A Csík vitte a prímet a Zsolnay Fesztiválon + Képgaléria

Mindössze három hónap előkészület után született meg, hát megnéztük, így milyenre sikerülhet az Új Színház egykori igazgatója, Márta István által életre hívott Zsolnay Fesztivál.

Pécs belvárosától húsz perc sétára mintegy negyvenezer négyzetméteren egy kis mesebeli város áll, a Zsolnay Kulturális Negyed. Lenyűgözően szépre sikerült a felújítás – ízlésesre a kortárs építészeti kiegészítés −, ideje volt élettel megtölteni. Az Új Színház egykori igazgatójától, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetőjétől, Márta Istvántól nem áll távol a fesztiválszervezés, a helyszín – amit mindenkinek látnia kellene – pedig önmagáért beszél. A Gyugyi-gyűjtemény, a gyártörténeti kiállítás, a rózsaszínporcelán-kiállítás, a látványmanufaktúra önmagában többnapos program is lehet akár. Ehhez jön még a Pécsi Galéria ezer négyzetméteres kiállítótere, az új planetárium, s mintegy kilenc színpad, ideértve a Janus Egyetemi Színház és a Bóbita Bábszínház játszóhelyét is.

Az I. Zsolnay Fesztivál itt és így született meg, mindössze három hónapos előkészület után, amely kánikulai időben mintegy tizenötezer embert vonzott a kultúra közelébe a vízpartokról. A fesztivál mintha kicsit meg is idézte volna a Zsolnayak szellemét: az államosítás után a gyárra jellemző kopottság helyére visszaköltözött a szellemesség. Rögtön a kéménnyel díszített jégverem tövében egy hatalmas, óriásokra méretezett ágy fogadta a Major utca felől érkezőket – a fekhely, a térplasztikák, workshopok és rögtönzött performanszok, de számos gyerekprogram kiötlői is a művészeti főiskolások voltak. Szintén a fiatalok munkája volt, hogy esténként a gyárkéményeket fénnyel festették meg − esténként a fesztivál honlapján bárki kipróbálhatta a Zsolnay Kulturális Negyed fényorgonáját, maga irányítva a kémények megvilágítását −, hozzájuk köthető, hogy a gyárnegyed utcáin dj-k vizuális parádéval szórakoztattak.

Máté Péter képgalériája:

A boltok utcájában kézművesek telepedtek meg: aki beült a mákófalvai Kovács Pali Ferenc jeles népi bútorfestő pultjához, nem csak a kalotaszegi díszítőmotívumokat ismerhette meg, de értő beszámolót kaphatott az erdélyi magyar színjátszásról is. A színház volt az egyik olyan pont, amelyen mérni lehetett, miként terjed szájról szájra a fesztivál híre. Míg a Hargitai Iván által 30 színművészetis részvételével színpadra állított Tranzit című Tasnádi István-darab első előadásán kevesen jelentek meg 28-án, a harmadikra telt ház lett. (Az előadás kifejezetten Pécsre, a Zsolnay Kulturális Negyednek készült.) Palya Bea koncertjén egy nappal később már biztos volt a teltház.

Az énekesnő egyébként fáradhatatlan volt: a fesztivál nyitányaként háromszáz pécsi kórustaggal énekelt a Pirogránit udvar színpadán, 29-én éjfélig muzsikált, majd másnap délután kettőtől gyársétán énekeltette meg a jónépet. Tette ezt jókedvvel, nyűgösség nélkül, kerekedő pocakkal: Palya Bea ugyanis babát vár. A Pirogránit udvarban Lajkó Félix koncertjét még kevesebben hallgatták, míg a Csík koncertjén 29-én egy gombostűt sem lehetett már leejteni. Mintegy háromezren voltak kíváncsiak Csík Janiékra, most már hivatalos: övék a fesztivál nézőrekordja. A Csík koncertjét előzte meg a Kodály Központban a portugál zenei legenda, a Madredeus fellépése: a néhány év szünet után visszatért zenekar portói és lisszaboni bemutatkozása előtt muzsikált Pécsett.

A kulturális fesztiválokhoz képest is erős volt a színházi kínálat. Látható volt a már említett Tranzit, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Szarvassá változott fiú című darabja, Törőcsik Marival és Trill Zsolttal a főszerepben, valamint május 1-jén a budapesti Katona József Színház hat különböző előadása, amelyet Katona Maraton címmel hat különleges helyszínen tartott.

A Zsolnay Fesztivál sikerrel debütált, amelynek „szokatlan” – ám könnyen megszokható – élménye volt még a tisztaság és a normalitás. Jó ugyanis olyan fesztiválra járni, ahol nem kell bokáig szemétben gázolni, részegek között szlalomozva könnyezni az arcunkba fújt füsttől. A kellemetlenségek ugyanis jócskán rontják a művészet befogadásának esélyét.