Aki szorgalmasan látogatta az EFOTT-ot az elmúlt 36 évben, az már tényleg elvégzettnek tekinthet egy sajátos kis „ismerd meg hazádat” tanfolyamot, mert – bár vannak visszatérő helyszínek – évről évre más települést boldogít az ötnapos őrület, ami talán a településeknek sem árt. A turisztikai vonulat volt az egyik elem, melyet megőriztek a fesztivál több mint három évtizedes fennállása alatt, és ehhez a mai napig is hozzácsapnak különböző városismereti programokat is, bár a sok tízezres látogatóközönség nagy többsége valószínűleg nem ezért zúdul le az éppen aktuális helyszínre, hanem nyilván a koncertek miatt.
Ez kiderül abból a kis közvélemény-kutatásból is, amelyet a szervezők készítettek, és amelynek az lett az eredménye, hogy külföldi előadókat is kér még a nép. Ez nagyjából megfelel a kortárs fesztiválfelfogásnak, és van is némi létjogosultsága: a delikvens nagy fesztiválra megy, fizet a jegyért (kevesebbet, mint egy ennél is nagyobb fesztiválon, de azért nem jelképes összeget), ezért olyan fellépőket akar, akiket egyébként ritkán lát Magyarországon, és a magyarok közül is a legnépszerűbbeket.
Ez természetes is, de azért van benne valami szomorú, ha arra gondolunk, hogy ma sajnos nemigen tud egy fesztivál azzal domborítani, amivel az első EFOTT 1976-ban. Akkor még elég volt „csak” együtt lenni hasonlókkal egy helyen, egy–két koncert, sár vagy por, és alkohol, meg még valami program. 1976-ban persze még nem is igen jöttek szóba a külföldi fellépők.
Eddig talán csak a lassanként eltömegesedő Művészetek Völgyének sikerült valami olyasmit produkálni, ami annak idején az EFOTT lehetett: jó volt éppen ott lenni, éppen azokkal, akikkel. Még akkor is, amikor a Bűvészetek Völgyére átkeresztelt, az anyagi válságot éppen csak áthidaló 2008-as rendezvényen alig volt nagyszabású program. Sokan meglepődtek, amikor rájöttek, hogy annyira nem is hiányzik. És közben gomba módra szaporodnak a kis fesztiválok, akik vagy szeretnének, vagy tudnak is hasonló élményt nyújtani.
A fesztivál-mókuskerékről még biztosan lesz szó idén a Kultúrgrundon, ezért inkább térjünk vissza az EFOTT-ra, amely sok jó hagyományt próbál megőrizni az elmúlt 36 év találkozóiról. A fesztivál 1976-os debütálása óta töretlen szokás például a a tájfutó és természetjáró akadályverseny és az éjszakai túra megszervezése – minden évben sor kerül rá, ahogy más sporteseményekre és híres sportolókkal való találkozásokra is. Tavaly a hegymászó Erőss Zsolttal beszélgethettek a fesztiválozók, és egy látványos sportesemény már biztosan lesz az idén is: aki akar, biciklivel érkezhet Budáról július 3-án: a Tekerj az EFOTT-ra! néven futó kezdeményezés egyik élharcosa az Animal Cannibals.
Az igazi újdonság azonban a fesztiválszínház, ezzel sok más fesztivált követve az EFOTT is elhelyezi áldozatát az összművészetiség oltárán, és rögtön a közepébe vágnak, mert idén minden egyes este lesz színházi előadás. A Szkéné Színház egyszerűen szedi a sátorfáját, és Velencére költözik. „Ha általában fesztiválra gondolunk, a pia és a sárban dagonyázás jut eszünkbe. Ennek nem feltétlenül kell így lennie” – mondta az esemény sajtótájékoztatóján Fenyő Iván.
Az alternatív színház hazai fellegvárának előadói és vendégművészei minden este fellépnek a fesztiválon. „Többek között a Pintér Béla és Társulatával elhozzuk a Parasztopera című darabot, és a legendás Kapa–Pepe párossal is színpadra lépek a Nézőművészeti Nonprofit Kft. A fajok eredete előadásában. Az a tapasztalatom, hogy ilyen helyeken a közönség sokkal felszabadultabb, csak győzzük hangerővel!” – mondta Thuróczy Szabolcs színművész.
