Ilyen például az izlandi Sjón, aki Björk dalszövegírója, és Lars von Trier-filmek betétdalai is dicsérik a munkáját. Ezek a nevek pedig, úgy tűnik, nagyon jól hangoznak Magyarországon. Sjón könyvbemutatóját is az északi országok közös standján tartották szombaton, és dacára annak, hogy a kötet már nem is tekinthető harmatfrissnek (tavaly év végén jelent meg), mégis akkora közönség zsúfolódott össze, hogy az már a stand teherbírásának a határait feszegette.
Hasonló népszerűség jutott a díszvendégnek, Claudio Magrisnak is, függetlenül attól, hogy könyvbemutatón, Európai Matinén vagy más beszélgetésen vett részt. Az olasz szerző már szombaton azt mondta: kezdi úgy érezni, hogy érdemein felül kényeztetik. Rajta kívül nyilván a díszvendég országok, Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország, Izland és Grönland szerzői kaptak nagy figyelmet a közönség részéről. Sőt, volt olyan író is, akinek a hiánya feltűnt, és talán nem csak nekünk: ilyen volt például A Norrlandi Akvavit című regény szerzője, Torgny Lindgren, akire még a szervezés végső fázisában is számítottak, végül Svédország mégsem delegálta a szerzőt.
A népszerűségi csúcsot viszont tényleg a krimiszerzők tartották. Hogy ennek – a skandináv, illetve inkább északi krimi bőségének és népszerűségének – mi lehet az oka, arról külön beszélgetést is szerveztek szombaton. A krimiszerzők – a világszerte jól ismert Hakan Nesser, a magyarul először megjelenő Agnete Friis–Lene Kaaberbol szerzőpáros és Leena Lehtolainen – maguk próbálták megválaszolni ezeket a kérdéseket. Született is mindenféle elmélet, de az egyik legfontosabb titkukat ők maguk talán nem is ismerik: egyszerűen csak annyi, hogy mindannyian szimpatikus és üdítően érdekes személyiségek. Bármelyikük műveinek a minőségéről lehet vitatkozni – ez a művek sorsa –, de ők négyen az egyik legfrissebb, legtermészetesebb társalgást produkálták ezen a fesztiválon. A sikerük kulcsát sok egyéb mellett a jóléti társadalomban látják: mivel nagy a biztonság ezekben az országokban, nagy az írói kedv is a viszonylag ritkán előforduló bűncselekmények feldolgozására. Agnete Friis, a Cigányátok és a Gyerek a bőröndben egyik szerzője szerint pedig a skandináv országok ítélkezési gyakorlata is befolyásolja őket: itt a bűnelkövető indokainak megértése a kulcskérdés, és ez Friis szerint az északi krimiszerzőkre is jellemző. Ugyanolyan fontos nekik eljutni a tragédia okához, mint a gyilkos személyéhez, és fontosak a gondosan kidolgozott karakterek. Ez a sok mindenre kiterjedő figyelem – amelybe belefér nemcsak az elkövető, hanem a detektív egyénisége és magánélete is – már-már a realista regényekhez teszi hasonlóvá ezeket a krimiket.
Kevésbé voltak az idei fesztivál fókuszában, de új könyvekkel és szerzőkkel érkeztek a nem díszvendég európai országok is. Románia például komoly kis csapatot delegált, köztük Vasile Ernut, akinek a könyvbemutatójára (magyarul is megjelent kötetről van szó) szintén benéztünk, és szintén nem találtunk ülőhelyet. A regény, a Született Szovjetunióban nagyon érdekes szemszögből dolgozza fel a Szovjetunió felbomlását. Az író ugyanis Moldovában született, amikor az még nem önálló Moldovai Köztársaság volt, hanem az unió része. Számára a rendszerváltás kulturális sokk is volt: addig a Szovjetunió polgáraként élt, a román nyelvet és nemzeti identitást tulajdonképpen akkor kezdhette el tanulni, amikor már lehetősége volt átlépni a határt.
