Kikapcsolni régi korok dallamaira – ProArtFest

Az alsópetényi ProArtFest Pünkösdi Régizene Fesztivál azzal szolgált, amit ígért: teljes kikapcsolást kaotikus korunkból; régi ruhák, hangszerek és dallamok segítségével megidézve letűnt korok hangulatát.

Kies völgyekben kanyargunk, ahogy a pünkösdi hétvégén Alsópetény felé tartunk. A Vác mögötti dombvidéken, a Cserhát hajlatai között megbúvó falvak mindegyikét kúriák uralják, hol romos, hol kitűnően felújított állapotban. Alsópetény Prónay-kastélya az utóbbiak közé tartozik – mi több, elakad a szavunk, amikor megérkezünk a nemrég Europa Nostra-díjra is jelölt kastély kertjébe. Ez a komplexum adott helyt az első ProArtFest Pünkösdi Régizene Fesztiválnak a hétvégén – mint zsák a foltját egészíti ki egymást a birtok és a magaskulturális esemény.

Az alsópetényi kastély a magyar nemesi lakóhelyek szokásos sorsát osztotta a szocializmus évtizedeiben: egyes visszaemlékezések szerint tyúkokat is tartottak a termekben, de szövőüzem és klubhelyiség is működött az egy nagyobb és egy kisebb épületből álló komplexumban. A kastélyegyüttest 2009-ben megvásárló, új tulajdonos célul tűzte ki, hogy az épületek az eredeti értékeikkel összhangban álló, mégis modern hasznosítási formát kapjanak. Ahogy bejárjuk a tavaszi napfényben fürdő kastélykertet, dr. Molnár József, a birtokot tulajdonló cég vezetője lapunknak elmondja, a helyszín felfedezésekor megfogta őt a hely szelleme: nógrádi születésűként „meglátta és megszerette” a birtokot. Az elmúlt években igyekeztek korhűen restaurálni az épületegyüttest. Alsópetényben írta egyes feltételezések szerint Werbőczy István a Hármaskönyvet, a genius loci tehát alkalmas régi, nemes hagyományok felélesztésére.

„A régizenének valóban a kastélyokban a helye” – mondja lapunknak Kónya István lantművész, a ProArtFest művészeti tanácsának tagja. Kónya tudja, miről beszél, hiszen évekig élt, tanult és dolgozott Hollandiában, a régizene európai központjában. A lantművész elmondása szerint Hollandiában egymást érik a régizenei események, a királyság számos kastélya ad helyt a különböző koncerteknek. Ezt a rendezvényen fellépő Hajnal Ildikó, a régizene tilburgi egyetemi tanára is megerősíti: „Hollandiában élő hagyománya van a műfajnak, míg Magyarországon 50-60 éves szünet szakította meg a hagyományt”. A régizene Hajnal értelmezése szerint mintegy 750 éves időszakot fog át a kora középkori gregoriántól a barokkig. A régi zenék elsajátítása viszont mindenkitől külön kutatómunkát igényel. „Nemcsak régi, hanem eltűnt ez a zene: van, hogy csak a szöveg maradt fenn, de a kotta nem, vagy éppen fordítva.” A kutatások során a legváratlanabb helyekről, akár egy kályha mellől is kerülhetnek elő több évszázados zenei dokumentumok. A régi, különleges hangszerek beszerzése, az azokon való játéktudás, a korabeli énekszokások elsajátítása is nagy erőfeszítéseket igényel.

Vizy Ildikó, a ProArtFest fesztiválmenedzsere elmondja: a kastély tulajdonosa örömmel fogadta a fesztivál megrendezésének gondolatát. „A helyszín varázslatos, a koncertekkel pedig változatos programot akartunk adni az érdeklődőknek.” A ProArtFest rögtön nemzetközi fesztiválként indult, hiszen a visegrádi országokból, illetve a régizenei fellegvár Hollandiából is érkeztek zenészek, hogy önállóan vagy magyar kollégáikkal együtt lépjenek fel az alsópetényi helyszíneken. „Többnyire wellnessprogramokat kínálnak a magyar kastélyokban. Mi be szeretnénk csempészni a kultúrát a kastélyok falai közé.”

S hogy miként sikerült a kultúrcsempészet? A Prónay-kastély megejtő ízléssel és minőséggel berendezett nagyszalonja és teremsora tökéletes helyszín volt egy kis délutáni barokk zenéhez: Johannes Hieronymus Kapsberger (1580–1651), a barokk zene avantgárd mesterének tartott német itáliai lantzenész és zeneszerző műveit Andrejszki Judit (ének), Jerzy Żak (teorba) és Caius Héra (teorba) adták elő. Andrejszki szerint Kapsberger egy vitatott, nehéz természetű zseni volt, aki „őrületes futamokkal„, barokkos túlzásokkal díszítette szerzeményeit. Bonyolult, virtuozitás megkövetelő darabjai hol túláradó egzaltáltságot, hol könnyedséget tükröznek („ezek korabeli slágerek voltak, szerelemről, örömről és bánatról szóltak” – teszi hozzá Andrejszki). A teorba egyfajta régi, basszushúrokkal kiegészített lant, amin a lengyel és román fellépő művészek játszottak, s őket egészítette ki Andrejszki nem mindennapi barokk énekteljesítménye az egyes darabokban. A négy évszázados darabok néhol megdöbbentően modernnek tűntek.

Kapsberger mester művei után a kertben élvezhettük A szerelem színeit, vagyis egy barokk táncjátékot Händel muzsikájára. A javarészt néptáncosokból álló, ez alkalommal barokk korabeli ruhákba öltözött Company Canario Historikus Táncegyüttes művészeti vezetője és koreográfusa Aranyos Ágota volt, a táncokat Hajnal Ildikó (ének) és Kónya István (lant) kísérte. Az este már a gótikus eredetű alsópetényi templomban érte a fesztivál látogatóit: az ódon falak között Musikalischer Parnassus címmel német barokk kamaramuzsikát adott elő a holland Musica con Anima G. Ph. Telemann, C. Ph. E. Bach és J. G. Janitsch műveiből. Tábori Péter művészeti vezetésével a holland zenekar a csembaló, a fuvola, a cselló, a barokk hegedű és az oboa segítségével a birodalmi nagyfejedelmek udvari hangulatát idézte meg a cserháti templomban. Csak egyetérteni tudunk Kónya István szavaival: „ez egy különleges, érdekes műfaj, amit az emberek elfelejtettek a mindennapjaikban. Pedig megéri lelassulni, megállni, kikapcsolni a mai világból a régi dallamok segítségével.”