Rousseau mindenkié!

Miután életében pocskondiázta, elűzte a falai közül és elégette túl felforgatónak talált könyveit, Genf városa csütörtökön mindent megtesz, hogy születésének 300. évfordulóján méltóképpen emlékezzen meg dicső polgáráról, Jean-Jacques Rousseau-ról, aki 1712. június 28-án látta meg a napvilágot egy óvárosi házban.

Ünnepi felvonulások, előadások, bankettek, emlékfreskó, filmek, francia filozófusok, közöttük Luc Ferry meghívása jelzi a francia ajkú filozófus (1712–1778) előtti rendkívüli tisztelgést. A svájci város a Genfi-tó és a Rhone folyó torkolatánál található kis szigetet is elnevezte Rousseau-ról. A svájci külügyminisztérium a Jean-Jacques Rousseau és Svájc című könyv megjelentetésével tiszteleg a filozófus előtt, amelyben a rousseau-i gondolkodás modernségét és „svájci jellegét” kívánja jobban megismertetni a nagyközönséggel. Stéphane Garcia genfi történész könyve rámutat arra, hogy Svájc Rousseau-nak köszönheti a közvetlen demokrácia, a népszuverenitás, a természet és a környezet tiszteletének nagyszerű elveit. „Gondolkodásával gyakran ellentétes állásfoglalásai miatt Rousseau igen mozgalmas életet élt. Bírálták, rosszul bántak vele, gyakran kényszerült elszigeteltségre és száműzetésre. Egyes könyveit életében cenzúrázták és elégették” – emlékeztet az ünnepi eseményeket bemutató honlap, a 2012 – Rousseau mindenkié.

Születésének 300. évfordulója alkalmából Michel Slatkine genfi könyvkiadó négyévi munkával 24 kötetben megjelentette a filozófus teljes életművét. A francia könyvkiadók idén mintegy 300 új művel emlékeznek a felvilágosodás filozófusáról. Svájcban, a Genfi-tó partján fekvő Vevey-ben kiállítás nyílt múzsájáról és pártfogójáról, Francoise-Louise de Warensről. Rousseau 13 éves korában találkozott a nála 13 évvel idősebb asszonnyal, és ő lett az első szerelme. Nagy szerepet játszott az érzelmi nevelésében, és ő nyitotta meg előtte a párizsi szalonok ajtaját.

Rousseau 1754-ben, 42 éves korában ismét Genf város polgára lett élettársával, öt gyermeke anyjával, Thérese Levasseurrel együtt, a gyerekeket azonban lelencházba adták. Négy hónap múlva visszatért Párizsba, ahol megírta az Emilt és A társadalmi szerződésről című fő művét, amely után ismét száműzetésbe kényszerült. Neufchatelben telepedett le. Újszerű gondolatai és anarchista életmódja miatt végül mind a kálvinista Genfben, mind a francia királyságban nemkívánatossá vált. 1778-ban halt meg az észak-franciaországi Ermenonville-ben teljes elhagyatottságban. Hamvait 1794-ben a párizsi Panthéonba szállították.