Széket neki, örökbe! – Ottlik 100

Ottlik maga az iskola. Hol máshol, mint a modern és a posztmodern irodalom határán – Kosztolányi és Márai, valamint Esterházy és Nádas között. Száz éve született, örökre még minimum hatni fog.

Családja hagyományaihoz híven őt is katonatisztnek szánták, 1923 és 1926 között a kőszegi katonai alreáliskola, majd 1926-tól 1929-ig a budai katonai főreáliskola növendéke volt. Innen hát az ihlet a fő műhöz, az Iskola a határon című regényhez: sokáig érlelte, volt, hogy a nyomdából hozatta vissza, s azt mondta, sűrítenie kell még, szóval tulajdonképpen azt írta meg egyetlen regényben, amit az egész életművének, négy–öt regénynek szánt. Persze így már nem meglepő, hogy a többi, a novellák, az elbeszélések, aztán a Hajnali háztetők és a Buda mind-mind az „iskola” körül forognak. Onnan indulnak, oda érkeznek vissza: Bébé, Medve és a többiek valahogy mindig hazatalálnak.

Ottlik Géza

Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Ottlik Géza 1912. május 9-én született Budapesten, régi nemesi családból származott, felmenői között tábornokok és magas rangú állami tisztviselők is voltak. A budapesti egyetem matematika–fizika szakára járt, és a neves matematikus, Fejér Lipót tanítványaként szerzett abszolutóriumot. 1933-tól a Budapesti Hírlap bridzsrovatának szerkesztője volt, Hugh Kelseyvel közösen írta a Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein című könyvet. 1990. október 9-én halt meg Budapesten.

Ottlikot a posztmodernek emelték a legimpozánsabb irodalmi páholyba – Esterházy például egyetlen papírra másolta le az Iskola a határon teljes szövegét –, s tartják ott ma is. Joggal, tegyük hozzá rögtön. Hiszen Ottlik csodája az, hogy életművében a valóság és a fikció kommutatív, az idő relatív, az elbeszélés pedig nehéz – lásd az Iskola a határon nyitófejezetét, Az elbeszélés nehézségeit. A páholyba való kései bekerülés – ahogy számos kiváló magyar író esetében is – oka természetesen a kommunizmus „szigorú” időszaka, az 1948-tól 1957-ig terjedő időszakban leginkább műfordításokból igyekezett megélni, s aztán szépen lassan (lassan!) érkeztek az elismerések is: 1981-ben a József Attila-, 1984-ben a Déry Tibor-, 1985-ben a Kossuth-, 1988-ban a Szép Ernő-, végül 1990-ben az Örkény István-díj.

Már csak halála után jelent meg nagy titokban írt utolsó regénye, a Buda, melyet a kritikusok nagyra tartanak ugyan, de azt mondják, nem éri el az Iskola a határon magasságait. S ha nem éri el, akkor sem történik semmi, hiszen, mint mondtuk, az életmű besűrűsödött már 1959-ben, amikor a nagy mű megjelent, s már akkor a páholyban lett volna a helye. Lassan (gyorsan!) pedig már egy névre szóló széket is illenék neki juttatni oda. Örök időkig állni ugyanis fárasztó dolog.

---

A mai nap Ottlik Gézáról szól. Számos program közül válogathat az, aki valamilyen módon részese szeretne lenni az író századik születésnapjának. Reggel 9 órakor kezdték az Ottlik Maratont, egészen hajnalig olvassák fel az Iskola a határon című regényt a magyar irodalmi, színházi, tudományos és művészélet képviselői a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Budapest, V. kerület, Károlyi Mihály utca 16.). Ez a program élő közvetítésben is nézhető a neten. A Budavári Önkormányzat koszorúzással egybekötött megemlékezést tart 11 órakor az író Attila úti emléktáblájánál (Budapest, I. kerület, Attila út 45.). 16 órakor beszélgetés kezdődik a Hajnali háztetők című regényről a Rózsavölgyi Zeneműboltban (Budapest, V. kerület, Szervita tér 5.) Fenyő D. György, György Péter és Szegő János részvételével, ahol olyan kérdésekre keresik a választ, mint hogy mit jelent ma Ottlik Géza, mit jelentett megírásakor az Iskola a határon, és mennyire aktuális ma az író egész életműve, műveinek világszemlélete. Szegeden, a Millenniumi Kávéházban 17 órakor a Valencia-rejtély című hangjátékot adja elő a Szegedi Egyetemi Színház, utána kiállítás nyílik Ottlik irodalmi emlékeiből, és bemutatják a Hajnali háztetők című filmet is. 20 óra 30 perckor pedig a Duna World közszolgálati tévécsatornán emlékeznek az íróra a barátai, tisztelői, írótársak és irodalomtörténészek Édes Bébé – Emlékezés Ottlik Gézára címmel.