Felolvasó-színházi kísérletként is hirdethették volna a szervezők a könyvbemutatót, hiszen annak egy jelentős részében a regényből olvasott fel részleteket négy színművész: Kubik Anna, Piros Ildikó, Lázár Csaba és Lukács Sándor. Megfordulhatott az ember fejében, mennyire kézenfekvő lenne színpadra adaptálni a regényt, de ez mégsem volna olyan egyszerű, hiszen a mű nagy részét hosszú belső monológok teszik ki.
Ezért is nevezte a Jókai Annát méltató irodalomtörténész, Cs. Varga István családi tudatregénynek a kötetet: elmondása szerint a szerző a lélektani összefüggésekre helyezte a hangsúlyt, s a belső történésekkel párhuzamosan kirajzolódik a család külső története is. – Az Éhes életet olvasva Kálnoky László jutott eszembe, akinek elementárisan megújult a költészete idős korára. Ebben a regényben Jókai Annának is sikerült újjászületnie.
És az is igaz, hogy minél inkább változik, annál inkább ugyanaz: szemléletmódja állandó, esztétikai és etikai stabilitás jellemzi. A mai világ a hatalom, az információ, a tudás világa, de hiányzik belőle az erkölcs. Jókai Anna ezt az erkölcsiséget is tudja érvényesíteni a műveiben – mondta az irodalomtörténész, aki Molnár Ferenc Az éhes város című művével is párhuzamot vont: szerinte az írónő részéről nem volt tudatos a címválasztás, mégis „két egymást követő tükörnek” tekinthetjük Az éhes várost és az Éhes életet.
Dacára annak, hogy egyik kötet sem fest túl derűs képet a saját koráról (Jókai Anna új regényében a hataloméhség, a pénzéhség, az istenéhség fogságában élő XXI. századi figurákat teremt), a kötetet kiadó Széphalom Könyvműhely vezetője, Mezey Katalin mégis azt mondta, hogy Jókai Annának ez az első regénye, amelynek optimista, megnyugtató a befejezése. Az író szerint Mezey Katalin azért gondolhatja így, mert amellett, hogy sokféle éhségről beszámol, a regényben tényleg rögzíteni szeretett volna egy olyan pillanatot is, amikor megszűnik a küzdelem az éhes világban. – Ez talán megnyugtató, de figyelmeztetés is: a világban minden változásban van, mindig újrakezdődnek a bajok, és a tökéletes pillanatok nem maradandók. De meglelhető valamiféle harmónia, ha rájövünk, hogy mindez nem vész el a semmiben. Minden, ami elkezdődött, folytatódik: ebben rejlik az optimizmusom. A földön járok, de a célt és az okot más szférában próbálom keresni – mondta el Jókai Anna.
A regény szereplőihez való viszonyulásában szintén tetten érhető ez az optimizmus és a humánum is: „furcsa, jobb sorsra érdemes, de boldogtalan teremtéseknek” nevezte a figuráit, akiknek kivétel nélkül megvan a maguk igaza és a maguk mentsége is. Sokféle éhségüknek valójában csak egy oka van: vágynak a szeretetre, amit nem kapnak meg, és így eltorzulnak, rossz irányba fordulnak még az olyan nemes törekvések is, mint az Istenkeresés vagy a családi gondoskodás.
| |
| Fotó: Nagy Béla |
Ezért is nevezte a Jókai Annát méltató irodalomtörténész, Cs. Varga István családi tudatregénynek a kötetet: elmondása szerint a szerző a lélektani összefüggésekre helyezte a hangsúlyt, s a belső történésekkel párhuzamosan kirajzolódik a család külső története is. – Az Éhes életet olvasva Kálnoky László jutott eszembe, akinek elementárisan megújult a költészete idős korára. Ebben a regényben Jókai Annának is sikerült újjászületnie.
És az is igaz, hogy minél inkább változik, annál inkább ugyanaz: szemléletmódja állandó, esztétikai és etikai stabilitás jellemzi. A mai világ a hatalom, az információ, a tudás világa, de hiányzik belőle az erkölcs. Jókai Anna ezt az erkölcsiséget is tudja érvényesíteni a műveiben – mondta az irodalomtörténész, aki Molnár Ferenc Az éhes város című művével is párhuzamot vont: szerinte az írónő részéről nem volt tudatos a címválasztás, mégis „két egymást követő tükörnek” tekinthetjük Az éhes várost és az Éhes életet.
A regény szereplőihez való viszonyulásában szintén tetten érhető ez az optimizmus és a humánum is: „furcsa, jobb sorsra érdemes, de boldogtalan teremtéseknek” nevezte a figuráit, akiknek kivétel nélkül megvan a maguk igaza és a maguk mentsége is. Sokféle éhségüknek valójában csak egy oka van: vágynak a szeretetre, amit nem kapnak meg, és így eltorzulnak, rossz irányba fordulnak még az olyan nemes törekvések is, mint az Istenkeresés vagy a családi gondoskodás.
| |
| Fotó: Nagy Béla |
