A Jánoska-eresztés hagyománya több száz éves múltra tekint vissza. Baja Szentjános nevű városrészéből ered ez a rítus, az ott élő, javarészt vízi mesterségekkel foglalkozó emberek tisztelegtek így védőszentjük, Nepomuki Szent János előtt. A Jánoska-eresztést 1941-ig minden évben megtartották, aztán az 1980-as évek végén éledt újra a szokás, az utóbbi években már több ezren vettek részt az eseményen és a hozzá kapcsolódó programokon. A Jánoska-eresztés tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szentjánosi kápolnában található, csaknem két méter magas Nepomuki Szent János-szobrot leviszik a Duna-parti Türr-emlékműhöz, ahol hajóra teszik. A szobrot szállító hajót lampionokkal, mécsesekkel kivilágított ladikok, motorcsónakok kísérik fel a Sugovicán a főtérhez, ahol ezután nagy mulatságot tartanak.
A Hajómalom Egyesület célja a halászati hagyományok ápolása, a szokások felelevenítése, azért is döntöttek amellett, hogy a Jánoska-eresztés felvételét kérik, mivel ez a hagyomány évszázados múlttal rendelkezik a bajai halászok, hajómalmosok között. Az idei Jánoska-eresztést szombaton tartják Baján. Az esemény előtt számos családi programot tartanak a városban és a Duna-parton.
A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékén jelenleg tizenegy elem található: a Népművészet Mestere díj kitüntetettjeinek tudása és tevékenysége, a mohácsi busójárás, a kunsági birkapörkölt karcagi hagyománya, a kalocsai élő kulturális hagyományok (hímzés, pingálás, viselet, tánc), a mezőtúri fazekasság, a magyar solymászat, a halasi csipkevarrás, a matyó örökség továbbélése, a pünkösdi templomdíszítés Mendén, a tikverőzés Mohán és az Emmausz Bólyban.
