Míg a Szerelem, pasta, tenger a humorról, érzelmekről és a gasztronómiáról szólt, mostani filmjében Özpetek az élet komorabbik oldalára vezeti nézőjét. A film egy ambiciózus fiatal színészről szól, aki beköltözik egy olyan házba, ahol híres művészek kísértenek.
Özpetek ennek ellenére sem tartja klasszikus értelemben vett szellemtörténetnek a sztorit, inkább arra törekedett, hogy a film a fikció és a valóság közötti átmenetet ábrázolja. A Magnificent Presence egyik fontos témája a félelem, korábbi filmjeihez pedig abban hasonlít a legújabb alkotása, hogy abban is a másság, a magány, az emberi kapcsolatok bonyolultsága valamint a második világháború témája egyaránt megjelennek. Érdekes módon a film kapcsán bármennyire is jogosan merül fel a nosztalgikus hangulat kérdése – hiszen a múltbeli színjátszás is megidéződik a kísértet-szereplőkön keresztül –, ez a nosztalgia szerinte valójában a jelenre vonatkozik. A szellemek ugyanis nem is tudják, hogy már más kort írnak a külvilágban, ők még mindig a saját egykori jelenükben „élnek”.
A film kapcsán Fellini neve is felmerülhet, nem csupán azért, mert a művészetről van bőven mondanivalója, hanem az olyan szürrealisztikus jelenetek miatt is, mint amikor a főszereplő egy furcsa varrodába jut el, ahogy „nem nélküli” emberek dolgoznak tömegével. Ezzel a rendező a kínai gyártósorok sajátos világát és hangulatát kívánta megidézni, bár nem tudható, hogy a valóságot látja a néző vagy a képzelet szüleménye a jelenet – igazodva a rendező már említett szándékához.
Interjú a rendezővel a Magyar Nemzet július 2-i, hétfői számában.
