Több mint harminc kórust maga mögé utasítva nyerte az elmúlt hét folyamán rendezett XXVIII. Nemzetközi Franz Schubert Kórusverseny nagydíját a budapesti Cantate Vegyeskar a Wiener Konzerthaus – Großer Saal impozáns hangversenytermében. A tizenkét évfolyamos Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola végzett diákjaiból 1996-ban alapított kórus a Schubert-verseny két kategóriájában indult (egyházi zene, illetve az A1-es nagyvegyeskar – utóbbi nevezhető „királykategóriának”), és mindkettőben arany minősítést szerzett a neves nemzetközi zsűritől.
A Sapszon Ferenc által vezetett énekkar az A1-es versenyen – az összes kategóriát tekintve – a legmagasabb pontszámmal nyert, és a kategóriagyőzteseknek szombat késő este megrendezett nagydíjon utolsó fellépőként utasította maga mögé az igen erős mezőnyt. A győztes Cantate karvezetője elsőként az MNO-nak értékelte a világra szóló sikert:
A színjáték ideje lejárt
– A nagyvegyeskari kategóriában 6, a szakrálisban 14 kórus versenyzett, és mindkettőben a legjobb, arany minősítést kaptuk, győznünk az A1-ben sikerült, valóban a verseny egészét tekintve a legmagasabb pontszámmal. A versenyműsor kötelező eleme volt egy Schubert-kórusmű előadása, mi a Gott im Ungewitter című művet vittük, ebben tudtuk felvonultatni a legszélesebb repertoárt; a gyors és a békésebb karakter egyaránt jelen volt benne. A műsorunk teljes összeállításánál is törekedtünk arra, hogy megfelelő nehézségi szintet érjen el, ez maga egy nagy művészet már – osztotta meg gondolatait a verseny végeztével a Liszt-díjas karnagy.
Morten Lauridsen: Lux Aeterna - a Cantate Vegyeskar döntős kezdőműve:
Sapszon Ferenc szerint a kategória- és a szombat éjszakai nagydíjsiker kulcsa egyrészt az lehetett, hogy a Cantate nem azt az utat választotta, amelyet az erős vetélytársak, akik a zenéből „inkább elvevő”, „zenén kívüli” elemeket (dobogás, hadonászás, sikoltozás, táncelemek) is beletettek az előadásba, hanem a vokális muzsikában most már újra teret nyerő tradicionális, a szerzők szándéka szerinti előadásmódot részesíti előnyben. – A zsűrik és a szakemberek mára már újra amellett voksolnak, hogy a kórusművészet a show-elemek nélkül is megállja a helyét – fogalmaz Sapszon.
A „titok” másik részét a Magyar Örökség-díjas kórusiskola művészeti vezetője ekképp foglalta össze: – Hónapok óta készültünk. A kórus gerince minden héten együtt van, de van egy része, amelyiknek vagy nagyobb családja van már, vagy valamiképp hozzánk tartozik, de nem teheti meg, hogy rendszeresen jöjjön. Őmiattuk is döntöttünk úgy, hogy hat hétvégi próbát iktatunk be. Ugyanilyen fontos volt a verseny napjaiban a feszített program jó időbeosztása. A nagydíj napján például, amikor amerikai vetélytársunk várost nézett, mi a hasznosabbnak bizonyuló utat választottuk, és akár 25 percet is, de igyekeztünk pihenni a késő esti nagydíjra.
