– Hogyan látod a mai kortárs népzene jelenét és jövőjét? Nem elcsépelt, hogy lassan hetente bukkan fel olyan banda, amelyik – stílustól függetlenül – a népzenéhez nyúl vissza, és a divat hatására kezdi el felfedezni gyökereit?
– Én optimista vagyok e tekintetben. Örülök, hogy az annak idején Sebőék, Csóriék és a Muzsikásék által a táncházmozgalom elérte a célját, és mára újraértelmezhetjük a saját gyökereinket. Ez a lehetőség majd ötven évig kimaradt az itthoni magyarság életéből. A mai fiatalok és mi is ezt tesszük nap mint nap, amikor hozzányúlunk egy-egy régi, esetleg majdnem elfeledett népdalunkhoz. Felfedezzük újra a gyökereinket, az pedig külön szerencse, hogy ez most esetleg divat. Így talán a mi csaknem tízéves (Jorgosz számára körülbelül negyvenéves) törekvésünk beérni látszik. Olyan emberek szívét sikerül a magyar népi kultúrával megdobogtatni, akik korábban nem is figyeltek volna oda rá. Ezért a válaszom az, hogy nem elcsépelt dolog. És csak a folyamat elején vagyunk, ötvenéves lemaradást kell behoznunk.
– Ha három szóban le tudod írni: neked személy szerint mit adott a népzene?
– Mélyről jövő érzéseket, nemzettudatot és a korábbihoz képest teljesen más zenei látásmódot.
– Az idei fesztiválszezon roppant sűrűnek ígérkezik számotokra. Hogyan készültök rá?
– A fesztiválszezonra bemelegítő koncertekkel és egy vadonatúj tavaszi slágerrel készülünk. Elkészült a legújabb zenénk, az Egy feles, két feles című pálinkadicsőítő dalocska, amelyre videoklipet is forgattunk pár hete. Ennek épp ma van a premierje. Weöres Sándor Psychéjében található a Tzigan Dallok Magyaríttva című gyűjteményes, ahonnan néhány sort megénekeltünk a Hegedű, bor, pálinka… kezdetű versikéből. MC Pita Ramost hívtuk segítségül egy kis mai rímfaragáshoz, a zenét pedig mi farigcsáltuk hozzá Jorgosszal. Vidám kis dal kerekedett belőle, a koncertlátogató közönségünk azonnal megszerette. Reményeink szerint minél több pálinka- és egyéb fesztiválon lesz alkalmunk bemutatni országszerte.
