontos az életben, persze ettől még a zene sem sorolódik nagyon hátrébb. A film Nick Hornby azonos című regénye alapján készült, és kétség kívül kevésbé brit, és ezért nem is annyira fanyarul ironikus, mint a szöveg volt, de a kellemes vasárnapi ejtőzést meg tudja édesíteni. És persze a végén minden jóra fordul, a bolti tolvajokról kiderül, hogy tehetséges kamaszok, és egy alkalmi koncert tetőzi be a főhős elnyújtott érzelmi pubertás korszakát.

Nagy utazás: Majdnem híres

Cameron Crowe valószínűleg azok közé az alkotók közé tartozik, akik ha tehették volna, rocksztárként csinálnak karriert. Facérok című filmje a kilencvenes évek eleji Seattle-t mutatja meg, ahonnan a grunge mozgalom indult világhódító útjára, legutóbbi dokumentumfilmes munkáját a Pearl Jamnek szentelte. A Majdnem híres pedig a megszállott zenerajongóknak, valamint a stadionrock fényes korszakának állít emléket. De nem csak a csillogásnak. Crowe egyszerre képes szeretettel és kritikával ábrázolni hőseit. A hetvenes években járunk. William, a 15 éves koravén kamasz legfőbb vágya, hogy zenei újságíró legyen. Átverve a Rolling Stone magazin szerkesztőit eléri, hogy a Stillwater zenekar turnéjáról tudósíthat. A bandát jelentős gruppi-különítmény követi, élén a gyönyörű Penny Lane-nel, aki a zenészek legfőbb barátja és múzsája kíván lenni, miközben persze az érzelmi sérüléseket ő sem úszhatja meg. Őszinte és szerethető film egy korról, amikor a rock’n’roll már inkább egy üzleti modellt jelentett, de a merész álmok időnként még így is valóra válhattak.

Gombafejek hátulnézetből: I Wanna Hold Your Hand

Hogy milyen dolog elkötelezett rajongónak lenni, azt legérzékletesebben az I Wanna Hold Your Hand fejezi ki. Ahogy az a címből kikövetkeztethető, Robert Zemeckis filmje a Beatles-őrületnek állított emléket 1979-ben. Az utóbb a Vissza a jövőbe trilógiával és Forrest Gumppal nagyot alkotó direktor bemutatkozásában a hatvanas évek elejére vezeti vissza a nézőt, amikor a Beatles amerikai körútján a nők eszméletvesztésig sikítoztak. Hat New Jerseybeli lányt nem tart vissza, hogy nincs jegyük a nagy New York-i koncertre, s mindent elkövetnek, hogy vagy bejussanak, vagy találkozzanak a gombafejűekkel. És közben minden olyan őrültséget elkövetnek, amit a rajongók annak idején megtettek, a szőnyegfelszedéstől a csikkgyűjtésig. A Beatles tagoknak persze mindig csak a hátát, vagy tarkóját látjuk, de az illúzió kiválóan működik.

Én, a lemezlovas: Intim részek

Nem lenne teljes egy valamirevaló rádiós megemlékezés az Intim részek nélkül. Howard Stern az amerikai éter fenegyereke Csiszár Jenő hangján szól a magyar néphez. A filmben nemcsak Howard Stern, de a többi kollégája is saját magát alakítja. Így közvetlen forrásból ismerhetjük meg a kereskedelmi rádiózás forradalmasítását, amellyel Stern nemcsak Amerikában, hanem a tengeren innen is mintának bizonyult: a mikrofon mögött és a rádiók előtt egyaránt. Merthogy a rádiós ugyanúgy hatott a kollégákra, mint ahogy harsány stílusa mágnesként vonzotta a balhéra ácsingózó tömegeket. Személyiségét jól adja vissza a filmben is megidézett közvélemény kutatás, amely szerint többen hallgatják az őt utálók, mint az őt kedvelők. Ennek oka pedig ugyanaz volt: mindenki arra volt kíváncsi, hogy mit mondhat még? A film a rádiózás világáról éppúgy kifejező képet ad, mint ahogy azt az utat is képes bemutatni, ami napjaink kereskedelmi médiájának a kialakulásághoz vezetett.

