Magyarországon egy olyan fesztivál sincs, amelyik éppen a virágkötészetet emelné programja középpontjába – az átlag magyar egyébként sem sokat foglalkozik a virágkötők szakmai finomságaival, legfeljebb akkor, ha profi csokrot rendel. A Víz, Zene, Virág Fesztivál alapításakor a szervezők valami olyasmit igyekeztek kitalálni, ami máshol nincs, és elég látványos, hogy odacsalogassa a közönséget. Így kötöttek ki ők mégis a virágos témánál, és azóta is minden évben hirdetnek magyar kupát a Magyar Virágkötők, Virágkereskedők Szakmai Egyesülete segítségével – legutóbb az elmúlt hétvégén.
Korábban szokás volt, hogy a színpadon kötötték meg a csokrokat a versenyzők, ez sajnos az idén elmaradt. A jelentkezők otthon készíthették el a fesztivál csokrát, és egy ókori asztaldíszt. A versenykiírás az egyesület dolga volt, az ókori téma nyilván nem volt véletlen, hiszen rengeteg régészeti emlék került elő Tatán és környékén. Amikor a rómaiak elfoglalták Pannóniát, a Duna mentén megépítették a limes egyik fontos katonai táborát, Brigetiót (Ószőny), amely nagyon közel esett Tatához. Ők alakították ki az Öreg-tavat is völgyzárógát építésével. Ez egyébként az ország legrégibb halastava is, bár erre legfeljebb a horgászverseny emlékeztetett a fesztiválon.
Ilyen háttér mellett minimum kár, hogy hatalmas vurstlivá vált a fesztivál, össznépi dzsemboriba ágyazva gyönyörködhetett a versenycsokrokban az, akinek a hőguta határán is van (volt) szépérzéke. A győztes ókori asztaldíszt Szalai Györgyné virágkötő mester alkotta – a kiírás szerint negyven százalékban gyümölcsöt kellett felhasználniuk a versenyzőknek az asztaldíszekhez. Volt, aki fél dinnyét, paprikát és padlizsánt, mások követ, habszivacsot, de műanyag napszemüvegkeretet és ruhacsipeszeket is belekomponált a kreációjába, tavaly még grillcsirke is került az egyik csokorba.
Szalai Györgyné az internetről inspirálódott a csokorhoz: fontos volt neki a hitelesség, vagyis nem nyúlt olyasmihez, ami ne lett volna megtalálható egy ókori asztalon is, és stílusában is az ókori világot próbálta megidézni. Azt is megtudtuk tőle, hogy ma hiánycikknek számítanak a virágkötő versenyek, kupák. Szalai Györgyné szerint azért, mert nincs pénz rendezvények szervezésére.
Nemcsak a várban, hanem az Esterházy-kastélyban is több kiállítást nézhetett meg a látogató a fesztivál ideje alatt, például egy új olimpiai tárlatot (molinók példaképekkel), és Karády Katalin személyes tárgyait – 2010-ben az ő századik születésnapjára fűzték fel az egész fesztivált – de egyik sem tudta feledtetni a döbbenetet, hogy a kastély borzalmas állapotban van.
A felhasadozott linóleum valószínűleg még a kórházi idők hagyatéka (a kilencvenes évekig működött kórház a kastélyban), mállik a vakolat, hiányos a parketta, pattogzik az ajtókról a festék. Itt aztán nem szalad bele az ember egy lézerkerítésbe, de néha még csillár és kilincs sincs, nem hogy lézer. Szabadon lehetett viszont kóborolni, átérezve az idő múlását, pusztán a megérzésekre hagyatkozva. Még arra is kísértést érez a látogató ebben a miliőben, hogy belezuttyanjon egy ott felejtettnek tűnő bársony karosszékbe, amiről később aztán kiderült, hogy Karády Katalin hagyatékához tartozik. A kastély rekonstrukciójára persze vannak tervek, így jó esetben nem sokáig élvezhetjük már a dekadens vadromantikát.
Képgalériánkért kattintson ide:
