Somogyi Alett-től, a Gombold újra 2.0 – Divat a magyar egyik nyertes tervezőjétől hallottam először a Csíkszerda kórusról. Alett még a kisképzőben csatlakozott a Hangképzőhöz, a Tóth Árpád vezette kórushoz, és a fiatal tervező ma már a Csíkszerda oszlopos tagja.
Tóth Árpád fiatal, ambiciózus tanár, állandó kísérletező. 2004-ben alapította a Halastó kórust egykori évfolyamtársával, Halasi Dórával közösen. Még akadémistaként vettek részt a linzi kórusolimpián, ahol megismerkedtek Gunnar Eriksson svéd karvezetővel: ő mutatta meg nekik a kórusimprovizáció metódusát. A Halastóval a kóruskultúra megújítása volt a céljuk: olyan műhelyt akartak létrehozni, amely kísérletezésen, szokatlan zenei eszközök használatán, kreativitáson alapszik. Kezdetben még csak tizenöten voltak, aztán egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Sok mindent kipróbáltak, a nyitottság egy idő után elfogadássá vált, épp ezért Dóra és Árpád útjai különváltak. A kezdeti Halastóból nőtte ki magát a Soharóza és Csíkszerda, a két kórust a Halastó Kulturális Egyesület fog össze.
Így szólt a Csíkszerda kórus a Fogasházban:
A Csíkszerda tagjai szerdánként próbálnak, fellépni csíkos pólóban szoktak – innen a kórusnév. Ebben az együttesben mindenki amatőr énekes. Azért járnak össze, hogy kiszakadjanak megszokott környezetükből, kicsit félretegyék a hétköznapi problémákat.
– Alapkoncepció volt, hogy bárki csatlakozhat hozzánk, mert azok, akik csak hobbiból zenélnek, sokkal nyitottabbak, szabadabbak, mint a hivatásosok. A profik túlságosan zárt világban élnek, gyakran maradiak. A kóruséneklés olyan elérhető alkotóművészet, amely a minimális zenei alapképzettségtől egészen professzionális szintre fejleszthető. Magas színvonalú alkotókká válhatnak olyanok is, akiknek nem ez a szakmájuk, csak szeretnek énekelni – mondja Árpi.
A Kórusból faragott királyfival május végén koncerteztek először, nem éppen megszokott helyen.
A Westend parkolójának harmadik szintjén ültették le a földre a hallgatóságot.
Fotó: Csíkszerda
A kórusimprovizáció nem teljesen kötetlen játék, de így is teljesen felszabadultan lehet énekelni. A kórusimprovizáció alapvetése az egymásra való odafigyelés, az összhang. A tagok körben énekelnek, a közönséget pedig a kör közepére ültetik le. Azt valljáő, hogy a zene olyan, mint a szobrászat: térbeli művészet.
Legutóbb Bartók Béla Fából faragott királyfijának a történetét énekelte meg a kórus magyar népdalok segítségével. Egy éve született meg ennek a projektnek az ötlete Árpádban. – Olyan anyagot akartam létrehozni, amelyben a tömeg a főszereplő. Baletteket hallgattam, így jutottam el végül Bartók művéhez. A történet érdekelt, de népdalokkal akartam elmesélni, ebből alakult ki a Kórusból faragott királyfi – meséli a részleteket vezető.
A Kórusból faragott királyfival május végén koncerteztek először, nem éppen megszokott helyen. A Westend parkolójának harmadik szintjén ültették le a földre a hallgatóságot. Az ember templomban érezhette magát: aligha gondolnánk, milyen átütő akusztikája is van egy parkolóháznak. A csíkszerdások előadása még azokat is magával ragadta, akik kimondottan nem ide készültek. Kigyúrt, kopasz fiatalok, cicanadrágos csinibabák is megálltak hallgatni őket. A Kórusból faragott királyfit szeptember közepén a Kultúrfürdő programsorozat részeként adják újra elő a második kerületi Vízivárosban.
