Többé nem láthatjuk Leonardo önarcképét?

Kritikus állapotban van a szakértői vizsgálatok szerint Leonardo da Vinci világhírű önarcképe – az is meglehet, hogy a közönség többé nem láthatja.

Hetekig tartó vizsgálatok tapasztalatait összegezték a szakemberek, amikor arra a megállapításra jutottak, hogy az 1500-as évek elejéről származó önarckép, amely a hatvanéves Leonardót ábrázolja busa szemöldökkel és lengő szakállal, súlyosan megrongálódott, és még azt is alaposan meg kell fontolni, hogy bármilyen módon restaurálható-e. – Szerintem alaposan végig kell gondolnunk, mielőtt bármit teszünk a közismert arcképpel –  jelentette ki Jane Roberts, a windsori kastély világszerte elismert rajz- és nyomatgyűjteményének kurátora a kép állapotáról tájékoztató római sajtókonferencián.

A reneszánsz mester a 33,5 cm X 21,6 cm-es alkotást vörös krétával rajzolta papírra. A képen vörösesbarna foltok tűntek fel. A jelenséget okozhatta a Leonardo által használt színezék oxidálódása, a papír gombásodása vagy a színezőanyagban lévő vaspor rozsdásodása. A restaurátorok diagnózisa szerint a portré homlokán, orrán és orcáin keletkezett foltok miatt úgy tűnik, mintha a reneszánsz zseni kanyaróban szenvedne. – Mivel mesterműről van szó, jogos a megfontoltság – hangsúlyozta Maria Cristina Misiti, az olasz központi restaurátor intézet vezetője – Ijesztő dolog egy ilyen jelentőségű és egyedülálló művészeti tárggyal foglalkozni. A kép további sorsáról a portrét már közel száz éve őrző torinói Biblioteca Reale dönt majd szakértők bevonásával. Az arcmást 1839-ben vásárolta meg a Savoyai-házból származó Károly Albert szárd-piemonti király. Csaknem száz évig pihent a királyi könyvtárban elzárva, ám 1929-ben kiakasztották, kitéve a napfény káros hatásának. Tavaly az olasz egység 150. évfordulója tiszteletére két hónapra ismét kiállították.

Szakértők úgy vélik, ha még valaha közszemlére teszik is a remekművet, csak korlátozott számú közönség és rövid ideig láthatja majd, mert olyan állapotban van, mint „egy idős, beteg ember, akinek már nagyon sokat kell pihennie”.