A népszerűségből persze kijutott a magyaroknak is, Nádas Péter és Böjte Csaba beszélgetéseit látták a legtöbben. Előbbinek idehaza különleges kötete jelent meg a Jelenkornál Párhuzamos olvasókönyv címmel, kiegészítésképpen a világszerte sikeres Párhuzamos történetek mellé. Mindez a recepciót hivatott segíteni, az olvasást pedig könnyíteni: tanulmányok, interjúk, esszék, adalékok összességéről van szó. Ugyanez a könyv Németországban már megjelent, de a magyar kiadás bővebb, átfogóbb. Erről beszélgetett a szerzővel, Nádas Péterrel Forgách András a Millenáris Fogadóban. A nagyregény külföldi fogadtatása is szóba került, miszerint teljesen máshogy reagálnak rá Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban is. – Más a szellemi és kulturális közeg, és ez már a fordításkor kiütközik. Az angol kiadás például tele van lábjegyzettel – mondta Nádas. Európában kedvezőbb fogadtatásban volt része a Párhuzamos történeteknek. Nádas szerint az amerikai befogadás elutasító, mert a könyv sztoriépítése szembemegy az amerikai szokásokkal, és sem földrajzilag, sem történelmileg nem tudják elhelyezni a történetet. Utóbbit a szerző az amerikai iskolarendszer hiányosságaival magyarázta.
Böjte Csaba ferences szerzetesnek Párbeszéd a végtelennel címen jelent meg új könyve a Helikon Kiadónál. Ennek apropóján tartott izgalmas előadást a szerzőként is népszerű testvér, beszélt a gyermekvédelmi központ indulásáról (1993), arról, hogy amikor nekivágtak, úgy gondolták, csak hümmögni kell, és minden menni fog magától. Aztán persze szembetalálkoztak a bürokráciával, s rögtön kiderült, vannak hiányosságok, amik ugyan addig is hiányoztak, de már nagyon idegesek voltak miattuk a hivatalosságok. A történet vége az, hogy Csaba testvér egyedül maradt egy háznyi gyerekkel. Persze aztán a Szentírás segített, s Csaba testvér azt mondta: „Uram, szeretném megköszönni, hogy te jónak láttál kiválasztani engem arra, hogy árva gyerekekkel foglalkozzak. Nincs pénzem, nincs engedélyem, a kollégák is hiányoznak, de mégis adtál egy lajtorját, amin keresztül felmászhatok az örökkévalóságba, az örök életbe.”
A szakmai oldalnak is kijuthatott az információból, ha ellátogattak a Könyvtáros Klubba, ahol Thimár Attila, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Könyvkiadás Kollégiumának vezetője beszélt a Márai 2 programról. Mind a kiadók, mind a könyvtárak figyelme élénk volt, hiszen az új program még nem épült be a köztudatba. Az eddigi 250-250 tény- és szépirodalmi könyv támogatása bővül, 500-500 cím lesz, amely mintegy másfél hét múlva már olvasható. Ebből minden könyvtár a saját profiljának megfelelően válogathat majd. De nőtt a támogatás összege is, a Márai program első részében 400 millió forint állt rendelkezésre, a Márai 2 esetében ugyanez a szám 423 millió, ami a lottózókedvtől függően tovább növekedhet, hiszen az NKA a lottóbevételekből gazdálkodik. A támogatandó könyvek listájáról a Könyvkiadás Kollégiuma dönt.
És persze a gyerekek sem maradhattak ki, hiszen 2012 talán a gyerekkönyvek éve lesz. Erdős Virág, Lackfi János, Kiss Ottó és Mikó Csaba Merényi Ágnes faggatására próbált meg kevés sikerrel választ találni arra, hogy mi a különbség a felnőtt- és a gyerekirodalom között. A szerzők egyöntetűen álltak ki amellett, hogy ez a kérdés túl keskeny sávban értelmezhető, ezért inkább csak személyes példákkal álltak elő. Lackfi a saját gyermekeit említette mint ösztönzőket, Mikó Csaba a felkérést. S egyikőjük sem feledkezett meg Weöres Sándorról, aki azt mondta, sohasem írt egy sort sem gyerekeknek. Na persze.
Végül kiderült, hogy a könyvfesztivál idén sajnos nem büszkélkedhet látogatói rekorddal, ami talán a szombati munkanapnak tudható be. Viszont szégyenkezni sincsen oka, hiszen csak pár száz fővel maradt el a látogatók száma a tavalyi 61 ezertől. De majd jövőre!
