Ha nem volna elég a tip-top vár és az ország legnagyobb Rákóczi-kiállítása, akkor is nemsokára új korszak következhet Sárospatak életében. A felfedezés, amellyel a múzeum a hadászati vonalat erősítené, tényleg európai jelentőségű, másutt ugyanis nem sikerült feltárni ilyen jó állapotú ágyúöntő műhely maradványait. Nem beszélve arról, hogy az épületet középkori alapokra húzták fel I. Rákóczi György idején, akinek birtokközpontja volt Sárospatak, bár ágyút nem csak itt, hanem Gyulafehérváron is öntetett, ami nem volt kis dolog. Mint megtudtuk, tizenötezer hízott ökör árából állt elő egy ágyú, és az ágyúöntés akár hónapokig is eltarthatott. Nem csoda, hogy I. Rákóczi György rosszul viselte ezt a hosszas procedúrát, az ágyúöntő műhely a visszaemlékezések szerint ugyanis a sárospataki hálószobaablaka alatt dörömbölt.
A mai gyönyörű angolparknak akkor még nyoma sem volt, ez a védelmi funkcióját elveszített vár kastélykorszakából származik. Akkoriban még műhelyek és gazdasági épületek vették körül a vár főépületét. Az ágyúöntő műhely romjaihoz tulajdonképpen a fejedelem panaszai vezettek el: ez alapján kezdték el keresni a maradványokat az ablaka közelében, és – mivel a kert kialakításakor földdel töltötték fel az udvart – nagyon jó állapotban kerültek elő a műhely falai.
Ezeket ma már a látogatók is megnézhetik, egyelőre csak kerítésen keresztül, hiszen jelenleg is ásatási terület az egykori ágyúöntő műhely. Magától akkor sem ért belőle sokkal többet az ember, ha engedik a romok között kóborolni, de Ringer István régész-muzeológus magyarázata nyomán nagyjából kirajzolódik a hatalmas kemence képe és az ágyúöntés lépései. Az épület korabeli kinézetét neki sem könnyű elképzelnie, Magyarországon ugyanis nem maradt fenn egy ábrázolás sem. A külföldi emlékekből körülbelül lehet következtetni arra, milyen is lehetett a műhely.
Visszaépítésről persze nincs szó, ezzel megtörnék a vár és a park mára kialakult összhangját. Az ágyúöntésről szóló kiállítást és múzeumi programokra alkalmas helyszínt viszont terveznek az ásatás helyszínén, ezzel egy hadászati pillért is kapna a múzeum kínálata. Ennek már most is megvannak az alapjai, hiszen állandó kapcsolatuk alakult ki a Bethlen Hagyományőrséggel, akik idén is a várba érkeznek egy látványos hétvégére, amikor a fegyvereké lesz a szó Sárospatakon. Idén már nyilvános az információ, hogy a hagyományőrzők kassai csoportja gyalog, teljes fegyverzetben érkezik Kassáról Sárospatakra, a július 21-22-i hétvégén. Ez a mutatvány már tavaly is sikerült nekik, de akkor még nem keltették nagy hírét a sétának, mert senki nem volt biztos benne, hogy valóban le tudják gyalogolni ezt a távot teljes vértezetben és fegyverzetben. De végül megérkeztek, és az előző évben ilyen puskaporszagú hétvégét rendeztek Patakon:
A csaknem tízéves Rákóczi-kiállítás egyébként csillog-villog, látszik, hogy nagyon vigyáznak rá, és a múzeum méreteihez képest komoly időszaki kiállításokkal is készülnek idén. Múlt héten megnyílt a Világutazó magyar vadászok című időszaki tárlat, amelyhez a gyerekek kedvéért rengeteg trófeát kértek kölcsön, de valójában a világutazó – és tényleg világhírű – vadászokon van a hangsúly, akik soha nem egyszerűen vadászok voltak. Elég, ha csak Teleki Sámuelre gondolunk, aki felfedezőként beírta magát Afrika történetébe, a Teleki-vulkán ma is őrzi nevét.
Júniusban megnyílik még a Károlyi és Windischgrätz család vidékünk történetében című időszaki kiállítás is, ezzel a családtörténeti kiállítások sorát folytatja a múzeum. A Windischgrätz család 19. századi magyar történelmi szerepe nem tartozik a dicsőséges események sorába. A legtöbben azonban nem ismerik a család leszármazását, a pataki vár megszerzésének körülményeit, a kiállításon ezekre is fény derül. Mint ahogy arra is, hogyan vált lehetségessé, hogy a Windischgrätz család egy szép napon az ősi magyar nemesi családdal, a Károlyi famíliával egyesüljön.
