Ebből a kis elszólásból is látszik, hogy fővárosi polgártársaink nincsenek feltétlenül otthon a növénytanban, már ami a városi flóra felismerését illeti (bár egy gesztenyefát azért nem olyan nehéz kiszúrni). Mentségükre szóljon: nincs is sok lehetőségük gyakorolni. De azért a belvárosban is akad néhány híresebb növény és egy-két varázslatos, félig-meddig titkos kert. Az Imagine Budapest Titkos kertek és terek a belvárosban című sétájának tanulsága hasonló, mint a hatalmas sikerű Budapest100 esetében: aki csak az utcán közlekedik, és nem járja keresztül-kasul a belvárosi bérházak udvarait, gangjait, kertjeit, nem ismeri meg igazán a várost.
Az Imagine Budapest már régóta szervez tematikus városnéző sétákat, amelyeknek részei az ilyen házlátogatások is. Most kerteket és fákat kerestünk velük a belvárosban, ezért is indultunk a Kamermayer térről, ahol a mai Budapest talán egyetlen szilfája árnyékol a Gerlóczy kávéház vendégeinek. Ma sem tudni pontosan, miért nem kapta el a hatvanas években pusztító szilfavészt: talán egyszerűen csak azért, mert nem volt másik szilfa a közelben. Miközben nem messze az Országház előtti szilfasor és Magyarország szilfáinak többsége is elpusztult, ez a fa épen maradt.
A Gerlóczy környéke, úgy látszik, túlélésre van ítélve, mert ez azon kevés területek egyike, ahol Pest, a barokk kisváros nem esett teljesen áldozatul a XIX. századi városrendezési láznak. A Kamermayer Károly térről a Vitkovics Mihály utcába sétálunk át: a 12. szám alatti ház a két évszázaddal ezelőtti hangulatot idézi, máig látható az udvaron a ház eredeti vörösmárvány kútja, de más érdekesség is van az utcában, itt nőtt ugyanis a belváros egyetlen csemegeszőlőtöve. Nemrég végleg megadta magát az elemeknek, remélhetőleg újratelepítik majd.
Az ember építette kertfoltok után igazi kertet a Papnövelde utcában láttunk először, a Központi Szeminárium belső udvarán. Számos növénynek – rózsának, liliomnak, örökzöldnek – van jelképes értelme az egyházi szimbolikában, de itt a fenyőfákon kívül egyik sem virul már, nyílik ellenben sok szépen ápolt muskátli. Kár, hogy ide sem lehet csak úgy beugrani, de vigaszul szolgálhat, hogy közel van a mindenki előtt nyitva álló Károlyi-kert, Budapest talán legszebben gondozott közparkja. Még növénykülönlegességek is akadnak, például egy gingko biloba, ez az őskorból itt maradt díszfafaj, amely akár ezer évig is elélhet, de található itt cédrus és százévesnél idősebb eperfa is.
A Károlyi-kert után a Magyar utcából a Múzeum körút 7. lenyűgözően díszes, de szűk és lelakott belső udvarába (egykor állítólag kupleráj volt) vezet az út, és – mielőtt a zsinagóga előtti ostorfákat és a fűzfát útba ejtve a Gozsdu-udvarban és a Király utcában befejeznénk a sétát – következik a fő attrakció, a Rákóczi út 4. Bauhaus épülete. Egykor luxuslakások vették körül a gondosan megtervezett kertet, de míg a ház tartja magát, a kert mára siralmas állapotba került, pedig a belváros legnagyobb belső kertjéről van szó, amiről sokan nem is sejtették, hogy éppen egy Astoriára nyíló kapu mögött rejtőzik. Nem csoda, hogy sok budapesti is szívesen jár turistaként ezekre a sétákra. A világról való tudásunkhoz mégiscsak hozzátartozna, hogy legalább a saját rejtélyeinkkel megismerkedjünk.
