Vannak azok a „rosszarcú” színész szakiparosok, akik nélkül nincs vérgőzös western, zamatos gengsztermozi, és akik nélkül úgy általában elképzelhetetlen lenne a klasszikus hollywoodi álomgyár. Ernest Borgnine személyében is egy ilyen megbízható szaki távozott vasárnap, aki ha nem is tülekedett mindig az első vonalban, de számos időtállónak bizonyult mozi fényét emelte, és a szakmai elismerések sem kerülték el, 1955-ben például a Marty című film szerelmes hentesének alakításáért megkapta a legjobb színésznek járó Oscart, Brit Film- és Televíziós Akadémia díját (BAFTA), valamint a legjobb színésznek járó Golden Globe-díjat.
Az olasz származású, de már Amerikában született Borgnine oly sok kortársához hasonlóan katonai pályafutását – a haditengerészet kötelékében szolgált – cserélte a színészire. Egyik legismertebb szerepében – a McHale’s Navy című vígjáték-sorozat hadnagyaként – nyilván kellőképpen tudta kamatoztatni ilyen irányú tapasztalatait. Később, egészen pontosan 1984 és 1986 között az Airwolf című sorozat egyik főszereplőjeként húzott ismét egyenruhát.
Bár az Oscar-díjat olyan pályatársak elől sikerült elhalásznia, mint mint Spencer Tracy, James Cagney vagy Frank Sinatra, karakterszínészként vált ismertté, de olyan érdekes kanyarok is belefértek pályafutásába, mint az, hogy a Spongyabob című népszerű rajzfilm egyik szereplőjének is kölcsönözte a hangját, és rajzolt valójában tiszteletét tette a Simpson család című sorozatban is, ahol saját hangján szólalt meg. Haláláig dolgozott.
Az idős színész vasárnap (helyi idő szerint) kora délután családja körében hunyt el a Los Angeles-i Cedar-Sinai kórházi központban, ahová a múlt héten egészségügyi felülvizsgálatra vonult be.
Ernest Borgnine három hete még tucatnyi más Oscar-díjas színésszel együtt ott volt a százéves Paramount filmstúdió centenáriumi ünnepségén, s szerepelt a stúdió „családi fotóján”, amelyen 116 színész és rendező látható.