We’re going to Ibiza! Nesze neked, Pete Tong!

Pete Tong a kortárs DJ ipar egyik legnagyobb figurája, akit biztosan Ibiza díszpolgárává is választottak – gondolatban legalábbis a fiatal buli-turisták. A pályafutása csúcsán álló DJ aztán egy évre eltűnt a nyilvánosság elől, ami részben drogfüggésével volt összefüggésben, meg a ténnyel, hogy a zenész teljesen és visszavonhatatlanul megsüketült. A Nesze neked, Pete Tong! a hedonista életmód bemutatása mellett az alkotói válság bemutatására és annak megoldására tesz kísérletet. Ennek keretében bulihegyek és DJ-szettek sokasága színezi a filmet. Az alkotás ezzel az egyik legsikerültebb, parti életet bemutató mozivá vált: aki eddig is odavolt az éjszakai életért, imádni fogja, aki nem, most igazolást talál arra, hogy miért nem csábult el.

Buli van! Wayne világa

A mozi, amellyel Mike Myers végleg befutott és az alkotás, amely megelőlegezte a reality show-kat. A Wayne világa dögös zenékkel, bulik sokaságával és az éjszakai élet legtüzesebb pillanataival vált a fiatalok kedvencévé a kilencvenes évek elején. Bár a mozielőzetesben annak idején szerényen úgy reklámozták a Wayne világát, hogy talán minden idők legjobb filmje, erről persze szó sincs, viszont kellően pofátlan volt a felvezetés ahhoz, hogy ne sértődjön meg egyetlen hagyatéki ügyvéd sem. Wayne egy garázsműsor műsorvezetője társával, akit egy dörzsölt producer szerződtet a „nagybani piacra”. A srácok a hirtelen jött hírnévtől elkerekedett szemmel vágnak bele a fénybe és pompába, de a végső happy endig rá kell eszmélniük, hogy sztárnak lenni kemény és melós dolog. Az MTV generációt kifejező darabban pedig még a Queen és Jimi Hendrix volt a menő, s mellettük olyan komolyzenei futamokra is jutott a soundtracken hely, mint Haydn és Csajkovszkij dallamai.

Kalóztámadás: Rockhajó

A Rockhajó elvileg sikerre volt ítélve, már csak azért is, mert a rendezője ugyanaz, akinek az Igazából szerelem című bájosságot köszönhetjük. Arról nem is beszélve, hogy a színészgárdára sem lehet panasz, az említett filmben is remeklő Bill Nighy mellett olyan nagypályások bohóckodnak itt, mint Kenneth Branagh vagy Philip Seymour Hoffman. Az eredmény mégse lett annyira meggyőző, de ha nem várunk mást, csak önfeledt marhulást, akkor még tetszhet is. Úgy is fogalmazhatnánk, a Rockhajó a britek válasza a mi Csinibabánkra. Nosztalgikus visszaemlékezés azokra az időkre, amikor a BBC még zordan őrködött a jó ízlés felett, ezért a tomboló rock’n’ roll láz rajongói a kalózhajókról sugárzott rádióműsorokból tájékozódtak. Egy ilyen hajóra érkezik meg a kamasz Carl, és hamarosan alapos kiképzést kap a mozgó rocksuliban. A derűs nosztalgiázást nem igazán árnyékolja be, hogy közben a kormány támadást indít a kalózhajó ellen, de a különc DJ-kből álló kompánia, és az elkötelezett rajongók felveszik a harcot. Ameddig a föld kerek, mindig lesznek rockerek: győz az igazság.

További érdekfeszítő filmtörténeti csokrainkért kattintson ide!