A digitalizálási projektről Rozsondai Marianne, a MTA Kézirattárának és Régi Könyvek Gyűjteményének nyugalmazott osztályvezetője és Rozsondai Béla, a MTAK nyugalmazott tudományos munkatársa tartott szerdán előadást az Akadémiai Könyvtár Agora programjának keretében.
„Ez hazánk második legnagyobb ilyen gyűjteménye. A régi könyvanyag túlnyomórészt tehát több magánszemély gyűjtéséből állt össze, ebből is adódik, hogy 112 ősnyomtatvány van meg két példányban, és továbbiak három vagy több példányban. A gyűjtők a könyveket főleg a 19. század folyamán külföldi antikváriusok útján szerezték be. Kevés olyan példány van, amely már a 15. században Magyarországon volt. Az Akadémia Könyvtára ősnyomtatvány-gyűjteményének legértékesebb jellegzetessége az, hogy gazdag magyar vonatkozású kiadványokban. Az állomány mintegy negyede ilyen: Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát és Michael de Hungaria prédikációi, Thuróczy János: Chronica Hungarorum (brünni és augsburgi kiadásából összesen nyolc példány), Mátyás király törvényei, magyar királyoknak és magyarországi humanistáknak ajánlott művek, magyarországi egyházmegyék használatára nyomtatott szerkönyvek, természetesen mindez latin nyelven” – magyarázta Rozsondai Marianne.
Az ősnyomtatványok között van több olyan is, melynek egyetlen ismert példányát az MTA Könyvtára őrzi. Ilyen például az esztergomi rítusú temetési szertartáskönyv (1496) vagy a bolognai diákverseket tartalmazó Boazana (1495 körül).
„Sok a neves tulajdonos és az érdekes bejegyzés. Csak néhány példa. Egy orvosi könyv egykor Hartmann Schedel, a 15. század második felében élt nürnbergi orvos, az ismert Világkrónika összeállítójának tulajdonában volt. A budai Nagyboldogasszony-templom plébánosa írta be nevét 1500-ban egy könyvbe, melynek kötése is korabeli budai reneszánsz stílusú. Az 1499–1531 évekre szóló csillagászati almanachban 1514 júliusának oldalain olvashatjuk a tulajdonos bejegyzéseit a magyarországi (Dózsa-féle) hadi eseményekről. Madách Imre 1862-ben ajándékozott egy Hymnariumot az Akadémiának, amikor Rómer Flóris, a kézirattár első kurátora őt Alsósztregován meglátogatta” – sorolta az érdekességeket Rozsondai Marianne.
Mint rámutatott, a régi könyvek, így az ősnyomtatványok esetében is elengedhetetlen az egyes példányok előtörténetének (provenienciájának) feltárása, a korábbi tulajdonosok azonosítása, a sorok közötti vagy a margóra írt bejegyzések kibetűzése, a belső kézi díszítések leírása, a könyv állapotának és az esetleges hiányoknak a közlése. A könyv kötését is vizsgálni kell, készítésének idejét és helyét meghatározni, hiszen egészen az 1800-as évekig a könyvet a vásárló, a tulajdonos köttette be, így a kötés is sokat elárul az adott példány történetéről.
„Az MTA Könyvtárának ősnyomtatványairól több év munkájával most új katalógust készítettek, melynek hármas célja, hogy a mai állományt, annak mai állapotát vegye számba; az egyes példányokat részletesen – képekkel is illusztrálva – jellemezze; a katalógust a könyvtár honlapjáról az interneten a szakembereknek és az érdeklődő közönségnek elérhetővé tegye” – összegezte Rozsondai Marianne.
