Magyar versenyzője is lesz a német ARD televízió ősszel műsorra kerülő „komolyzenei Megasztárjának”. Habár Sipos Marianna nem szíveli a celebműsorrá fajult tehetségkutató és Németország legnagyobb klasszikus zenei versenyének efféle összemosását, milliók tapadnak majd szerte a világon a képernyők elé, hogy a fiatal magyar opera-énekesnőt hallgassák. De ki ez a kétszeres Fischer Annie-ösztöndíjas koloratúrszoprán, aki bejárva a fél világot most élete nagy változására készül?
Marianna az egri főiskola II-es számú, 12 évfolyamos gyakorlóiskolájában ismerkedett meg a zene alapjaival, mellette próbálgatta a zenélés különféle formáit, 14 éves korában pedig „még az énekléssel is” megpróbálkozott. Viszont az, hogy délutánonként a zeneiskolában kellett sínylődnie, miközben a társai a játszótéren vagy ki tudja, hol tölthették a szabadidejüket, leterelte erről a pályáról.
– Kitaláltam, hogy jogász leszek, ezért 16 évesen beiratkoztam az ELTE előkészítőjére. Idő közben megcsináltam két nyelvvizsgát, úgyhogy utána már ezzel nem kellett bajlódnom. Sok zenész ma épp ennek hiánya miatt nem kapja meg a diplomáját... Negyedik gimnáziumban megint meggondoltam magam, mondván, mégis énekelni szeretnék. Persze mindig is énekeltem, mert közben ott voltak a kórusok, ahol a szólókat rendre megkaptam, de az érettségi évében elkezdtem rendesen zongorát tanulni, készülni a miskolci konzervatóriumba egy évre – ismerteti a lépcsőfokokat Sipos Marianna. Csak, hogy lássuk: egy éven át napjában Miskolc és Eger között ingázott, az utazás idejét pedig szolfézspéldák kidolgozására használta föl. A fő „felelős” azért, hogy énekművész pályára állt, Schmidt Annamária. – Tényleg csak egy esztendeje tanultam énekelni, amikor a főiskolai tanárnő azt mondta: „nekem ez a lány kell”. Erős csoportba kerültem, ahol a többiek húztak magukkal. Belevágtam. Eleinte tanár akartam lenni, de gyorsan megtetszett a színpad, és nem is látszott olyan reménytelen célnak. Szárnyakat kaptam a színpad gondolatától.
A Zeneakadémia akkor még létező főiskolai karán kezdetben még korántsem volt a szopránok szopránja, legalábbis a hangmagasságot tekintve: „nem fájt” neki, sőt, hasznosnak érezte, hogy eleinte mezzoszopránnak tartották és – szakzsargonnal élve – megcsinálták a középhangjait. Ez a mélység egyébként különleges része Marianna repertoárjának. – Később Pászthy Júlia mellett kinyílt a hangom, és a Zeneakadémia elvégzése után tovább formálódott a magasságom is, készülhettem a versenyekre.
Indiától Németországig
Ehhez kellett a kétszer is elnyert Fischer Annie-ösztöndíj; eljutott Indiától Németországig rengeteg helyre, a Filharmóniával közös megegyezésben tíz-tíz koncertet adott, többször állt mögötte a Magyar Nemzeti Énekkar is. A köteléken kívül aztán Norvégiába és (meghívásra) Oroszországba is eljutott „a magyar hang”. Hogy a mezőnyből hogyan sikerült ennyire kiemelkednie, Sipos Marianna szerény tárgyilagossággal vág közbe.
Moltopera
Sipos Mariannát egy másik fiatal énekes elhívta a tavaly alakult, fiatal Moltopera társulatba. – Kifejezetten Donna Annát kerestünk a Don Giovanniba – osztja meg velünk az operatársulat vezetője, Ágoston László. – Felhívtam, hogy hozzon magával egy-két áriát és egy duettet is a Don Giovanniból. Leültünk egy zongorához, és arra emlékszem, hogy az a kicsi szoba, amiben voltunk, gyakorlatilag szétment a hangjától, majd a végén szépen föltette a háromvonalas D-t. Ő meghallgatásra jött, de amikor befejezte, én megkérdeztem tőle, megtisztel-e bennünket azzal, hogy részt vesz a produkcióban, amit mi csinálunk.
– Munkával és sok gyakorlással értem el, ahogyan azt is, hogy az ARD énekversenyére most kijutottam. Ez az egész világon egy igen nagy figyelemtől övezett megmérettetés. Már a válogató nagyon kemény volt, olyanokat várnak csak, akik abszolút pályára készek. Először be kellett küldenünk egy CD-t, az alapján válogattak. A verseny anyagában találunk 14 áriát és 6 dalt is, melyek közt egyetlen pihenős vagy lazább sincs. A szeptemberi verseny maga négy fordulós lesz, két forduló zongorával, kettő zenekarral.
