Mi az az Y-nemzedék? A hetvenes-nyolcvanas években születettek? Vagy épp a kilencvenes-kétezres évek gyermekei? Annyi bizonyos: az X-nemzedék utáni, ezredfordulós generációról van szó, s ki-ki eldöntheti, pontosan ki tartozik bele ebbe a körbe. „A mai tizen-huszonévesek” – értelmezi a fogalmat Jurkovics Kriszti, az Y Media Team szerkesztője. A filmes csoport a mostani magyar fiatalokat leginkább foglalkoztató témák nyomába eredt, dokumentumfilmjeikkel tükröt állítva a nemzedék, saját nemzedékük elé.
„Az Y-generáció nagyon más, mint az előttük járó nemzedékek, nem ismerik őket, nincsen elegendő kapcsolódási pontjuk feléjük” – kezdi Csányi Márton, a médiacsapat vezetője, amikor a fiatal tagokkal beülünk egy kávéra a Ferencieken. A történet a Pázmány bölcsészkaráról indult: a kommunikáció és filmszakos diákok először a tanulmányaik alatt készítettek egy filmet, majd kapcsolatba léptek még két filmes-tévés fiatallal, így állt össze a Csányi Mártonból, Nyárai Gerzsonból, Meruk Marcellből, Jurkovics Krisztiből és Nagyistók Mátéból álló Y Media Team. Bár 18 és 23 év közötti az életkoruk, a tapasztalt filmesek tájékozottságával keresik a témákat.
„A fiatalokat érintő számos társadalmi probléma nem jelenik meg a médiában” – mondja Csányi. Az Y Diagnózis filmjeivel azonban el akarják kerülni azt a csapdát, hogy „három őszülő szociológus egy unalmas stúdióban hümmögjön a mai fiatalokról” – teszi hozzá. Cenzúrázatlanul, kendőzetlenül akarják bemutatni maguknak a fiataloknak, s persze a tanároknak, szülőknek, szakértőknek és laikusoknak a mostani fiatalok világát.
„A filmek a fiatalokról szólnak, de nem feltétlenül csak nekik” – magyarázza Nyárai Gerzson, a csapat riportere. A már feldolgozott és feldolgozandó témák között szerepel a fiatalkori alkoholizmus, a szexualitás, a drogok, az énképzavarok, a bűnözés, a netfüggőség vagy akár az elvándorlás ügye. Az egy-egy témáról szóló filmjeiket öt-hat perces epizódokban adják le a neten, amelyek minden hónap végére összeállnak egy félórás tévéműsorrá. Az első téma az alkoholizmus, a következő témák sorrendjéről pedig a nézők szavazhatnak. A Y Diagnózishoz dizájnos honlapot és persze Facebook-csoportot is kreáltak.
Most akkor mi az az Y-generáció?
Az alkoholizmusról szóló első epizód ugyanakkor fölvet kérdéseket, ezzel ők is tisztában vannak. A csapat kiment a budapesti éjszakába, és odatartotta a kamerát a bandázó fiatalok elé. Mattrészeg suhancok, smároló csajok, agyonpiercingelt srácok mondják a magukét – mintha a filmesek az extrémre, a botrányra hajtanának rá. „Mi csak kimentünk a Deákra, és másfél perc alatt ebbe ütköztünk” – válaszolják a hatásvadászat kritikájára.
A filmesek szerint erről a világról nem tudnak sem a szülők, sem a tanárok, így ideje, hogy mindenki szembesüljön vele; ugyanakkor elismerik, hogy filmjeikben igyekeznek a kereskedelmi és közszolgálati jelleget keverni. „Csak szeretnénk, hogy a fiatalok is megnézzék a filmeket, nem az asztalfióknak szántuk őket és úgy tűnik, nem is fog a fiókban maradni, mert 5 nap alatt majdnem 50 000 ember megnézte a műsorunk első rövid epizódját.” A félórás filmekben azonban mindig lesznek megszólaló szakértők, tudósok, orvosok vagy épp papok is.
A Y Media Team egyik kisfilmje az alkoholizmusról:
Az alkoholizmusról szóló következő epizódban arról lesz szó, mennyire tartják be a boltokban a 18 év alattiak alkohollal való kiszolgálásának tilalmát. „Az alkoholizmus egy elhallgatott népbetegség: nincs, vagy elveszett az ital kultúrája Magyarországon. Iszunk, de nem beszélünk róla. És persze az sem mindegy, hogy ha már iszunk, mennyit iszunk” – mondja Nagyistók Máté, a csapat operatőre. „Vége az érettséginek, a vizsgaidőszaknak, jön a nyár, a féktelen bulik ideje. Szeretnénk, ha úgy vágnánk neki ennek a pár hónapnak, hogy mindenki jól érzi magát, mégse történjen meg olyan, hogy valaki felelőtlenül veszélybe kerül az ivás miatt” – teszi hozzá Kriszti.
A Y Diagnózis szerint az alkoholizmus, a drogfogyasztás létező társadalmi jelenségek, csak nem beszélnek, vagy nem tudnak róla beszélni a családok, az idősebbek, sőt a fiatalok sem. Az alkoholizmusról szóló első filmjüket levetítették egy budai gimnáziumban. „Áhítattal nézték a filmet, aztán próbáltunk beszélgetni róla” – meséli Gerzson. „Pont volt egy piás balhé a gimnáziumban, a film sebeket tépett fel.” A filmesek nagyon is kíváncsiak a visszajelzésekre, a reakciókra: az Y Diagnózist máris tanárblogok ajánlják a kollégáknak, visszajelzéseket, leveleket küldenek az alkotóknak, így kezd terjedni a filmek híre.
„Rengeteg meleget és hideget kapunk. Ma egy újságíró azt kérdezte tőlünk, hogy nem gondoljuk-e, hogy az első rész egyik helyszíne, az Alagút teteje nem véletlenül van lezárva, azzal, hogy ott forgattunk, esetleg rossz példát mutatunk a fiataloknak. Valóban veszélyes kiülni oda, de lássunk tisztán: nem miattunk másznak ki oda a srácok. Egy dolgot valóban kiírhattunk volna a képernyőre: Ne próbáljátok ki otthon!” Nyárai Gerzson hangsúlyozza: „Nem megoldani, hanem felvetni akarjuk a problémákat, amikről nem beszélnek, nem vitatkoznak eleget – pedig nem távoli, nagyon is közeli problémákról van szó.”
