– Építészhallgatóként milyen megfontolásból adtad be a pályázatodat?
– Nem tanultam soha divattervezést, mégis nagyon érdekesnek találtam a kiírást, de sokáig hezitáltam, hogy építészként elinduljak-e egyáltalán. Arra gondoltam, jó kísérlet lehetne összekötni az építészetet a divattal. A koncepció alapját a népi építészet anyaghasználata ihlette.
– Kifejezetten a zsindelyes háztetők formavilágát próbáltad textilben kifejezni?
– Az egész egy nagy kísérlet volt. Faanyaggal akartam mindenképpen dolgozni, hogy hitelesen jelenjenek meg a zsindelyes háztetők. Amikor a tervzsűri kiválasztotta a pályaművemet, és el kellett készíteni a ruhákat, akkor gondolkoztam el ténylegesen azon, hogyan lehetne a gondolatot formába önteni. Fahatású bőranyag is eszembe jutott, de ez hamis dolog lett volna. Kasírozott színfurnért használtam végül a ruhákhoz. Nagyon flexibilis anyag, jól lehet vele játszani.
– Voltak előképeid a tervezés során?
– Eddig leginkább csak a motívumvilág köszönt vissza a népművészetből egyes ruhákon, ahogy én tapasztaltam, az építészeti formavilágot eddig nem igazán aknázta ki a hazai divat. Amellett hogy a ruháim felső rétege a zsindelyes tetőket idézi meg, a szoknyaformáim a jurtákra emlékeztetnek. Ebben is követtem a hagyományokat: régen a kikeményített alsószoknyák tartották a díszített felsőruházatot. A szabásminták elkészítésében volt segítségem, a fapikkelyeket viszont már én magam varrtam rá a ruhákra, de a szoknyákat is én keményítettem ki.
– Milyen tapasztalataid voltak a zsűriről?
– Megpróbáltak egy olyan grémiumot összeállítani, amely szakmailag megkérdőjelezhetetlen döntést hozhatott. Féltem attól, hogy a hordhatóság fontos szempont lesz a végső döntésnél, de inkább a közönség volt kritikus. Florence Deladrière, a Marie Claire International divatszerkesztője azt nyilatkozta, hogy szerinte ezeket a ruhákat érdemes továbbfejleszteni, hétköznapi viseletre is alkalmassá tenni esetleg bőr használatával.
– Mi lesz a Zsindely-kollekció sorsa?
– Most fotózásról fotózásra viszik őket, aztán több hazai és külföldi kiállításon mutatják majd be őket. De a ruhák elvileg eladók: a Design Terminál boltjában lehet megvenni, de ha nem is találnak vevőre, egy évig az lesz az otthonuk.
– Építészeti tanulmányaidat nemsokára befejezed. De gondolom, egy ilyen erős visszajelzés után a ruhatervezést is folytatni szeretnéd.
– Már gondolkodom a következő kollekciómon, azon, hogyan lehetne a fa ruhákon való használatát továbbfejleszteni. Nem szeretnék ettől az anyagtól megválni, bármit el tudok belőle képzelni. Egyre inkább foglalkoztat, hogyan lehet az építészetet átültetni a divatba. Vannak olyan házak, amelyeknek a homlokzati elemeiből különleges textúrák rajzolódnak ki. Sokat kell még tanulnom, hogy a szakmát megismerjem, átlássam a működését, most erre meg is van a lehetőségem.
– A Gombold újra! fődíjával kapuk nyílhatnak előtted egy olyan szakmában, ahova mások csak kemény kitartással tudnak bekerülni.
– Idén a tavalyi győztes Gyöngyösi Renáta a Gombold újra show-n debütált új kollekciójával. Ezzel elindulhat egy folyamat, amelyben ez a pályázat hatalmas segítséget és lehetőséget ad. Az egymilliós pénzjutalom, a Marie Claire címlapján való megjelenés, az egymillió forint értékű online reklámtámogatás valóban lehetővé teszi, hogy elkezdhessek a divattal foglalkozni.