Azt nem tudni, világszerte hány CD indult útnak München felé, azt viszont igen, hogy mintegy 200 pozitív válasz e-mailt küldött ki az ARD az idén vonósnégyes, klarinét és ének szekcióban meghirdetett versengésen, a magyarok közül egyetlenként Sipos Mariannának. A végén majd hat nő és ugyanennyi férfi marad talpon, de az is lehet, hogy a helyezés innen már nem befolyásolja a fiatal művésznő pályafutását.
Jobban járhat, ha kiesik?
– Ha a hatba jutok, én leszek a világ legboldogabb embere, de éppen a nagy figyelem miatt nem kizárható, hogy komoly ajánlatokkal már korábban találkozni fogok rendezők, ügynökségek részéről. Sok olyan ül majd a nézőtéren is, akik újdonságot keresnek.
És valóban, korábban is előfordult, hogy egy-egy elődöntős kiesőt már vitt is a Carnegie Hall vagy a Metropolitan; ha valakinek az életrajzában szerepel, hogy ott volt egy ilyen szintű versenyen, olyan, mintha egy sportoló elmondhatná magáról, hogy olimpikon. Az énekesek műfaja ráadásul nagyon nehezen mérhető, a megmérettetésen közel azonos színvonalon produkáló muzsikusok vannak jelen. Ha valakit piszkálna, hogy kit érdekel tévén egy ilyen verseny, tudnia kell, hogy Németországban bizony ennek kultúrája van.
A versenyre készülés mellett lelkiismeretesen gyakorol a Moltoperával, és még egy zeneiskolában is tanít. Számszerűsítve úgy érzi, gondolatai 80 százalékát jelenleg is a társulat teszi ki, nagyon hisz a csapatban, amelynek még bőven a harmadik X-en innen bizony ő a rangidős tagja.
– Kaptam tőlük egy új lendületet, amit az utóbbi időszakban kicsit mintha elveszítettem volna, újra kinyitottam a szívem a szakmának – mondja őszintén Marianna. Az MNO a Moltopera társulatvezetőjétől, Ágoston Lászlótól ezt alátámasztandó megtudta, az énekesnő két hét alatt a szabadidejében végigírta a 350 oldalas kottában a Don Giovanni teljes szövegét magyarul, hogy az a Moltopera rendelkezésére álljon. „A Moltoperában a szakmai színvonal az a nulla, a kiindulópont. Az első lépés az, hogy emberileg is ott kell lenni, és kollegiálisan is. Marianna tulajdonképpen, a futballból ismert kifejezéssel élve a többiek után cipelte be a labdát” – magyarázta a fiatal bariton, aki már most készül arra az időre, amikor Marianna a társulat szempontjából már „csak” egy barát lesz, illetve egy jól csengő név a honlapon.
Lady Gagát váltja
Az opera-énekesnőnek szegeztük azt a talán nem túl kényelmes kérdést is: szerinte mi hiányzik ahhoz, hogy átlépje nagy néptömegek ingerküszöbét az általa képviselt műfaj.
– Nagyon nehéz kérdés ez. Igyekszünk magyarul énekelni, de például az én hangfajomban érthetően szólni a mi nyelvünkön nagyon nehéz. De meg kell próbálni, ha közel akarunk kerülni a közönséghez. A másik, hogy nem szabad leerőltetni a torkukon, hogy mi milyen fantasztikus művészek vagyunk, hanem az operának, a zenének az élményét kell átadni. A harmadik: nem akarok senkit megsérteni, de egy idős, túlsúlyos nő és egy fiatal vékonyka tenor szerelme nem áll jól a színpadon. A külsőségek világában élünk, ezzel is kell kezdeni valamit, mondjuk alkalmazkodni hozzá – formál karakteres véleményt a fiatal énekesnő. A helyzet kisarkításának tűnik, de tény: a világ egyik vezető szopránja, az ukrán Anna Netrebko a minap a Playboy címlapján szerepelt…
Mariannáék társulata, a Moltopera egyébként éppen most indít egy programot: fiatal zenészek mennek el az iskolásokhoz, és mondják el, mutatják be, miért tették fel a muzsikára az egész életüket. Ágoston László a tesztidőszak egy nem talán vicces, de reményteljes mozzanatáról már be is tud számolni: az egyik 13 éves nebuló a telefonjára Lady Gaga mellé letöltötte a Don Giovannit.
