Gyűdi Sándor színházigazgató a Színház.hu beszámolója szerint azzal indokolta a döntést, hogy a színész már három évvel túl van a kötelező nyugdíjkorhatáron, és a közalkalmazotti fizetése mellett már hat éve igénybe veszi a szakmai nyugdíjat. Székhelyi az igazgató elmondása szerint a társulat tagjai közül anyagilag kivételes helyzetben volt, ezt a helyzetet tovább nem kívánják fenntartani. Ennek oka, hogy nem tudni, a jövőben kapnak-e annyi támogatást az államtól, amennyi az áprilisban megkötött közszolgáltatási szerződésben rögzített feladatok ellátására elég.
Székhelyi József a döntéssel kapcsolatban úgy nyilatkozott, nem érti, hogy miért nem akkor küldték el a színházból, amikor elérte a nyugdíjkorhatárt. – Színigazgatóként megtanultam, hogy egy művész számára március végéig illik vázolni a következő szezonban rá váró feladatsort ahhoz, hogy összeállíthassa a naptárát. Május 31-én már nincs miről tárgyalni, mert a teátrumok már rég leszerződtették a színészeket a következő szezonra. Tisztában vagyok a törvénnyel, az életkorommal; fegyelmezett, jogkövető állampolgárként abszolút megértettem volna, ha 2011. november 24-én levelet kapok a színháztól, amelyben közlik: mivel betöltöttem a 65. évemet, nyugdíjassá válok. Ez akkor elmaradt, így most váratlanul ért ez a döntés. Megbeszélésünket követően Gyüdi Sándor felhívott telefonon, és közölte: sikerült beszélnie Juronics Tamás művészeti igazgatóval, és a 2013 tavaszára tervezett Füst Milán-bemutatóban, a Boldogtalanokban lenne egy szerep, amelyet a vendégrendező esetleg rám osztana, és abban a produkcióban számítana rám vállalkozóként. Ha alkoholbeteg vagy Alzheimer-kóros lennék, akkor is fájna ez az eljárás, de a korosztályomban meglepően jó szellemi állapotban lévő színészként tartanak számon. Olyannyira, hogy a Madách Színházban estéről estére közel kilencszáz néző előtt fergeteges sikerrel játszom. Az előadások után nekem is bőségesen kijut a bravózásból. Arról tehát nemigen lehet szó, hogy kimentem volna a divatból, vagy elfelejtettem volna a szakmát – nyilatkozta a Délmagyarnak a művész.
Értesülések szerint a színházigazgató azt is felajánlotta Székhelyinek, hogy a jövőben a hatvan éves kora óta nyugdíjas, a Nemzet Színészeként megbízási szerződéssel Szegeden dolgozó Király Levente mindenkori gázsijának 90 százalékát kaphatja, ha szerződéssel rendez és játszik a színházban. Székhelyi ezt nem fogadta el: ő nem valaki másnak a 90 százaléka, 100 százalékra akar szerződni, nem mások, hanem a saját értékéhez és szakmai árfolyamához mérve.
