A produkció létrehozói a nézőket is bevonták az alkotófolyamatba, az előadás szövege az általuk beküldött igaz történetek, a színészek improvizációi, riportanyagok és saját élmények alapján született.
A Bodó Viktor rendezte produkció mindenkit mélyen érintő területet, a betegség, a halál témakörét és a magyar egészségügy helyzetét járja körül. Korrupció, átvert betegek és csodákat véghezvivő orvosok jelennek meg a színpadon. A történet helyszíne „egy majdnem megnevezett budapesti kórház”.
A Szputnyik Hajózási Társasággal közös produkcióként született előadásról Róbert Júlia az MTI-nek elmondta: a rendező ötlete volt, hogy az egészségüggyel foglalkozzanak, mert egyrészt aktuális problémákat hordozó témáról van szó, másrészt pedig személyes dologról, amellyel mindenki találkozik élete során. „Mindenki keveredik olyan helyzetekbe, amelyeket most a színpadon viszontláthat, így a történet személyessé tud válni” – fogalmazott.
Elárulta, hogy a próbák alatt már kevésbé lett fontos az, hogy a magyar egészségügy helyzetéről adjanak körképet, inkább a drámai helyzetek, a halállal való szembesülés, a kiszolgáltatottság vált érdekesebb témává.
Mint mondta, a próbafolyamat rendhagyó volt: három hónapig dolgozhattak, viszont nem volt megírt darab, hanem több elemből állt össze a szöveg, a produkció. Felhívásukra – amelyben a nézőktől vártak igaz történeteket, akár a betegek, akár az egészségügyi dolgozók oldaláról – hatvanan küldtek be mintegy nyolcvan történetet, a rövid humoros írástól kezdve a negyvenoldalas megrázó naplóig, amelyeket beépítettek a darabba: figurák, helyzetek, mondatok jelennek meg ezekből az anyagokból.
A színészek „terepen” is töltöttek bizonyos időt: választottak egy olyan szakterületet, amely érdekelte őket, és pár napot eltöltöttek mentősökkel, illetve kórházban, egy nővér vagy orvos mellett. „Többen napokat, heteket töltöttek például rohamkocsikon vagy éjszakai ügyeletekben” – mondta, hozzátéve, hogy ez saját élményt, tapasztalatot adott számukra.
A harmadik fontos elemként említette Róbert Júlia, hogy a munka első heteiben a területet körbejárva interjút készítettek orvosokkal, nővérekkel, jogvédővel, gyógyszerésszel. Kérdéseik között szerepelt, hogy miért választották szakmájukat, ők maguk félnek-e a betegségtől, haláltól, szakértőként hogyan állnak a dologhoz, és hogyan látják a rendszert, mit gondolnak, miként lehetne változtatni rajta. Mintegy 35 órányi anyag született, sok olyan téma felmerült, amelyeket szintén beépítettek a jelenetekbe.
Mint mondta, mindezek után kezdték megírni a konkrét jeleneteket, kezdtek próbálni, majd az improvizációk során állt össze az előadás, amelyben a humoros, szatirikus jeleneteken túl komoly, megrázó epizódok is szerepelnek.
Szólt arról, hogy a témához tartozó orvosi szakmai anyagokat, rendeleteket kórusművekben dolgozták fel. Ilyen például az alaptörvény egészségügyre vonatkozó passzusa vagy a haláldal, amely a halál fogalmát biológiai szempontból taglalja, de a hippokratészi esküre és a szakmai minimumról szóló anyagra is született dal Máthé Zsolt verseivel, Klaus von Heydenaber zenéjével.
A műfajból adódóan sarkított, abszurd, túlzó képet mutat a darab, de próbáltak egyensúlyt tartani, és a dolgok mindkét oldalát, a nehézségeket minden irányból megmutatni – hangsúlyozta Róbert Júlia.
