A 34. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál egészére jellemző ellentmondásosságokból kijutott az utolsó napra és a díjátadóra is, így valóban elmondható, hogy egy minden tekintetben kiszámíthatatlan mozgóképes seregszemle fejeződött be a szombat esti díjátadóval az orosz fővárosban. A mustra végére érkező Charlotte Rampling és Catherine Deneuve tovább emelte a rendezvény rangját, előbbi új bűnügyi filmje (I, Anne) apropóján érkezett az orosz fővárosba, utóbbi pedig egy afféle életműdíjat kapott színjátszásáért és a Sztanyiszlavszkíj direktívák alkalmazásáért. A teljes átélés játékát hirdető, egykori világhírű színházrendező módszerét a fesztiválon leginkább Mike Leigh színésze, a brit Eddie Marshan gyakorolta, aki számos független filmes díj után kapott most egy legjobb színész elismerést a Junkhearts című filmért, s ezzel karrierje eddigi legnagyobb sikerét könyvelhette el. Ugyanezt elmondhatja magáról az alkotás rendezője, Tinge Krishnan, aki első egész estés mozijával elnyerte a fesztivál legjobb filmjének járó Arany György-díjat. A brit független film egy idegösszeomlást kapó, s az alkoholizmusba menekülő férfi és egy hajléktalan, drogos lány furcsa barátságáról szól egy lepukkant londoni külvárosi munkásnegyedben, ahol a lecsúszott társadalmi egzisztenciák mellett mindenféle addikció és alvilági bűnözés is szerepet kap. A Junkhearts rendhagyó képi megoldásokkal dolgozó darab, ám díjazása nemcsak emiatt volt meglepő. A neves argentin rendező, Hector Babenco vezette nemzetközi zsűri azonban nem csak ezzel a meglepetéssel szolgált. A zsűri nagydíját az egy eltűnt fiát kereső anya drámájának, a mexikói Expiration Date-nek adták, amelynek érdekes, de nem egyedi volt a dramaturgiája, a filmnyelvi keretet pedig csak az orosz közönség nem értette.
Érthető volt a szándék az orosz The Horde díjazásával, amely a legjobb rendezés és színésznő díját is elnyerte. Andrej Proskin alkotása nagy történelmi tablófilm az orosz történelem egy középkori fejezetéről, amely monumentális és komoly alkotói kihívást igénylő munka. Az Ezüst Györgyöt nyert Roza Hairullina elismerése pedig elsősorban a színésznő visszatérésének szól, aki Oroszország ünnepelt színésznője volt, de családja tragikus elvesztése után depresszióba és alkoholizmusba csúszott. Visszatérése emiatt nem is lehetett volna diadalmasabb, nagyvásznon pedig eddig elvétve szerepelt a művésznő.
Az előzetes esélylatolgatások után meglepő volt Az ajtó című magyar versenyfilm teljes mellőzése, amely végül nem kapott említést a szombat esti díjátadón. Pedig népszerűsége az utolsó napig kitartott, ám akkor – ahogy arról már korábban beszámoltunk – Ferzan Özpetek Magnificent Presence című olasz mozija megelőzte, s végül ez az alkotás nyerte el a közönségdíjat. Özpetek moziját az orosz filmklubok is díjazták, akik úgyszintén elismerték az A.C.A.B.: All Cops Are Bastard című, szintén olasz mozit. A nápolyi rohamrendőrök ellentmondásos tevékenységéről szóló, remek alkotás egy volt CNN- és NBC-kameraman, Stefano Sollima első rendezése, amely aktuális témájával kiérdemelte a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját, valamint az orosz kritikusok elismerését is. Bár az A.C.A.B. ellentmondásos témája is jól illeszkedett a fesztivál egészéhez, a filmírók ilyetén való együttgondolkodása mégis kielégítő nyugvópontot jelentett a mustra végén.
